Zalai Múzeum 16. In memoriam Kerecsényi Edit 1927-2006. (Zalaegerszeg, 2007)

Gyanó Szilvia: A balatongyöröki plébánia története – a plébániai irattár tükrében

186 Gyanó Szilvia „Ezen lehetetlen állapotokat senki sem sejthette előre." Túlméretezett építkezés a gazdasági válság idején Az egyházközség az építkezés alatt többször is el volt maradva a számlák kifizetésével. 1928. március 20-án Németh István tisztelettel kéri az építkezés utolsó részletének kiegyenlítését „ a jelenlegi súlyos pénzügyi viszonyok kényszerítő hatása alatt", hiszen neki is ki kell fizetni a tartozásait. 1929 áprilisában többször is kéri a járandóságát a már elkészült munkáért, mert „megrohanták a hitelezői". Jüngling folyamatosan segítséget kér a püspöktől, aki szintén panaszkodik, hogy neki is sok a kiadása. Rótt püspök 1929 szeptemberében így ír: „ én annyit adtam, maga is sokat adott, hát a hívek is erőltessék meg magukat egy kissé".

22 A szándékai megvannak ugyan, de őt is érinti az általános gazdasági helyzet: „ Mihelyt némileg is el tudok adni valamit - mert most legértékesebbnek tartott terményeimet sem tudom értékesíteni - a kettőezer pengőt megfogja kapni".

2

^ 1930. januárjában még mindig jár 964 p 80 f Németh Istvánnak a lakóház építéséért, ezen kívül közben a kerítést is megépítette, így összesen 2.358 p 60 f-rel tartozik neki a plébánia. A vállalkozó épített egyébként a györöki fürdőegyesületnek kabinokat és partvédő falat, amiből még vissza van 212 p 72 f, az egyházközségnek pedig ő készítette a templom előtti kerítést és kaput, amiből még 742 p jár neki. Az összegeket mind a plébánoson követeli.

24 Áprilisban ígér a püspök 4.000 pengős segítséget, amit aztán nem tud folyósítani. Novemberben azt írja Jünglingnek, hogy ő maga is kölcsönből él, nem tud áldozni a plébániára.

25 1931 elején Németh István még mindig nem kapta meg a 2.358 p 60 f-t, ami kiegészült azzal, hogy elkészült a templom előtti kerítés (480 p), elvégezte a templom (278 p 70 f), valamint az iskola és tanítólakás javítását (197 p).

26 (Kissé érthetetlen, hogy miért vállalt újabb munkákat a faluban, mikor még az addigi járandóságát sem kapta meg.) 1931 októberében Jüngling és az egyházközség teljesen fizetésképtelen, már a kölcsönt sem tudják törleszteni. Segélyt kér, de a püspök nem tud adni: a váratlanul rossz termésre hivatkozik, és először illeti Jünglinget a váddal, hogy túl lett méretezve a plébánia.

27 1931 végén a Pénzintézeti Központ már 1.094 p 50 f-t követel Jünglingtől. „ Utolsó segélyül" a püspök folyósít még 1.100 pengőt, mint írja, „az általános gazdasági helyzet engem sem kímél [...] a jövőben már egyáltalán nem segíthetek" 2

^ Kijelenti, hogy nem hajlandó hozzájárulni az építési kölcsön fizetéséhez. Azt javasolja, hogy az egyházközség vegye be a költségvetésébe a kölcsön törlesztését. Erre a javaslatra az egyházközség határozata egyértelműen „nem".

29 Azzal az indoklással, hogy az egyházközségi tagok nem vállaltak pénzbeli kötelezettséget a plébánia alakításánál, csak kézi és igavonó közerőt ajánlottak fel. Nem hajlandók fizetni az egyházközség költségvetéséből, hiszen meg sem lettek kérdezve. Nem az egyházközség építtette a plébánialakot, a terveket sem ők készíttették, az épület felépítését sem az egyházközség adta ki, a kölcsön felvételét sem az egyházközség eszközölte ki. A lakosság is tele van adóssággal, gabona nem terem - sőt, venni kell - bort eladni nem tudja. Nem tekintik sajátjuknak a terhet, a veszprémi megyéspüspöktől várják a tartozás kiegyenlítését. (Arról egyébként nincs adat, hogy mennyire volt szívügye a györökieknek egy saját plébánia létesítése - vagy hogy az volt-e egyáltalán...) Úgy tűnik, maga Jüngling sem várt anyagi támogatást a lakosságtól. Pontosan ismerte a falu helyzetét. 1932 márciusában újra kér 600 pengőt Rótt püspöktől, hiszen a györökiektől nem kérhet: „az egész község az adózás miatt árverés alatt ál". Allatot eladni nem lehet, nincs gabona, bor nem terem. Válaszában a püspök pontos elszámolást kér a plébánostól.

30 Jüngling újabb leveléből aztán az is kiderül, hogy már saját örökségét is a kamatok rendezésére fizette. A válságra utalva írja, hogy „ezen lehetetlen állapotokat senki sem sejthette előre. " A levélből kiderül az is, hogy összesen 34.011 pengő 95 fillérbe került a paplak felépítése. A felvett hitelből eddig 3.780 pengőt törlesztettek, de 13.724 pengő tartozás áll még fenn. A püspök egy későbbi levelében ismét túlméretezettnek tartja a plébánialakot, és egy kis eltérést is talál a plébános és a saját számításai között - ő ugyanis nem engedélyezte a cselédkonyhát és a takaréktüzhelyt, valamint a kerítést sem.

31 (Jüngling szerint azonban szóban volt megállapodás.) Bár a levél hangneme inkább szigorú, azért az is kiderül belőle, hogy a megyéspüspök teljesen megérti a helyzetet: közbenjár a Pénzintézeti Központnál, hogy egy évig ne kelljen a tőkét, csak a kamatot fizetni. Jüngling azonban olyan rossz helyzetben van, hogy „miveljelenlegi helyzetben a kamat fizetésére is képtelen vagyok, alázattal esedezem, hogy ezen negyedévi kamatot 293 pengőt kiutalni kegyeskedjék. " Az 1926 szeptemberi ígéretre hivatkozva kéri a püspök segítségét.

32 Jüngling halasztási kérelme után a bank augusztusban felfüggeszti a törlesztőrészletek követelését, a püspök is küldi a pénzt. Itt jegyezném meg Rótt püspök kettős, de alapjában támogató hozzáállását a plébánia költségeihez. Egyrészt újra és újra nehezményezi, hogy a lakosság nem száll be a terhek viselésébe. Jünglinget mindig felszólítja, hogy ő is erőltesse meg magát. A levelek tartalma szerint nem hajlandó többet egy fillért sem áldozni a balatongyöröki plébániára. Másrészt a legtöbb segítségkérés után a dorgáló levéllel együtt