Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Horváth László: Gyerekjáték vagy attribútum? Kelta leletek Magyarszentmiklósról (Zala megye)

38 Horváth László betöltésű árokféleség, északnyugati sarkában kerek nyúlvány, északnyugati részében pedig kisebb gödör tartozott még az objektumhoz. A sekély, megközelítően 50 cm mélységű objektum lehetséges, hogy ház volt, habár a kisebb gödrön kívül nem volt esetlegesen cölöplyuknak vélhető rész. Az objektumból előkerült római kori kevés kerámia atipikus, hasonlóan az egész telepanyaghoz. Nagyon sok a korongolatlan, kézzel formált kerámia, különösen a behúzott peremű tál és csak néhány korongolt forma alapján lehet egyértelműen az 1-2. századra keltezni a települést. Az agyagkalapács vörösesbarnára égetett, fekete foltos, kerámia-zúzalékos soványítású, a nyél számára kialakított lyuk kissé szabálytalan téglalap alakú és hasonlóan a magyarszentmiklósi példányhoz ennél sincs áttörve a kalapács másik oldala. Egyik vége letörött. H: 6,0, Sz: 2,9, V: 2,3 cm. Az első kérdés, amelyik a két agyagkalapáccsal kapcsolatban felmerül az, hogy milyen funkciót töltöttek be, vagyis mihez készülhettek, mire használták azokat? Az egyik felelet az lehetne, hogy gyerekjátékok voltak. Ebben az esetben azonban rögtön felmerül a kérdés, hogy hajátékként használták volna, akkor törékenysége miatt nem lehetett praktikus, mivel gyakorlatilag a játékban nem lehetett utánozni, legfeljebb csak imitálni például a kovács mozdulatait. Az agyagkalapácsok falai annyira vékonyak, hogy egy kisebb ütéskor széttörtek volna. Ha statikus állapotot követelt meg a törékeny agyagkalapács, akkor mi lehetett mégis a felhasználásának területe? Talán nem tűnik túl merésznek a feltevés, hogy véleményünk szerint valamilyen szobor tartozékai lehettek a szervetlen anyagból készült agyagkalapácsok. Maguk a szobrok készülhettek fából, szalmából, valamilyen szerves anyagból is. Az attribútumként számba jöhető agyagkalapácsok maradtak csak fenn az utókornak. Ha ez a feltevésünk helyes, akkor milyen szobornak a tartozéka lehetett egy agyagkalapács? Az egyik lehetséges variáció, hogy a keltáknál nagy tiszteletnek örvendő „kovács-istenség" attribútuma lehetett az agyagkalapács. A kovács tekintélyét egyrészt mesterségének köszönhette, amely az akkori társadalom szinte minden tevékenységével összefüggött békében és háborúban egyaránt, másrészt a kiemelkedő megbecsülése a vas varázslatos tulajdonságaival való szoros kapcsolatából is ered. Gall neve nem maradt fenn, de számos nyelvi alak utal például a szigeteken élő kelták hagyományában az „isteni kovácsra", akinek még gyógyító erejében is bíztak (MAC CANNA 1968, 34-37). A másik eshetőség az agyagkalapács attribútumként való használatára, ha egy „Sucellus szobor" tartozéka volt. Sucellus, a „Jó Pörölyös" az ábrázolásokon többnyire fakalapáccsal jelenik meg, olykor hordóval vagy ivóedénnyel is látható és gyakran kutya kíséri. A fakalapácsot és a kutyát, az ábrázolás egyéb jellegzetességeivel együtt az alvilági istenség jelképeiként értelmezik, míg a hordót és az ivóedényt, társa, Nantosvelta istennővel együtt, a termékenység jelének tekintik (MAC CANNA 1968, 41). A nyugati kelta területeken a kelta Sucellus alakja a római Silvanus kultuszában élt tovább, aki termékenységi és alvilági aspektusokat egyesített (HATT 2005, 12 skk). Pannóniában valószínűleg Sucellus alakja inkább a termékenységet jelentette a bennszülöttek számára, míg az alvilági vonásokat más istenek vették magukra, Szabó M. szavaival élve „a kelta istenség hatáskörének egyes területei különváltak, és különböző római istenalakokra rakódtak rá." (SZABÓ 2005, 99-100). A keltákat a politheizmus jellemezte, és egy-egy istenségnek szerteágazó hatásköre is lehetett, a törzsi széttagoltság és az önállóságot bizonyító öntudat ezen a színes képen még csak gazdagított. Ha a feltevésünk helyes, akkor ezek az agyagkalapácsok a kelta vallás nagyon ritka tárgyi bizonyítékai a Dunántúlon. A magyarszentmiklósi darabot a késő kelta időszakra, a Kr.e. 1. század első fele, közepe körüli időre lehet keltezni, míg a sárvári példány ennél fiatalabb (Kr.u.1-2. század), és a római kori kelta bennszülöttekhez kapcsolható.

10 6. Összefoglalás A Magyarszentmiklóson feltárt leletek részletesebb vizsgálata után megállapíthatjuk, hogy a temető eddigi két sírja és a településen előkerült objektumok nem egyidősek. Korábban úgy gondoltuk, hogy a vízparton lévő kis település temetője a dombtetőn lehetett (HORVÁTH 1994, 107). A temető két sírja minden valószínűség szerint a LT С

1 b periódusra keltezhető, a Kr.e. 3. század utolsó harmada és a 2. század első harmada közötti időre. Egyelőre nem tudjuk a temető nagyságát és azt sem, hogy az esetleg meglévő, de feltáratlan sírok milyen korúak, időben milyen intervallumot tölthettek ki. Ezektől a síroktól északnyugatra légvonalban mintegy 1,2 km-re tártuk fel a magyarszerdahelyi kelta és római temetőt, melynek legtöbb kelta sírja ugyanabba a periódusba tartozik, mint a magyarszentmiklósi szomszédos két sír (HORVÁTH 1979). A magyarszentmiklósi kelta települést, majorságot a két sírnál későbbi, fiatalabb időszakra kell kelteznünk. A leletcsoportok értékelésénél már jeleztük a valószínűsíthető használati idejüket: összességében a LT Dl periódusra, a Kr.e. 2. század utolsó egy-két évtizede és az 1. század első felére való datálást tartjuk elfogadhatónak. Véleményünk szerint az A/l. és az