Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Bondár Mária: Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl)

116 Bondár Mária nélkül férfiakat ábrázolnak. A stájerországi fejtöredékről (3. kép 2) nem dönthető el, hogy férfi vagy női idol része volt-e. A nők megformálásánál elsősorban a kebleket jelezték pici bütykökkel (2. kép 1-2, 4-7, 13), az alsó test ábrázolását egyetlen szobrocskán láthatjuk (2. kép 4), amely a késői Vinca hagyományokat idézi. A ruházatra, hajviseletre, ékszerekre semmi nem utal ezeken az idolokon. A leegyszerűsített megformálás, a hangsúlyos testrészek ábrázolásának kerülése, az éppen csak jelzett arc visszafogottságra, misztikumra utal. A férfi ábrázolások nagyobb száma a férfiak elismert helyzetét tükrözi vissza a hitvilágban. A korszak erőteljes, nehéz rézfegyverei háborús időszakra utalnak, amelyben nyilvánvaló, hogy a férfi harcosok komoly szerepet játszottak a közösségek mindennapjaiban, s a szertartásokon is új értelmezést nyert erejük. Elképzelhetőnek tartom, hogy a középső rézkor első felének „bálványszegénysége" azt jelzi, hogy a kultuszéletben az emberábrázolás nem volt fontos vagy kifejezetten tiltott volt. Talán ezért ilyen elnagyoltak, rejtőzködők az emberábrázolások. A kutatók egy része - amint már utaltunk erre - genetikai kapcsolatot tételez fel a késő lengyeli és BalatonLasinja kultúra között az edényformák alapján, míg mások délről beszivárgó kisebb népcsoportok emlékanyagát látják benne. Jelen cikknek nem célja kérdés vizsgálata vagy eldöntése. Csak arra a jól látható tényre hívnám fel a figyelmet, hogy a kultikus tárgyak körébe tartozó idolok teljesen eltérnek a korábbi időszak hasonló szobrocskáinak megformálásától, azaz új elemet képviselnek az anyagi kultúrában. Természetesen ez az egy momentum nem döntheti el, hogy átfejlődés vagy bevándorlás eredménye a Balaton-Lasinja kultúra dunántúli megjelenése, azt azonban jelzi, hogy az idolok nem a helyi előképek derivátumai. A Furchenstich kultúra körébe sorolható bálvány oknál még szembetűnőbb a változás: a téma ugyanaz, de az ábrázolásmód, a díszítés, a korábbiakhoz képest szinte művészi kivitelezés jól elhatárolja a Furchenstich kultúra idoljait minden megelőző korszaktól. Valamennyi ismert torzó nőt ábrázol. Nem primitív stílusú, agyaghurkákból gyúrt emberkéket formáznak, hanem jó testarányokkal megformált, hosszú, dúsan redőzött, mintás ruhát viselő, karcsú derekú, normális hátsórészű nőket ábrázolnak. A csonkszerű lábak és a kidomborodó hátsórész nem a Lasinja idolokra, hanem a korábbi időszak lengyeli szobrocskáira emlékeztet. Ugyanakkor „Graz-iella" feje (6. kép 4) éppen néhány Lasinja szobrocska nyúlványszerü fejformáját idézi. Természetesen továbbra is fontos szerepe volt a mindennapokban a nőiség hangsúlyozásának, a szövött ruha azonban elrejtette a jellegzetes domborulatokat és a szeméremtestet. Mindez arra utalhat, hogy változott a „nőideál", változott a női szerep a korabeli közösségek életében. A Furchenstich idolok között férfiábrázolásra utaló momentumot nem találtunk, valószínű tehát, hogy a ceremóniák forgatókönyvében a nőknek jutott fontosabb szerep, a korsón ábrázolt sisak, mint emberábrázolás olyan allegorikus megfogalmazás, amely arra enged következtetni, hogy a harcosokat misztikum kísérte, s rendkívül fontos küldetésük volt egyegy közösség életében. A badeni kultúra szobrocskái többségükben ugyancsak nőket testesítenek meg, de megtalálhatók a férfi torzók és a hermafroditaábrázolás is. A két lapos háromszögből kialakított testen a pici bütykök és a bekarcolt háromszögdísz jelzi a női nemi jegyeket. Ugyancsak bekarcolt vonalakkal jelezték a ruházat redőit, mintázatát, a vállon átvetett leplet vagy a csípőre tekert övet, ruhadarabot. Több idolnál domború hátsórészt is megformált a készítő. Az idolok feje csaknem mindig hiányzik, feltételezhetően szerves anyagból készítették el a kívánt fejet, és pálcikára húzva dugták bele a szobrocskákon kialakított, függőleges vájatba. A vájatok száma alapján lehettek egy-, két- és olykor háromfejű idolok is. A badeni kultúra idoljai eltérnek a középső rézkor végének ismert emberábrázolásaitól. A „standard" (lapos testű, cserélhető fejű) idolok a neolitikum végére jellemző, késő Vinca-időszak idoljaira hasonlítanak, míg a hasáb formájú vagy hengeres testű szobrocskák más gyökerekhez kötődő ősöket jeleznek. Megfigyelhetjük, hogy a neolitikum után a badeni kultúrában található meg újra az antropomorf ábrázolások teljes skálája: idolok, ember alakú urnák, kebles edények, emberi arcot formázó maszk formájában. Ez a kiteljesedés valószínűleg a „badenizálódás" folyamatával magyarázható, a nagy területen létrejött egységes kultúra (és társadalom?) magába olvasztotta a kisebb területeken élő, eltérő szokású közösségeket, ezért az elterjedési területen még elő-előbukkannak a régi bálványok és fokozatosan terjednek az új szokások, hagyományok, a más gyökerekből táplálkozó halottkultusz és vallási képzetek, ceremóniakellékek. A badeni kultúra utáni időszakban ismét egy-egy kisebb terület egymástól eltérő anyagi kultúrájával találkozunk, amelyben a felszínre került emberábrázolások száma is kevesebb és véletlenszerűbb. Az egyetlen, feltétesen kostolacinak tartott idol gyökeresen eltér a badeni kultúra cserélhető fejű bálványaitól, emlékeztet viszont a Balaton-Lasinja kultúra hegyesedő fejnyúlványú, tömbszerű megformálású, díszítetlen, primitív plasztikáira és a vucedoli kultúra tömbszerű, hosszú ruhát viselő szobrocskáira és néhány késő badeni idolra.