Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Kvassay Judit: Árpád-kori és késő középkori településrészletek Balatonmagyaród–Alsó-Koloni-dűlő lelőhelyen

260 Kvassay Judit 14-15. századi edénytöredéket talált. A vezeték nyugati szélén pedig egy őskori, valamint két 9. századi gödörből gyűjtött leleteket (HORVÁTH 1984.). A megfigyelés eredményeit Zalakomár-Kolon lelőhelymegnevezéssel vették nyilvántartásba (1. kép 6.). A Müller Róbert által megfigyelt lelőhely-rész északi végén, 1987-ben, olajkút létesítését megelőzően, Szőke Béla Miklós kora bronzkori, római kori és 10-11. századi objektumokat tárt fel (SZŐKE 1988, 65.). A lelőhelyet Zalakomár-Alsó-Kolon-шк nevezte (1. kép 7.). A Balatonmagyaród és Zalakomár között lefektetett gázvezeték árkában, a két település között végig, mintegy három kilométer hosszan figyelt meg Árpádkori és a késő középkori objektumokat, leleteket 1995ben Frankovics Tibor és Vándor László (1. kép 8.).

3 A Zalavári-hátnak a Kis-Balaton mocsárvidékéből kiemelkedő szakasza megtelepedésre rendkívül alkalmas terület, amint azt a tárgyalt lelőhelyen előkerült, az újkőkortól a késő középkorig, szinte valamennyi történeti korszakot képviselő leletanyag is tanúsítja. A megtelepedés - az eddig végzett kutatások fényében - a kora Árpád-kortól a 16. század végéig volt a legintenzívebb. Balatonmagyaród határának déli végén a Kolon-összetételü földrajzi nevek (Külső-, Belső-, Alsó-, Felső-Kolon, Koloni-csapás, kút és berek: ZFN 528-529.) megőrizték az elpusztult középkori település nevét, és pontosan körülrajzolják hajdani határát. Az egykori templom helyét pedig a Pusztaszentegyházi-dűlő jelzi, nagyjából a terület közepén. Zala megye középkori történetének kutatásában mindig kiemelkedő szerepet játszott ez a terület, mivel a falu neve megegyezik a megye előzményét képező, Szent István kori Kolon vármegye nevével. A vármegye központját, az ispáni vár maradványait az intenzív régészeti feltárások ellenére mindez ideig nem sikerült Kolon területén megtalálni. Az 1970-1971-ben, Cs. Sós Ágnes vezetésével, kimondottan az ispánsági központ felkutatására végzett ásatások mégis sikerrel zárultak, hiszen lokalizálni lehetett Kolon település templomának és körülötte temetőjének helyét, a Felső-Koloni-dűlőben pedig előkerült ennek kora Árpád-kori (10. század vége-11. század) előzménye. A Kis-Balaton védőrendszer I. ütemével, valamint a vezeték-fektetésekkel kapcsolatos megelőző feltárások értékes objektumokat, leleteket, megfigyeléseket eredményeztek a kora Árpád-kortól a késő középkorig, de mivel a középkori település kiterjedéséhez mérve, elenyésző nagyságú felületek, így a településszerkezetre vonatkozóan épp csak utalásokat nyújthatnak. A lelőhely útépítéssel, közművekkel, olajkitermeléssel kapcsolatos létesítményekkel bolygatott, és - főleg a közlekedési út keleti oldalán, a domboldalban, az intenzív mezőgazdasági müvelés által veszélyeztetett. 2. Balatonmagyaród-Alsó-Koloni-dűlő, vezetékfektetést megelőző régészeti feltárás, 2002 - késő római, Árpád- és késő középkori településobjektumok A Balatonmagyaród határának déli részén működő, SávT-2 jelű gyűjtőállomás inertgáz ellátása céljából lefektetésre kerülő vezeték nyomvonalán 2002. nyarán került sor a megelőző feltárás elvégzésére.

4 A régészeti lelőhely középső részén (1. kép 9.), a domb oldalában álló Sáv22, és a Sanyari-árok keleti partján álló Sáv 16 jelű kutakat összekötő, kelet-nyugati irányú vezeték fektetését megelőző ásatás keretében a nyomvonalon, valamint a rábontásokban összesen 1100 m

2 felület kutatása történt meg. Az előkerült 124 objektum (gödrök, cölöplyukak, tűzhelyek, kemencék, vermek, kút és két nagyméretű, késő középkori gazdasági épület) zöme a domb derekán, a BalatonmagyaródZalakomár közti közlekedési út nyugati széle mellett sűrűsödött (2. képi, 2.). A nyomvonal keleti harmadában, az országúttól keletre, a domboldalban elszórtan, hét objektumot bontottunk ki (2. kép 3.). A négy kis gödör és a három cölöplyuk közül négyben találtunk néhány, jellegzetes Árpád-kori edénytöredéket. A nyomvonal nyugati kétharmadának nyugati vége már vízjárta területre nyúlt - kékesszürke öntéstalaj jelentkezett a humusz eltávolítása után. Ezen, a vízhez közeli részen szintén elszórtan helyezkedett el néhány gödör és cölöplyuk (2. kép 4, 5.). A nyugati részen hat objektum római kori (késő római, 3-4. századi

5

), egy gödör kora Árpád-kori (10-11. századi), huszonöt objektum Árpád-kori (12-13. századi) leletekkel keltezhető. Ötvenegy objektumból késő középkori (15-16. századi) kerámia és vas használati tárgyak kerültek elő; harmincnégy objektum pedig lelet nélküli volt. 2.1 Őskori, római és 9. századi leletek, jelenségek A 41. járószint (2. kép 6.) feltárásakor talált korabronzkori, csillámos homokkal soványított anyagú, kézzel formált, sötétbarnára égett agyagréteggel gondosan simított felületű, egyébként szürkére égett, behúzott szélű tál perem- és oldaltöredéke; az ugyanitt előkerült pattintott és csiszolt kőeszközök, valamint a 17. gödör (2. kép 5.) 9. századi, hullámvonal- és vonalkötegekkel díszített fazéktöredékei minden bizonynyal a lelőhely más részeiről (pl. 3. és 5. sz. rész) keveredtek a feltárt területre. Római kori a 21. és a 46. gödör-részlet (2. kép 5, 6.), az 51. gödör, amelyet azonban a ráásott 29. késő középkori gödörrel erősen megbolygattak (2. kép 6.). Zömmel római kori leleteket találtunk a 41. járószint bontása során, amelybe két további, csak ennek a korszaknak az