Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Eke István: Késő vaskori település Nagycsécse határában

220 Eke István A leletek keltezését a tálak alapján lehet legpontosabban megtenni, mert a „La Téne kerámia körében ez a legjobban szétválasztható edény forma, egyes típusait a fibulákhoz hasonló pontossággal lehet datálni." (HUNYADY 1944, 127). A négy legjobban megmaradt táltöredékre (III. tábla 2, 4, 6, 7) jellemző, hogy a legnagyobb szélességüket a has vonalában érik el, enyhén S profilúak, enyhe törésűek. A párhuzamait megtaláljuk a Kárpátmedencei és morvaországi leletanyagban. Ezek a tálaknak Hunyady 6 formájával azonosíthatók, és LT C1-C2 közös formának tartja (HUNYADY 1944, 130; 14. kép 6.). Ezeket a tálformákat, a morvaországi anyag feldolgozása során Meduna a La Téne leletanyag 4. horizontjába sorolta, bár egyes formák megléte már a 3. horizontban is kimutatható (MEDUNA 1980. 144-145; Abb. 19. 11, 19). A III. tábla 2. képen bemutatott tál párhuzamai a Rezi-rezicseri kelta temető 4. sírjának tálja, (HORVÁTH 1987a. 100, Pl. XVII. 3.), illetve a Kaposvár VBKM lelőhely 1. sírjában talált tál (NÉMETH 1998. 72; II. tábla 9.). Mindkét sír LT С korú. A III. tábla 4 és 7. töredékeknek jó párhuzama a magyarszerdahelyi kelta temető 13. sírjában lelt tál. (HORVÁTH 1979. 16; XII. tábla. 10.), melyet a sírból előkerült fibulák a LT С időszak második felére datálnak. A III. tábla 4. képen bemutatott töredék párhuzama a Rezi-rezicseri temető 24. sírjának tálja (HORVÁTH 1987a. 108. Pl. XXII. 2.), mely szintén LT С korú. A többi táltöredékből a forma pontosan nem kiszerkeszthető. A III. és IV táblán bemutatott urna alakú edények, csuprok kisebb töredékei alapján pontos edényformát nem tudunk meghatározni. A tálak alapján történt datálásnak nem mondanak ellent. A grafitos fazéktöredékek közül a V táblán bemutatott darab Hunyady 5. formájával azonosítható. (HUNYADY 1944, 139; 15. kép 5.). Ezt a forma LT Cre keltezhető. A szapropelit karperecek a LT С időszak jellemzői (HUNYADY 1944, 97.), Morvaországban a LT B2-C2 között, Bajorországban csak a LT Cl időszakig fordul elő (MEDUNA 1980. 118). Összegzés A 724. Nagyrécse - Sárszegi-patak Kelet régészeti lelőhelyen előkerült késő vaskori ház a kerámialeletek alapján a LT С időszakra keltezhető. A település további maradványai a feltárási területen kívül estek. A leletek alapján világos, hogy ez a Nagyrécse határában feltárt ház egy kelta majorszerű település része lehetett, amely nem különbözik a környékben feltárt hasonló korú telepektől. Jegyzetek: 1 Ezúton köszönöm neki, hogy a leletanyagot feldolgozásra átadta 2 A felsoroltakon kívül több késő vaskori edénytöredék is Irodalom: előkerült, amelyek a közelebbi kormeghatározást nem teszik lehetővé. Ezek leírásától a dolgozatban eltekintek. A. PAL 1994 A. Pál Gabriella: Kelta ház Csanytelek-Paléról, A kőkortól a középkorig (Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára) Szeged, 1994. CSEH 1999 Cseh János: Késő vaskori települések a Tiszazugban, Jászkunság XLV. 1999. 171-174. EKE 2005 Eke István: Nagykanizsa-Palin - Szociális otthon. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2004, 249-250. FÁBIÁN 2004 Fábián Szilvia: Balatonkeresztúr - Réti-dülő (M7/S35 lelőhely) In: Az M7-es autópálya Somogy Megyei szakaszának régészeti feltárása (2002-2003). Előzetes jelentés III. 2004. 10-14. GOLDMAN 1971 Goldman György: Késő La Tene-kori település Csongrád határában. - Spatlatenezeitliche Siedlung in der Stadtumgebung Csongrád, Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1971/2 53-61. HORVÁTH 1978 Horváth László: Késő vaskori lakóház Nagykanizsán. Zalai Gyűjtemény 8, 1978. 11-22. HORVÁTH 1979 Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető. Zalai Gyűjtemény 14, 1979. HORVÁTH 1987 Horváth László: Késő vaskori ház és településtípusok Dél Zalában, Zalai Múzeum 1 (1987) 59-80.