Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Eke István–Frankovics Tibor–Kvassay Judit: Első tapasztalatok a nagyfelületű régészeti feltárások térinformatikai feldolgozása során Zala megyében

264 Eke István - Frankovics Tibor - Kvassay Judit Geodéziai adatok rögzítése: a terepbejárás során három alapvető geodéziai adatot kell rögzítenünk. A geodéziai helyzetet a GPS-vevő által meghatározott koordináták jelentik. Ezekhez különböző leíró adatok kapcsolódnak. A mért adat jelenthet régészeti lelőhelypontot, amelyhez azonosító adatok (lelőhelykód és név, jelleg, korszak, intenzitás) tartoznak; jelenthet régészeti objektumot, melynek leírása tartalmazza az objektum jellegét és korszakát; illetve jelenthet régészeti leletet (fajtáját, korát). A régészeti lelőhely kiterjedését több mért pont alapján felrajzolt poligon jelenti. Ezáltal mérhető a lelőhely területe és pontosan felrajzolható kiterjedése, topográfiai helyzete. A terepen gyűjtött adatokat a topográfiai terepbejárások adatait tartalmazó adatbázisba tudjuk áttölteni, ezzel kiegészítve, pontosítva már meglévő adatainkat. Az alkalmazás egyaránt használható ellenőrző terepbejárások és új lelőhelyek felderítése során. Ellenőrző bejárások alkalmával a terepi munka előtt a meglévő adatainkat a kézi számítógépre töltjük és azokat a helyszínen pontosítjuk. Amennyiben az új lelőhely felderítése beruházáshoz kapcsolódik, annak határait szintén a kéziszámítógépre töltve magunkkal vihetjük. Tapasztalataink szerint nagy előnye, hogy földrajzilag pontos adatokkal javíthatjuk már meglévő adatainak, illetve az új régészeti lelőhelyek megbízható pontossággal kerülnek rögzítésre, az adatok pedig egyszerűen kapcsolhatók már meglévő rendszerünkhöz. 4. Régészeti térinformatikai rendszer kialakításának folyamata 4.1 Kezdetek Megyénkben a 2001 előtt végzett ásatások dokumentációi még hagyományos módon készültek, bár már ekkor is használtunk digitális eszközöket. Az M7M70 autópálya-építést megelőző feltárások dokumentációinak részmunkáit számítógépen rögzítettük. Az ásatásokon már nagyrészt digitális fényképezőgépekkel dolgoztunk. A részlet- és összesítő rajzokat még manuálisan, pauszpapírra rajzoltuk át, és az objektumok leírása is csak szöveges formában készült el, nem dolgoztunk egységes adatbázisban. Elsődleges feladatnak tekintettük, a dokumentáció gyorsabb és pontosabb elkészítése érdekében, hogy az ásatáson készült rajzok számítógépes feldolgozását megoldjuk. 4.2 Rajzok digitalizálása 2002-ben kezdtük el visszamenőleg is a rajzanyag digitalizálását. A feladatot AutoCad Map programmal végeztük el. Azért esett a választás az AutoCad-re, mert széles körben elterjedt, rajzolótulajdonságai nagyon jók, alapszintű kezelése gyorsan elsajátítható. A szoftver kezelésének alap- és középszintű oktatása szűkebb környezetünkben is elérhető volt. Előnye továbbá, hogy nemzetközi szabványokat használ, ami a későbbiekben lehetővé tette a rajzok könnyű konvertálását a kialakításra került térinformatikai rendszerbe. A digitalizálási munka során az ásatáson készült objektumrajzokat, részletrajzokat szkennerjük. A beolvasás után keletkezett raszterképet képszerkesztő programmal készítjük elő vektorizálásra. A kézzel rajzolt vonalakat kiemeljük, illetve a milliméterpapír rácshálóját eltüntetjük. Ezután az egyszerűbb rajzokat automatikusan, az összetett rajzokat félautomatikusan vektorizáljuk. Az így előkészített rajzot olvassuk be AutoCad Map szoftverbe, itt kijavítjuk a vektorizálás hibáit, és egy előkészített sablonra helyezzük a kész digitális rajzot. Ez a több lépcsős - esetleg a leírásban bonyolultnak tűnő - feladat jó szervezéssel és kellő gyakorlattal jóval gyorsabb és pontosabb, mint a hagyományos, sokszorosítást előkészítő pauszra történő átrajzolás. Az összesítő térkép a vektorizált részletrajzok alapján készül. A feltárás minden régészeti objektumához minimum két mérőpontot rendelünk, amelyeket a részletrajzokon feltüntetünk. Ezeknek a mérőpontoknak térbeli adatait mérőállomással rögzítjük (módszert ld. 6.1). Ezekre a pontokra illesztjük rá a kész digitalizált objektumrajzokat. Az így elkészült Egységes Országos Vetületi Rendszerben elhelyezett térkép az alapja a térinformatikai rendszerünknek. 4.3 A digitális ásatási dokumentáció A digitális rajzállomány megvalósításával párhuzamosan célul tűztük ki az ásatási dokumentáció teljesen digitális formában történő feldolgozását. Ez az adatállomány a hagyományos „papír alapú" dokumentumokkal szemben hatékonyabb, könnyebben és gyorsabban kezelhető. Ezen modern módszerek segítségével teljesíteni tudjuk a törvényben és rendeletekben előírt, egyébként szoros határidejű dokumentálási kötelezettségeinket. A Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságánál használt, törvényi előírásoknak megfelelő dokumentációs struktúra a következő elemeket tartalmazza: Szöveges dokumentáció - Összefoglaló jelentés (.doc) - Ásatási napló (.doc) - Objektumleírások (.doc) - Koordinátajegyzék (.xls) - Fotónyilvántartás (.xls) - Rajznyilvántartás (.xls)