Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

H. Kelemen Márta: Késő kelta és kora római kori hamvasztásos sírok Esztergomból

234 H. Kelemen Márta PALAGYI-NAGY 2000, 110-111, Taf. IX, 7.). Az edény hasán lévő ovális (mandula alakú) benyomkodásos sorminta (Manching: PINGEL 1971, Taf. 125, 13, Nr. 1521.) a római korban is továbbél, sajátosan a legkorábbi anyagban (BÓNIS 1942, П.). А 2. sír edényét az I. század 2. felére keltezhetjük. A3, sírból négy edény került elő. A 5. kép. 2. számú edény felső része nagyon hiányosan maradt meg. Anyaga, színe, simított felülete alapján ez is a késő kelta edények csoportjába sorolható. Az edény peremképzése ritka, Tabánban hasonló peremtöredék került elő (BÓNIS 1969, Abb. 34, 10.). Az edény hasán a 2. sír edényéhez hasonlóan sekély, szegletes benyomkodások sora van, amely a császárkorban nagyon elterjedt fogasdísz egyik formája. Az 5. kép 3. számú edény kis, fazék alakú bögre, tipikus római készítmény, homokos anyagú formája I. század végi - II. századi leletegyüttesekben gyakorta előfordul (BÓNIS 1942, 16, XVIII. t. 13, 27, 29., PALÁGYI-NAGY 2000, 122, Taf. XII, 9.) hamvasztásos temetőkben, Savariában Domitianus és Nerva éremmel (MÓCSY 1954, 2/1, 14/7 (Domitianus), 37/6, 41/3 (Nerva), 44/4, 48/2, 49/2, 56/4, 61/1, 62/1, 63/3, 65/4, 68/2., BUÓCZ 1961, 236, III/2, VI/3, VII/1, VIII/2, X/4, XVIII/2, XXXI/4, XXXIII/3.). A vörös sávfestéses korsó formája itáliai eredetű, a tölcséres szájú, gömb hasú korsók közé tartozik. Formája a poetovioi és emonai temetőkben gyakori, az egyik sírban Vespasianus éremmel együtt került elő (BÓNIS 1942, 26, XXVII. t 5.). A mi korsónk kissé nyúlánkabb és hasát vörös sávfestés díszíti. A solymári temető 31. sírjából előkerült vörös festésű, II. századi korsó formailag közel áll a mi korsónkhoz (KOCZTUR 1991, VIII. t. 31/5.). Az EsztergomDózsa György téri késő kelta - kora római kori, I—II. század fordulójára keltezett fazekas kemencében előkerült vörös sávfestéses füles kancsó töredék (KELEMEN 1980, 175, 6. kép) kapcsán utaltunk már arra, hogy az ismert II—

III. századi brigetioi sávos kerámián (BÓNIS 1970, 75.) kívül feltételezhető vörös sávfestéses edénykészítés másutt és korábban is. Talán éppen Esztergomban, ahol számos kelta fazekasműhely működött, és ahol a kelta fazekas hagyományok római kori folyamatossága bizonyítható, a vörös sávfestés pedig kelta eredetű. A 3. sír korsója minden valószínűség szerint helyi készítmény, amely legkésőbb a II. század kezdetén készült. Keltezésünket az is alátámasztja, hogy ez a kis, az I. század 2. felében fennálló temető valamikor a II. század elején szűnhetett meg és helyén település (vicus) jött létre.

4 A sír 4. edénye az 1. sír urna fazekához hasonlóan kagylós anyagú, korongolatlan és díszítetlen. Esztergom környékén késő kelta - kora római telepeken gyakran előfordul. A temető rítusáról annyit állapíthatunk meg, hogy megtalálható benne az I. századra jellemző urnás temetkezés (1-2. sír), és a K-i részre inkább jellemző, a II. század elejétől nagyobb számban előforduló szórthamvasztásos, égetéses oldalú sírforma (3. sír) is. Az előkerült leletanyag is bizonyos fokú kettősséget mutat: az urnasírokban az átmeneti korszak késő kelta, korongolt és korongolatlan edényei mellett már jelen van a római import árú. A leletanyag kapcsán említenünk kell a 3. sír közelében előkerült sírkövet (7. kép) is. A kő felső részében egy katonát látunk hadi felszerelésben, felirata szerint a követ Crescensnek, Iulio fiának, a cohors I Augusta Ituraeorum 43 éves korában, 23 évi szolgálat után elhunyt katonájának állították. A cohors Vespasianus uralkodása alatt, 69ben került Solvába, és 89-ig tartózkodott itt (LŐRINCZ-KELEMEN 1997, 178-180, Nr. 1., KOVÁCS 2005, Nr. 116.). A temetőről, amelyhez a sírok tartoznak, már korábban is volt tudomásunk (MRT 5, 8/7. lh.). 1846ban a 9. számú telken került elő egy csontvázas sír, Fusca, Bargatis liberta sírkövével. (CIL III, 10597, MÓCSY 1959, 247, Nr. 173., RIU 3, Nr. 791., KELEMEN 1980, 181.) A csontváz mellett két „könnyüvegcsét" (RÓMER 1866, 110.), azaz balsamariumot találtak. Fusca sírköve az I. századból való, a balsamariumok pedig feltételezhetően az 1. sír kis üvegcséjével azonos formák lehettek.

5 A Bajcsy-Zsilinszky úti temető, amelynek további sírjairól csak építkezésekkel kapcsolatban lehet szó, feltételezhetően a korai földtábor (egyik) temetője volt, amely az I. század 2. felében - és a II. század elején volt használatban. A táborhoz vezető út mentén létesült, a Szent Tamás hegy DK-i lábánál, a katonaságon kívül az őslakosság is temetkezett ide. Megszűnése a vicus terjeszkedésével, és a kőtábor megépülésével kapcsolható össze, a castellum temetője a II. század elejétől a táborhoz közelebb fekvő, és már a kelták által is használt bánomi temető lett. IV. Esztergom-Prímás sziget A sziget É-i felében, a Duna parton elhelyezkedő, XI. században épült, Szűz Máriáról nevezett bencés apácakolostor feltárási munkálatai során, az épületmaradványok alatt lévő, már korábban is ismert késő kelta település több objektuma (gödrök, árkok) látott napvilágot. 2001-ben a kolostorudvar D-i fala közelében 3 kelta árok részlete, a középső ároktól D-re, 1 m-re pedig egy hamvasztásos sír maradványai kerültek elő. A-215 cm mélyen, sírfolt nélkül jelentkező edénytöredék halmaz körül és alatt kalcinált embercsontok apró töredékeit