Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)
Molnár Ferenc: Az Árpád-kori Kolon (Balatonmagyaród) település vassalak-depójának anyagvizsgálata: a technológia és a nyersanyageredet kérdése
Az Árpád-kori Kolon (Balatonmagyaród) település vassalak-depójának anyagvizsgálata 283 hossztengelyének megfelelően rendszerint anyagkivastagodás látható, és ezzel szemközt, az elvékonyodó rész felé felülnézetben esetenként egy sajátos nyúlvány is látható (5. kép A, D, E). A kivastagodó rész alsó, és a nyúlványtól távolabbi felén néha a tűzhely tapasztásának kissé égett agyagmaradványai is láthatóak. A salakok felső, „sík" felületén gyakran egy bemélyedés van, melynek a salak kivastagodó része felőli oldalán fényes, sima, üveges felszín is előfordul (5. kép В). E megfigyelések összhangba hozhatóak azzal a következtetéssel, hogy a salak megnyúlási iránya a fújtató befúvási irányát jelöli. A kivastagodó rész, tetején a bemélyedéssel és az aszimmetrikusan elhelyezkedő, az elvékonyodó résztől távolabb eső, de abba az irányba néző üveges, sima felszínnel, a fújtatóval átellenes oldalon, az agyaggal kitapasztott tűzhely fala mentén képződhetett. Egyes salakok esetében a felső oldal felülete nem sima, hanem lencsényi-borsónyi üveges anyagú gömbökkel borított. Ez esetben azt feltételezhetjük, hogy a fújtató által keltett légáramlat nem volt elég erős a salakolvadék elterítésére, és a tűzhely fújtatóval szemközti falához való terelésére. Ezzel összhangban van az, hogy az ilyen egyenetlen-szemölcsös felső felületű salakok felülnézetben kevésbé elliptikusak, csaknem kör alakúak. További érdekes eredményre vezettek az ép salakokon végzett morfometriai megfigyelések. A mérési eredmények összesítéséből kitűnik, hogy a salakok hosszúsága, szélessége és magassága egymástól nem függetlenül, hanem arányosan változik (2. kép). A salakok összetételére általában elmondható, hogy helyenként vasoxidok által barnára színezett sötétszürke-kékesszürke üveges anyagból áll. Metszetekben azonban kitűnik az erősen inhomogén szerkezet. A legtöbb salak egymásra rétegződő üveges sávokból épül fel: e sávozottság az 5. kép A és E felvételein is kitűnik. Esetenként azonban erősen szemcsés jellegű, üvegcseppekből összetapadó szerkezetet is megfigyeltünk (5. kép D). A salak anyagában számos nem üveges törmelék-, és salakképző adalékanyag szemcse is azonosítható. Ezek leggyakrabban faszénmaradványok (vagy a helyükön képződött üregek) továbbá milliméteres nagyságú lekerekített kvarcszemcsedarabok. A szemcsés törmelékanyag jelenléte főként a vassalak darabok „alsó", domború részén szembetűnő: itt a törmelék részben a tűzhely tapasztásából is származhat, de hasonló törmelék a salak belsejében is előfordul. Érdekesség az, hogy néhány salakdarab esetében az üveges alapanyagba ágyazódva állati csontmaradványok is felismerhetőek voltak (5. kép H). Ennek, az anyagvizsgálatok alább taglalt eredményeinek tükrében technológiai jelentőséget is tulajdoníthatunk. Mikroszkópos vizsgálataink arra is fényt derítettek, hogy jelentős inhomogenitások észlelhetőek az alapvetően üveges alapanyagban. Az inhomogenitások részben az üveg anyagfolyásos, egymásra-rétegződő, máskor gömbös-fürtös jellegéből, illetve a nagymenynyiségű gázhólyag jelenlétéből adódnak (6. kép A, B), másrészt különböző textúrájú anyagdarabok és szemcsék előfordulásából. Az üveges alapanyagra szintén jellemző az igen finomkristályos (néhány tíz mikrométer nagyságú) mikrolitok pamatos-kévés előfordulása is. A teljesen üveges alapanyagban élesen elhatárolódnak kevés üveges anyagot és sok adalékanyag-törmeléket, vagy üveget egyáltalán nem tartalmazó, uralkodóan kristályos fayalit (Fe 2 Si0 4 ), vagy fayalit-wüstit (wüstit: FeO) összetételű anyaghalmazok (6 kép F, G, H). Esetenként az eltérő kristályosságú részek éles határfelületű rétegekként következnek egymásra (6. kép E). A salakanyagok szövetének e nagyfokú változékonysága arra utal, hogy a salak különböző részei eltérő körülmények között képződtek, azaz gyors, illetve lassú kristályosodás, továbbá eltérő anyagi összetétel mellett jöttek létre. A koloni vassalakok anyagának leggyakoribb kristályos fázisa a fayalit, illetve egy vizsgált salak esetében kirschsteinit (CaFeSi0 4 ), továbbá a wüstit. A fayalit és kirschsteinit rendszerint vázkristályosprizmás formákat alkot, és e durvakristályos halmazokban gyakran tűs-dendrites wüstit képletek úsznak (6. kép E, G, H; 7. kép A). Máskor a wüstit agytekervény-jellegű viszonylag durva-kristályos halmazainak mátrixát alkotja fayalit a jókristályos anyagrészekben (7. kép A). A különböző salakminták fayalitjának és kirschsteinitjének összetételét górcső alá véve (1. táblázat) feltűnő az a sajátosság, hogy a mangán-tartalom esetenként igen nagy, és meghaladhatja a 7 súly % is. Ugyanakkor a Mg-tartalom is esetenként feldúsul, kiváltképp a kirschsteinit fázisban. A viszonylag magas Mn-tartalom egyes koloni salakok wüstit fázisaiban is kimutatható volt (2. táblázat). A mangán jelenléte tehát a koloni salakokra jellemző bélyeg. A wüstites fázisokban a magnézium szintén előfordul, és további jellegzetesség a Ti állandó jelenléte (2. táblázat). Egyes salakokban a nagyfelbontású elektronmikroszkópos vizsgálatok során azonosítható volt a magnetit (FeFe 2 0 4 ) előfordulása is. A magnetit vagy sajátalakú szemcsék formájában, főként az eltérő kristályosodottságú anyaghalmazok határán, vagy pedig a wüstit-fázisok szegélyén jelenik meg (6. kép G; 7. kép C). Amagnetitre is jellemző a Ti-tartalom és esetenként a viszonylag nagy Mn-tartalom (3. táblázat). A magnetit előfordulásával kapcsolatban fontos hangsúlyozni azt, hogy míg a wüstitben a vas csak két vegyértékű (redukált) állapotban van, addig a
