Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Németh József: Babocsay József szabadkőműves apológiája

230 Németh József is a mozgalom kezdeteit az egyiptomi piramisok idejétől, azok környezetétől számítja, ezért is annak közlését feleslegesnek tartottam. A több, mint két évszázada megfogalmazott szöveg részleges közzétételét nem annak színvonala, indokolja, hanem az a tény, hogy a hasonló jellegű dolgozatok többsége vagy máig is kéziratban van, vagy csak kis példányszámban nyomtatták ki, nagyobb részük azóta megsemmisült, csak a nagyobb könyvtárakban találhatók meg. Kivételt jelent Pálóczi Horváth Ádám Felfedezett titok című, említett műve, melyet a Szépirodalmi Könyvkiadó 1988-ban újra közzétett.

10 Babocsay írása teljesebbé teszi Zala megye 18. század végi műveltségéről mind árnyaltabbá váló képünket. A szöveg betűhív közlését - a címlap kivételével nem tartottam célszerűnek. Szándékom az volt, hogy az olvasó a mai helyesírás szabályait követő szöveget kapjon. Ahol csak lehetett, próbáltam megőrizni a szerző ejtésbeli sajátosságait, (épétő, társoság, szivembül, erkölcses, segét, sohol stb.) A tulajdonneveket általában meghagytam a magyar kiejtéshez közelítő, a szerző korára jellemző régies formában, a következetlenségeket igyekeztem mérsékelni. A szókezdő nagybetűket a mai szabályoknak megfelelően használtam. Néhány esetben a köznevek régies formáján, írásmódján sem változtattam, ha azt a mai alak jelentésétől eltérőnek éreztem (pl. candidatus). Babocsay a szöveget több lapalji jegyzettel látta el. Ezek azonban általában nem a ma megszokott magyarázatok, hivatkozások, hanem szinte a szöveg folytatásai. Ezért a jegyzeteket a könnyebb olvashatóság érdekében mindig a szövegbe illesztettem, zárójelben. III. Apológia az az Védelmező Levél a melly által Egy Szabad Épétő védelmezi Társoságának ártatlanságát és meg mutatja jó Barátjának azt, hogy elég telén oka légyen, ezért, mivel eő Szabad épétő, vagy Ferié - maurer, barátságát félbe Szakasztani. Ultima Cumaei venit iam carminis aetas: Magnus ab integro saeculorum nascitur ordo Iam redit et Virgo, redeunt Saturia régna, Iam nova progenies coelo demittitur alto. Virgil: Eel: IV.

11 Kedves Károly, jó barátom! Igenis, én szabad épétő (vagy freimaurer) vagyok, és én szívembül örvendek azon, hogy Te oly bizodalommal hozzám légy, és tőlem a mi rendünk felől való gondolatomat, mely ellen annyira törekedel buzgóságbul-e vagy balítéletbül indíttatván, kívánod megtudni. Jól tudom én azt, mely utálatos képzelődéseket némely üres és gyanakodó agyvelősek a mi ártatlan és tiszteletes társaságunk ellen, amely mindenkor e földön, amióta emberek vannak, virágzott, és míg ember ember lészen, fog is virágozni, álmodoznak, és ha egyszer az ilyesek törekedéseikről meggy őzettetett az ember, vajon mely fontolásokat nem kelletik tenni az egyenes szívnek oly vak gondolatoknál, és mely ítéletet hoznia a szertelen sereg ellen? Örömmel valóban veszem ezen alkalmatosságot, amelyet nékem nyitottál, kedves barátom, reménylem, hogy nem csak tégedet kiragadlak tévelygéseidbül, sőt meg is világosítlak, igaz és eleven rajzolást adván a mi jóra célzó rendünk rendtartásárul. A mostani megvilágosított század elegendően arra bennünket tanít, hogy az ember megromolva vagyon, és ennek az okát főképp a társoságos állapotban keresnünk szabad. A rossz pedig a nevelés, e földijavaknak igazságtalan különbözése és az indulatok, amelyek mintegy erőltetlésbül és képmutatásbul erednek, a gyökeres természet érzékenségeit az ember szíviben megfojtották, és ezek által az ember szerencsétlen és siralmas állapotra egy részrül jutott. Más részrül pedig a metafizikának bizonyos nemei, amelyek mentül szofizmák miatt titkosabbak és tévelygősebbek lehettek, annál nagyobbra is becsültettek, az ember elméjét annyira megrontották, hogy mi légyen az igaz és mi az igazságtalan, e kettő közt nagy baj különbséget már mast mi nekünk tenni. Annak okáért támodtak a mi társoságunknak szerzői, akiknek fő gondjok mindenkor az vala, hogy az emberi nemzet ismét visszaállítassék a természet valóságos javaiba, és az ő kebeliben a természetnek törvényei legnagyobb tökéletességre felébredjenek. A vallásnak is ez vala a célja, és ugyanerre épétődtek minden polgári jussok és törvények. Talán egyedül a szabad épétők feltalálták az igaz utót, mely által az elveszett tökéletességre elérhetünk. Ezen mi társoságunknak tárja az, hogy az embert okossá, tökéletessé és erkölcsessé tegye, és ezért mindeneket elkövet, hogy tévelygéseibül kiránthassa és