Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Molnár Ferenc: Az Árpád-kori Kolon (Balatonmagyaród) település vassalak-depójának anyagvizsgálata: a technológia és a nyersanyageredet kérdése

282 Molnár Ferenc A 10. kút alján a 6, 15, 14. sz. rétegek a használat közbeni, természetes feltöltődést mutatják - az egyik rétegben sok, belepottyant kerámialelettel (1. kép). A 13. sz. homokréteggel kb. félig, természetes módon feltöltődött a már használaton kívüli kút. Ezt követően kezdték a feltárási területen kívül elhelyezkedő műhely vassalak hulladékával rendszeresen tölteni a még mindig jelentős (kb. 2 méteres) mélyedést. A rétegek elhelyezkedésén jól látszik, ahogy egyik vagy másik oldalról beöntötték a szemetet: ezek a betöltési csíkok ugyanis nem olyan egyenletesek, mint a természetes betöltődés következtében létrejött rétegek (1. kép). Az egyes „iparihulladék" rétegek: kékesszürke, faszenes hamu (3. sz. réteg); fekete erősen kormos, faszenes (8. sz. réteg); vörösesbarna, gyengén átégett agyag (10. sz. réteg); nagy égett agyagtömbök (9. és 4. sz. réteg) váltakoznak világos, ill. sötétsárga homokrétegekkel (6, 7. sz.). E rétegsor azt mutatja, hogy egy-egy feltöltés között némi idő eltelt: a laza homokos berétegződések viszonylag gyorsan lejátszódó természetes folyamatok eredményei lehetnek. A vassalak mellett igen sok állatcsont is került a hulladékba. Dr. Vörös István archaeozoológus (Magyar Nemzeti Múzeum) vizsgálta az anyagot. Megállapítása szerint a maradványok közel fele kecske szarvcsap. Az objektumban előfordulnak megmunkált és másodlagosan alkalmazott szarvasmarha és ló csontok, valamint a kecske szarvcsapokról levágott szaru-szarvak is (VÖRÖS 2003, 1). Jelentős számban találtunk homokkő darabokat, másodlagosan salakosra vagy felületén üvegesre égett paticsdarabokat, valamint agyaggolyókat a műhelyhulladékban. Az ipari hulladék mellett rendkívül sok háztartási hulladék (kerámia (főző) fazekak darabjai; állatcsont (szarvasmarha, juh, sertés, néhány szárnyas); fenőkő; kézimalom alsó köve; vastárgyak: kés, karika, csat, zabla, lyukasztó töredéke, néhány szög is előkerült. 3. Anyagvizsgálati módszerek és célok A koloni vassalakok kivételesen jó megtartása lehetőséget adott részletes morfológiai megfigyelések kivitelezésére és az eredmények statisztikai kiértékelésére. A morfológiai megfigyelések során 31 db, teljesen ép, törésmentes vassalakot választottunk ki, és ezeken a jellemző méretadatokat (hosszúság, szélesség, magasság) határoztuk meg. A további részletes anyagvizsgálatra 6 db jellemző morfológiájú vassalakot választottunk ki. E salakokat hosszirányuknak megfelelően kettévágtuk és belső struktúrájukat 10-40x nagyítású sztereomikroszkópban vizsgáltuk. A salakok jellemző részeiből ráeső és áteső fénymenetű, 40^Ю0х nagyítású polarizációs mikroszkópos vizsgálatokra alkalmas 30 |u.m vastag polírozott felületű metszeteket készítettünk. A polarizációs mikroszkópos vizsgálatok során az elsődleges szempont a salak anyagának általános jellemzése és szöveti-szerkezeti tulajdonságainak elemzése volt. A salak anyagának inhomogén-homogén jellege, a vastartalmú szilikátok és oxidok, illetve fémes fázisok, továbbá a maradék salakképző anyagok morfológiaiszöveti sajátosságai fontos támpontot adnak a salak anyagainak eredetére vonatkozóan. A fénymikroszkópos vizsgálatok során kerültek kiválasztásra a salak azon alkotói, melyeken elektronsugaras mikrokémiai elemzéseket végeztünk. Az elektronsugaras mikrokémiai elemzések során a metszetek polírozott felületét szénnel gőzöltük fel, majd a salak egyes alkotóinak összetételét CAMECA SX 100 típusú berendezésen, 15 kV energiájú elektronsugárzás, 20 nA mintáram, 150-300 másodperces detektálási idők, és a salak szilárd fázisainak megfelelő összetételű standardok felhasználásával határoztuk meg a brnoi Masarik Egyetem Elektronmikroszkópos Laboratóriumában. A salakok szilárd fázisainak kémiai elemeire vonatkozóan a kimutatási határok 0.001 súly % körüliek voltak, 1% alatti hibával. A nagypontosságú elektronsugaras elemzés alkalmazása nem csak a salak alkotóinak főelem-összetételére, de azok nyomelem-tartalmának meghatározására is lehetőséget adott. A salakok alkotóinak kémiai összetétele, nyomelem-tartalma megalapozta a nyersanyagok eredetére, illetve a salak képződési körülményeire vonatkozó értelmezést. A vassalakok anyagának pontosabb megismerése céljából további röntgenpordiffrakciós fázisanalízist is végeztünk. E vizsgálatokra az egyéb műszeres méréseknek is alávetett salakok mintegy 100-100 grammnyi anyagát 0.063 mm szemcseméret alá porítottuk majd Philips 5000 típusú berendezésen, 40 kV gyorsítófeszültség, CuKoc sugárzás, 1 másodperces léptetési idő, és 20 = 4-63° detektálási intervallum beállítása mellett elemeztük. E vizsgálat alkalmazásával meghatározható, hogy milyen (5-10 tömeg %nál nagyobb mennyiségben jelenlévő) kristályos fázisok alkotják a salakokat, és e kristályos anyagoknak milyen a relatív mennyisége. 4. Eredmények A 10. sz. kútból előkerült nagyszámú ép vassalak részletes morfológiai elemzése alapján fény derült e salakok egy sajátos, és nyilvánvalóan technológiai okokra visszavezethető alaki tulajdonságára. A vizsgált vassalakok ugyanis felülnézetben egy irányba megnyúltan, jellegzetesen elliptikus, vagy csepp alakúak (5. kép B, F). Az aszimmetria oldalnézetben is jellemző: a salakok egyik oldalán, az ellipszis