Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Kvassay Judit: Árpád-kori és késő középkori településrészletek Balatonmagyaród–Alsó-Koloni-dűlő lelőhelyen

ZALAI MÚZEUM 15 2006 259 Kvassay Judit Árpád-kori és késő középkori településrészletek Balatonmagyaród-Alsó-Koloni-dűlő lelőhelyen 1. Balatonmagyaród-Kolon régészeti lelőhelyek elhelyezkedés, kiterjedés, kutatástörténet A Kis-Balaton mocsárvilágából kiemelkedő, észak-déli irányban hosszan elnyúló Zalavári-hát nyugati lejtőjén, Balatonmagyaród belterületétől délre, mintegy három kilométer hosszan, 400-700 méter szélesen húzódik a régészeti lelőhely. 1970-től kezdődően több pontján folytak régészeti munkálatok, különféle kutatási programok keretében. Minden alkalommal más-más alakban került rögzítésre a lelőhely neve, amint az alábbi kutatástörténeti összeállításból kiviláglik. Tulajdonképpen az 1995-ben, a ZalakomárBalatonmagyaród közötti gázvezeték-építésénél végzett megfigyelések tették egyértelművé, hogy valójában egyetlen, rendkívül nagyméretű lelőhelyről beszélhetünk (1. kép 8.). Egyedül az úgynevezett Felső-koloni kora Árpád-kori temető (1. kép 1.) képez térben elkülönülő lelőhelyet, történetileg azonban ez is kapcsolódik helyszínünkhöz. A lelőhely északi harmadában kora bronzkori, kelta, római és Árpád-kori leleteket gyűjtött Horváth László 1980-ban, a Kis-Balaton védőrendszer kialakítása I. ütem megelőző régészeti feltárásokat előkészítő terepbejárás alkalmával (1. kép 5.). A lelőhely-részt Országúti-dűlőként vették nyilvántartásba (HORVÁTH 1980, l.).

1 A középső harmadban Cs. Sós Ágnes vezetett terepbejárást és ásatást 1970-197l-ben, az „Ispánsági központok kutatása" elnevezésű, a Magyar Tudományos Akadémia által kitűzött tudományos program keretében. 1970-ben, Balatonmagyaród és Zalakomár között, a „Kolon-dűlő" legmagasabb pontján nyitott szelvényekben 10-11. századi temetkezéseket tárt fel (1. kép l.).

2 Ugyanakkor megfigyelte, hogy a határ ezen részén nagy felületre terjed ki a település, amely a leletanyag tanúsága szerint a 15-16. századig folyamatosan lakott volt. Az ásatás helyszínét Zalakomár-Kolon-ként nevezte meg (CS. SOS 1971, 281.). 1971-ben ugyanazon a dombháton, az előző helyszíntől mintegy 400 méterre, délnyugatra, terepbejárással megtalált középkori templom és temető helyén folytatta Cs. Sós Ágnes a kutatásokat (1. kép 2.). Ezúttal Balatonmagyaród, Zalakomár-Kolonpuszta a lelőhely neve (CS. SÓS 1972, 264.). A lelőhelynek ezen középső harmadában, 2002-ben, olajkitermeléssel kapcsolatos vezeték-fektetés nyújtott újabb feltárási lehetőséget (1. kép 9.). A dolgozat témájául szolgáló Balatonmagyaród-Alsó-Koloni-dűlőben, a szerző által vezetett ásatáson római, Árpád-kori és késő középkori objektumok, leletek kerültek napvilágra (KVASSAY 2004, 176-177. A nyomda ördöge alakította át a nevet Kolonai-dülő-re.). A középső lelőhely-rész déli szélén (1. kép 10.), szintén vezetékfektetést megelőző ásatás keretében, a szerző feltárta a Cs. Sós Ágnes által 1971-ben kutatott templom körüli temető zömét, valamint a temető körüli árok részletét, újkökori, Árpád-kori és késő középkori objektumok kíséretében (KVASSAY 2005, 173.). A déli harmadban, a Kis-Balaton védőrendszer kialakítása I. ütemét megelőzően végzett terepbejárások alkalmával, 1978-ban, Müller Róbert késő avar, Árpád-kori és késő középkori településnyomokat rögzített (1. kép 3.). Az egyik, általa talált paticsos foltot Vándor László tárta fel 1980-ban, Balatonmagyaród-Alsó-Koloni-dűlőben (1. kép 4.). A paticsomladék alatt egy, a 16. század első felében elpusztult gazdasági melléképület maradványai bontakoztak ki (VÁNDOR 1996, 153, 158.). A déli harmad közepe táján, egy kelet-nyugati irányban húzott vezetékárokban sok objektum-beásást figyelt meg Horváth László, 1984-ben. Az objektumok földjében kevés,