Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

H. Kelemen Márta: Késő kelta és kora római kori hamvasztásos sírok Esztergomból

Késő kelta és kora római kori hamvasztásos sírok Esztergomból 233 M: 22,8 cm, Pá: 18,8 cm, Tá: 12 cm, Ltsz: 95.11.2. (5. kép 5.). Az 1. sír tojásdad testű, kihajló peremű, kagylós anyagú, korongolatlan, vállán ujjbenyomkodásos lécsorral díszített fazeka a korongolatlan kerámia V. típusához, annak 1 altípusához tartozik, (HORVÁTH 1998, 68, Tab. 2.) amelynek jellegzetessége a dák jellegű díszítésmód. A forma és díszítésmód eredetét a dák kultúrkörbe helyezik. Crisán szerint (CRISÁN 1969, 161-162., 1978, Taf. 84.) a geto-dák kultúra klasszikus fázisának (Kr.e. 100 - Kr.u. 106) tipikus formája ez a fazék, amely vízszintes vagy függőleges ill. íves formában felrakott ujjnyomkodásos lécsorral vagy bütykökkel van díszítve. Dácia területén kívül gyakori K- és DNy-Szlovákia késő kelta - kora római kori telepein és temetőiben (BUDINSKY-KRICKA LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1990, 301.), és a Délvidéken (JOVANOVIC 1988, Taf. XIX.). A forma és díszítésmód a Dunakanyar késő kelta és kora római telepein is feltűnik (HORVÁTH 1998, 70-71.). A vízszintes ujjbenyomkodásos vagy bevágásokkal díszített lécsor dísz a késő kelta anyagban sokkal gyakoribb a behúzott peremű, hordó alakú fazekakon (BÓNIS 1969, Abb. 12, 23-24., 32, 19., 88, 10., 93, 17-18, 26, 28., 96, 8.Д04, 1-2.), a kihajló peremű fazekakon inkább a bütyökdísz ill. a függőleges ill. girlandos ujjbenyomkodás jellemző (BÓNIS 1969, Abb. 6, 3., 17, 24., 19, 26., 22, 1., 27, 24., 33, 27, 34, 20, 32., 87, 29.). A Kr.u. I. században a telepek egyik jellegzetes formája a kihajló peremű, kagylós anyagú, vízszintes szalagdíszes vagy bütyökdíszes korongolatlan fazék lesz, és a II. században, sőt még a III. század elején is előfordul. Esztergom környékén korai telepeink mindegyikén megtalálható. A dák jellegű kerámia megjelenésének időpontját a LT-D2 korszakkal (Kr.e. I. század 2. fele, Kr.u. I. század eleje) jelölhetjük meg. Az ekkor keletkezett telepek (Esztergom-Szentgyörgy mező IL, Sziget) jelenleg még feldolgozásra váró anyaga DNy-Szlovákia kelta-dák telepeinek anyagával mutat szorosabb kapcsolatokat. A szentgyörgymezői II. telep a vidék római foglalásáig állhatott fenn, de Szentgyörgymező más részein a késő kelta lakosság háborítatlanul élt tovább a kora császárkorban. Ezért az edényforma az I. században létesült temető anyagában természetes módon van jelen. A forma és díszítés Pannónia I—II. századi bennszülött telepein gyakori, igen sok darab került elő Ménfőcsanakon (SZŐNYI 1995, 219, Abb 2, 1-2, 4.), a Kr.u. I. század 2. harmadától a II. század 3. harmadáig keltezett településen, de hamvasztásos temetőkben is feltűnik, így a sárbogárdi, a Flavius kortól a II. század 1. harmadáig keltezett eraviszkusz temetőben (BÁNKI 1998, 81, Abb. 13, 31/1, Abb.25, 1.). A sír másik edénye egy, már fül nélkül sírba került fülescsésze, a korongolatlan kerámia XIII. típusához sorolt csészék 2. altípusához tartozik (HORVÁTH 1998, 69, Tab 4.). A kónikus falú dák csészékkel ellentétben ritkábban fordul elő késő kelta anyagban (BÓNIS 1969, Abb.97, 2., Esztergomban a Szentgyörgymező II. és a Várhegy anyagában) ez a meredek oldalú fülescsésze, és inkább ismert kora császárkori bennszülött telepek anyagából. Fületlen változatai a ménfőcsanaki telepen (SZŐNYI 1995, 219, Abb. 3, 1.), a sárbogárdi temető 18. sírjában került elő (BÁNKI 1998, 94, Abb. 9, 2., 25, 14.), de a zempléni temető 2. halmában is találtak (BUDINSKY-KRICKA LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1990, 301, Pl. IX. 18.). A sír harmadik edénye a kis, csepp alakú balsamarium, az I. század jellegzetes üvegformája (Isings 8. típus), a II. század kezdetéig volt használatban (BARKÓCZI 1988, 111-112, Nr. 191, Taf. XVIL). Pannoniában elsősorban a Ny-i részeken (Emona, Savaria, Scarbantia, Carnuntum) került elő, KeszthelyÚjmajorban Pó-vidéki terra sigillatával együtt. A mi darabunk a Savaria-Hámán K. úti, 85-140 közé keltezett temető 19. sírjából előkerült balsamariummal azonos forma (MÓCSY 1954, 189, 5. kép 19/2.), és ilyen darab ismert Brigetioból is (BENKÖ 1962, lb/13., RÓMAI ÜVEGEK 26, VIII. t. 3, 5-6.). Az esztergomi darab legvalószínűbb keltezése a FlaviuskorI. század vége. A 2. sír korongolt, szürke, simított felületű, szűk nyakú, kettős kónikus testű urnája anyagában, besimított hullámvonalas díszével a késő kelta típusú urnák közé sorolható. Bár a pereme hiányzik, valószínűleg ívelten kihajló volt. Tipikus átmeneti forma: színe, kidolgozása, díszítése a késő kelta edények sajátosságait mutatja, amely a LT-D elején jelenik meg (Borjád, Regöly, Surcin), és az egész korszakban gyártják (HUNYADY 1942^14, 146-147., BÓNIS 1969, Abb. 4., 11, 3., 16, 5., 17, 19., 27, 19., 31, 16., 34, 14.,35, 24., 38, 14., 49, 35., 87, 33., 88, 21, 90, 33., 91, 26., 94, 24., 97, 8., 99, 9., HORVÁTH 1987, 83, Pl. VIII, 6., 125, Pl. XXXV, 9.). Edényünkhöz legközelebb a LT-D második felébe keltezhető szerémségi edények csoportja áll. Esztergomban edényformánk szélesebb nyakú változatát a Kossuth utcai műhelyben (KELEMEN 1999, 99, V t. 1., VIII. t. 4.), a szűk nyakú formát a szentgyörgymezői telepen (közöletlen) állították elő. A forma és díszítésmód tovább él a római kori fazekakon. A kettős kónikus forma kihajló vagy vízszintes peremmel, festve, hullámvonalakkal díszítve az I. század vége - II. századi temetők anyagában fordul elő, (BÓNIS 1942, 12, VII. t. 2, XII. t. 2., PALÁGYI 1981, 23, Taf. 5, 12.) a kelta hagyományok folytatásaként számon tartott hullámvonal dísz az ugyancsak kelta eredetű tojás testű fazekakon is megjelenik (BÓNIS 1942, XI. t. 7-8.,