Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Eke István: Késő vaskori település Nagycsécse határában

Késővaskori település Nagyrécse határában 219 grafitos fazék erősen kopott fésűs díszű oldaltöredéke. Méretek: Szé.: 5,0 cm, Ma.: 5,7 cm, V.: 0,5 cm. (V. tábla 4). 31. Grafitos fazék aljtöredéke: Korongolt, fekete színű, jól iszapolt homokkal és grafittal soványított fésűs díszítésű fazék aljtöredéke. Méretek: Alja.: 10,4 cm, Szé.: 2,5 cm, Ma.: 2,8 cm, V.: 0,9 cm. (V. tábla 5). 32. Karperec töredéke: Sötétszürke, fekete színű lignit-bői (szapropelit) készült díszítetlen karperc töredéke, egyik oldalán laposra csiszolt, másik oldala ívelt. Átm.: 6,2 cm, V.: 0,5 cm (V. tábla 6). 2. objektum - gödör Méretek: H: 62 cm, Sz: 62 cm, M: 28 cm 1. objektum ENy-i negyedében elhelyezkedő kisebb, sötétszürke, erősen faszenes, paticsos, betöltésű, gödör. Fazék peremtöredéke: Korongolt, kívül fekete, belül sötétszürke színű, vörösesbarna törésfelületű, jól iszapolt homokkal soványított peremtöredék. Méretek: Pá.: 18,8 cm, Szé.: 5,8 cm, Ma.: 4,0 cm, V.: 0,5 cm. (V. tábla 7). Csupor oldaltöredéke: Korongolt, fekete színű, felfényezett felületű, vörösesbarna és sötétszürke törésfelületű, jól iszapolt homokkal soványított oldaltöredék. A hasvonalán két bepecsételt pontkörrel díszített. Méretek: Szé.: 4,0 cm, Ma.: 5,7 cm, V.: 0,6 cm. (V. tábla 8). 3. objektum - gödör Méretek: H: 66 cm, Sz: 70 cm, M: 26 cm 1. objektum ÉK-i negyedében elhelyezkedő kisebb, sötétszürke, erősen faszenes, paticsos betöltésű gödör A településszerkezet A 724 Nagyrécse-Sárszegi-patak Kelet nevű régészeti lelőhelyen feltárt kelta ház egy, a korszakban jellemző, késő vaskori majorság része. A településnek csak egy kis részét tárhattuk fel, így a településszerkezetre vonatkozóan nem vonhatók le következtetések, de feltételezhetjük a késő vaskori telepekre jellemző szórt szerkezetet. A késő vaskorban a kelta telepek egy részére jellemző volt, hogy igen kis kitérjedésűek, és rövid ideig voltak lakottak (MARÁZ 1973, 55). A kelta oppidumok mellett egész Európában megtalálhatók az 1-2 házból álló tanyaszerű lakóhelyek. Ezekről a majorságokról Ceasar: Commentarii De Bello Gallico című művében többször is említést tesz (idézi MARÁZ 1973, 59. 72. lábjegyzet). Az objektumok kevés száma, és szórt elhelyezkedése a Zala megyében feltárt késő vaskori telepekre is jellemzőnek mondható. A házakra jellemző, hogy lekerekített téglalap alakúak, hossztengelyük kelet-nyugati irányú. Az 1. ház keleti és nyugati fala mellet, közepén egy-egy cölöplyukat találtak, ahol a tetőszerkezetet tartó ágasfák voltak. A házból előkerült tapasztás darabok lenyomatai is sövényfalú házra utalnak. Ez a háztípus a La Téne korban általánosan elterjedt volt a Kárpát-medencében: Zala megyében 14 ilyen házat tudtak megfigyelni (HORVÁTH 1987, 69-74. HORVÁTH 1978 11-19); a Tiszántúlon CsongrádVidre szigeten (GOLDMAN 1971, 53-61.), Csanytelek-Palén (A. PÁL 1994. 229-237.), Szelevényben (CSEH 1999. 172); a Dunántúl északi részén, Lebenyben (PUSZTAI 1967. 5-11.), Budaörsön (OTTOMÁNYI 2005. 75.). Újabban az M7 autópálya építését megelőző régészeti feltárások is több hasonló kelta települést hoztak felszínre. Somogy megyében Balatonkeresztúr-Réti-dűlő (FÁBIÁN 2004), Balatonlelle-Kenderföld (MARTON-SERLEGI 2004) lelőhelyeken tártak fel kelta településeket. Zala megyében Sormás-Mántai-dűlő (STRAUB 2004), Nagykanizsa-Palin-Szociális otthon, (EKE 2005) lelőhelyeken kerültek napvilágra hasonló kelta házak. Ezekre a házakra közösen jellemző, hogy lekerekített téglalap alakúak, általában kelet-nyugati hossztengelyük van, a két rövidebb oldal közepén egy-egy cölöplyukkal, gyakran lesározott vagy döngölt padlójúak. Több esetben is tűzhelyet, vagy tüzelésnyomot tudtak megfigyelni ezekben az épületekben, hasonlóan az 1. házhoz. Ezek a házak tapasztott sövényfalú, nyeregtetős házak lehettek, a tetőt szalmából építették (PUSZTAI 1967, 4. ábra). Az eddig feltárt és közzétett késő vaskori településekre közösen jellemző, hogy minden esetben vízparton helyezkednek el, és közvetlenül a vízzel határos lejtőket, teraszokat választják az épületek helyéül (HORVÁTH L. 1978. 19). Ez hasonlóképpen volt a nagyrécsei földbe mélyített ház esetében is. A leletanyag értékelése A 724 Nagyrécse-Sárszegi-patak Kelet régészeti lelőhelyen előkerült késő vaskori leletanyag két nagy csoportra osztható. Az első csoportot a jó minőségű, korongolt tálak perem- és oldaltöredékei, korsók, nagy méretű edények töredékei jelentik. A másik csoportot a fésűs díszítésű fazekak grafittal soványított töredékei alkotják. A lelőhelyen előkerült szapropelit karperec a pontosabb datálást nem segíti elő, így a kormeghatározást csak a kerámiaanyag alapján lehet megtenni. A leletanyag ugyan töredékes, és kiegészíthető edény nem került elő, keletkezésük azonban lehetséges.