Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Ilon Gábor–Sümegi Pál–Bodor Elvíra: A Ság hegy környékének története a régészeti adatok és környezetrégészeti vizsgálat tükrében

A Ság hegy környékének története a régészeti adatok és a környezetrégészeti vizsgálat tükrében 297 crassus), a pleisztocén hidegtűrő és hidegkedvelő fajok hiánya alapján már ez a feküréteg is a holocén során rakódott le. Ez a szint pollen szempontjából sterilnek bizonyult. Az üledéket jelentős ülepedési energiával rendelkező vízmosás, valószínűleg egy patak halmozta fel. A kvarcszemcsék döntő részének alakja szinte teljes mértékben lekerekített, ezért feltételezzük, hogy ezek a szemcsék a pannon üledékből álló hegylábfelszínről halmozódottak át. 110-80 cm között, a fekü homokrétegre egy szürkésbarna színű, jelentős szerves anyagtartalmú, agyagos kőzetliszt réteg, tavi-mocsári üledék települt. Az üledékváltás alapján a fekü kőzetet felhalmozó patak elmozdult a vizsgált területről és a kialakult patakhát következtében a terület lefolyástalanná vált. A kialakult patakhát mögötti mocsár, tavi környezetben pangóvíz, időszakos tó alakulhatott ki és az áradások során jelentősebb mennyiségű üledék halmozódhatott fel. 80 cm-től a felszínig növekvő szerves anyagtartalmú, feketésbarna színű, agyagos kőzetliszt réteg települt. Ezt a szintet néhány cm vastagságú tőzeges rétegek szakították meg. Valószínűsíthető, hogy a tavi környezet időnként eutrófizálódott, vagy a vízszint csökkenés során elmocsarasodott. A vízi élettér változása talaj bemosódások nyomán is elkezdődhetett. Mélység (cm) Troels-Smith rendszer 0 - 60 cm Ld 2 Th2 60- 71 cm Ld 2 As2 71 - 72 cm Ld2Asl Dl 1 72 - 89 cm Ld 2 As2 89- 100 cm Ld2Asl Dh 1 100- 111 cm Ld 2 As2 111- 117 cm Ld 1 As2 Dh 1 117- 120 cm Ld 2 As2 120- 131 cm Ld 1 As2 Dl 1 131- 140 cm As2 Ag2 140- 180 cm Ld 1 As2 Dl 1 175- 180 cm Ga2 Gs2 1. táblázat: A fúrással feltárt üledék kifejlődése a mélység függvényében Troels-Smith kategóriák alapján Chart 1 : The evolution of the deposit drilled by boreholes as a function of depth based on the Troels-Smith classification Pollenanalitikai vizsgálat eredményei A szelvényben feltárt mintákban csak 110 és 90 centiméter között maradtak fenn pollenmaradványok. Már az első szintben erőteljes emberi hatás nyomait lehetett kimutatni (taposás, legeltetés hatására terjedő gyomok, gabonapollenek, erdő irtás nyomai). A pollenszelvény kifejlődése alapján a szelvény feküje legkorábban a bronzkor végén alakult ki, de ennél későbbi dátum is feltételezhető, korábbi viszont nem. A kronológiai pontosítást csak a folyamatban lévő radiokarbon mérések adatai alapján tudjuk elvégezni. A kemeneskápolnai szelvény 120-110 cm közötti pollenmintájára jellemző volt, hogy az egykori asszociáció erősen bolygatott lehetett (Concentrysistes jelenléte). A pollenszemcsék összetétele nagyon sekély vízborításra, valószínűleg erősen tőzeges környezetre utalt. Főként a nedves talajt kedvelő mohák (Batramia, Apanorhegma, Riccia), néhány haraszt, köztük a napjainkban már csak a szubkárpáti és prealpi régióban élő korpafüvek (Lycopodium) és párfányok (Dryopterus, Polypodium) tenyésztek. Ez alapján az egykori nedves rét talaja savanyú kémhatású lehetett (WILLIS et al. 1998, SÜMEGI 1998). A vízben élő növények is rendkívül sekély vízre utaltak (Spirogyra, Stratiotes). A szárazföldi élettérben, néhány nagy pollentermelésű, távoli behordódásra utaló fenyőn (Pinus, Piceá) kívül más fás növényzet alig fordult elő. Viszont előkerült a dió (Juglans) néhány pollenszemcséje. A dió a középső bronzkortól jelenik meg a kárpátmedencei pollenszelvényekben, így jelenléte korban maximálja a réteg kifejlődésének korát (SÜMEGI 1999). A lágyszárúak között elsősorban fészkesek (Compositae, Chenopodium) tenyésztek, de jelentősebb arányban jelentek meg a taposást tűrő útifüvek (Plantago-félék) is. Mindez, valamint az aránylag nagyobb mennyiségben előforduló boróka, Juniperus, is - amely főként kiirtott erdők helyén, legelőkön található -jelentősebb erdőirtás kialakulását jelezte. A domináns lágyszárúak a libatópfélék (Chenopodium) erőteljesen legeltetett rétekre, taposott területekre jellemző gyomok. A pollenkép alapján feltételezhető, hogy a bronzkor végén, a vaskor kezdetén erdőirtást követően a bemosódó üledék, szerves törmelék és erodálódott, áttelepítődött talaj hatására kiterjedt mocsaras területek alakultak ki a Ság hegy déli előterében. Ezek a savanyú mocsárrétek elsősorban legelőterületként kerülhettek hasznosításra. A kemeneskápolnai szelvény 110 és 100 cm közötti szelvényszakaszának kialakulásakor is a sekély, nedves, iszapos környezetet jelző növényzet uralkodhatott. Valószínűleg vízszintemelkedés (patak meder feliszapolódás?) következtében, a sporomorpha állomány fokozatosan megemelkedett, diverzitása, sokszínűsége növekedett. Ezt, valamint az intenzívebb legeltetést, az extenzív állattartás kiterjedését támasztotta alá a perjék (Poa) felszaporodása és az Achillea megjelenése is (HUGHES-MATHEWES-CLAGUE 2002). A mohák és az iszapnövényzet (Elatine) mellett, nedves talajra utaló növények uralkodtak (Taraxachum, Chenopodium bonus-henricus). A vízi növényzet