Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Ilon Gábor–Sümegi Pál–Bodor Elvíra: A Ság hegy környékének története a régészeti adatok és környezetrégészeti vizsgálat tükrében

296 Ilon Gábor - Sümegi Pál - Bodor Elvira kiemelt kavicsos, homokos hordalékkúpon a fosszilis folyóvízi formák feltöltődött és roncsolt formában maradtak fenn, míg a Marcal mellékvízhálózatát alkotó patakok völgyeiben aktívan fejlődő allúviumok találhatók. Kiemelkedő jelentőségű, már a pannon korban megindult geológiai és geomorfológiai folyamatok eredményeként jött létre a Ság hegy roncsolt felszínű, tanú jellegű, vulkáni kőzetből, bazaltból álló fedőrétege és a környező területből történő, fokozatosan kialakult, relatíve kiemelt helyzete. A bazaltkúpon és a hegylábi felszínen kialakult geomorfológiai folyamatok régészeti szempontból is kiemelkedő jelentőségűek, mert már a 19. század végén a 20. század első felében kiemelkedő jelentőségű őskori lelőhelyegyüttest pusztítottak el a hegyen bazaltbányászással. A Kemeneshát peremén igen jelentős tektonikus szerkezeti egység, a Rába-vonal húzódik. Ennek a tektonikai ároknak mozgása alapvető szerepet játszott a kemenesháti kavics és homoktakaró kialakulásában és kiemelt helyzetű, száraz hordalékkúppá alakulásában. A mélyszerkezeti vonal jól kirajzolódik a területen feltárt hévizek alapján is (Borgáta, Mesteri). A táj vízfolyásai nyugati irányba, a Marcal folyóba vezetődnek le, a Kemeneshát irányában csak idősebb pleisztocén korú, a hordalékkúpon kiemelt helyzetben található aszóvölgyeket lehetett kimutatni, így a terület vízrendszere keleti irányban teljes aszimmetriát mutat. A Ság hegy nyugati és déli részének vízfolyásainak, köztük a Mágorta-pataknak a vizét a 19.5 km hosszú, 85 km

2 vízgyűjtő területű Kodó-patak vezeti el a Marcal-folyóba. A pollenszelvény a fluviális, keresztrétegzett, helyenként fagyzsákokat, fagyékeket tartalmazó, kavicsos, homokos réteggel fedett Kemeneshát és a Ság hegy tanúfelszínének pannon képződményekkel fedett hegylábi felszíne közötti eredetileg rossz lefolyású mélyedésben helyezkedik el. A rossz lefolyású mélyedést mintegy 1.5 méter mély mesterséges árok metszette ketté. A vizsgált alluvium nyugati oldalán a Kemeneshát magasabb térszínt alkotó pereme, északkeleti részén a hegylábfelszín fokozatos kiemelkedése, keleti irányban mintegy 500 méterre pedig a Mágorta-patak természetes parti gátja figyelhető meg. A pollenanalízisre és fúrásra kiválasztott, mintegy 200 méter átmérőjű, fosszilis pleisztocén ártéri felszínek és a holocén patakhát mögött kialakult mélyedésben a térképező fúrást követően szelvényt ástunk és 40 cm hosszú, 10 x 10 cm szélességű, 20 centiméteres átlapolással kialakított mintákat emeltük ki. Az Alsó-Kemeneshát egész területén az óceáni éghajlat uralkodik, az évi csapadék átlaga 650 mm, a csapadékeloszlása egyenletes, tenyészidőszakban meghaladja a 400 mm-t. Az évi középhőmérséklet 9,8 - 10 °C közötti, a napfénytartam meghaladja az 1900 órát. A vizsgált terület növényzet-földraj zilag a nyugatbalkáni flóra tartomány (Illyricum) peremének (Praeillyricum) tekinthető és a flóratartományon belül a Zalai (Salaensis) flórajáráshoz sorolható. A természetes vegetációt a gyertyános kocsányos tölgyesek (Querco robori-Carpinetum), gyertyános kocsánytalan tölgyesek {Quercetum petraea-Carpinetum), égerligetek (Carici-Alnetum croaticum) és a magassásos növényzet (Caricetum acutiformis-ripariae) jelentheti. Természetközeli állapotú növényzet csak a legmélyebb, pangóvizes területeken maradt fenn. A hegylábfelszínen Raman-féle barnaföldek, csernozjom barna erdei talajok, az allúviumon vízhatású barna erdei talajok és réti, valamint lápos talajok fejlődtek ki. Felhasznált vizsgálati módszerek A térképező fúrásokat motoros spirálfúróval mélyítettük le (SÜMEGI 2001). A földtani fúrást 2 méterig, a patak-allúvium kavicsos homokrétegéig, a feküszintig sikerült lemélyíteni. A fúrások során 40 cm hosszú zavartalan magmintákat emeltünk ki. A mintákat hazaszállítás után a különböző vizsgálati céloknak megfelelően hosszában elvágtuk, és a pollenanalitikai vizsgálatra, geokémiai elemzésre szánt részeket, a nemzetközi vizsgálat kívánalmainak megfelelően, 4 °C-on tároltuk. A szedimentológiai elemzések során a Casagrandeféle areométeres szemcseösszetétel meghatározást (VENDEL 1954) használtuk fel. Az üledékfácies leírásai során a Troels-Smith-féle (TROELS-SMITH 1955) nemzetközi lazaüledék nevezéktani kifejezéseket és szimbólumrendszert használtuk (1. táblázat). A szelvényből 10 centiméterenként vettünk mintát a pollenanalitikai vizsgálatok elvégzéséhez. A kémiai feltárást a Szegedi Tudományegyetem Növénytani Tanszékén és Ásványtani Tanszékén és a Magyar Állami Földtani Intézetben a HF feltárási módszerrel végeztük el. A minták feltárásához legalkalmasabb módszer keresése során néhány réteget a Magyarországon általánosan alkalmazott Zólyomi-Erdtman-féle ZnCl2-os eljárással (ZÓLYOMI 1952) is feltártunk. A szelvény leírása A szelvény feküjét 190-110 cm közötti, enyhén rétegzett, fehéresszürke színű, jelentős kvarc, muszkovit, piroxén ásványokat és Mollusca-héjakat tartalmazó apróhomokos középhomok réteg alkotja. A Mollusca-fauna összetétele (Lymnaea stagnalis, Lithoglyphus naticoides, Planorbis planorbis, Unió