Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)
Bondár Mária: Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl)
Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl) 117 Összegezve az áttekintés tanulságait: az idolokat elemezve azt tapasztaljuk, hogy az őskor különböző korszakaiban egyfajta kettősség figyelhető meg: az agyagdarabkákból megformált, primitív alkotások és a gondosan kidolgozott, ruhát, hajviseletet, ékszert is jelölő díszített, sokszor művészi megformálású szobrocskák (pl. Graz-iella) nem feltétlenül váltják egymást korszakonként, hanem, mint láttuk, ugyanabban a kultúrkörben előfordulhat mindkét megformálás (Balaton-Lasinja kultúra, badeni kultúra, vucedoli kultúra). Az őskori művészettel foglalkozó munkákban számtalanszor olvashatjuk azt a sztereotípiát, hogy az őskor embere a Magna Mater kultusz miatt csak nőket ábrázolt, méghozzá eléggé erőteljes, a termékenységet kifejező domborulatokkal. Bármilyen kevés is az összleletanyaghoz viszonyítva a kultikus emlékek száma, azt azért láttuk a fentiekből, hogy ez a megállapítás kissé alaposabb vizsgálódás után nem állja meg a helyét, a rézkorban nem tűntek el a férfiábrázolások (késő lengyeli kultúra, BalatonLasinja kultúra, badeni kultúra), csak kevesebb került napvilágra belőlük, mint a női idolokból. Természetesen ennek az a legvalószínűbb matematikai magyarázata, hogy több női és kevesebb férfi figurát 1 ZGM. 91.1.7. 2 Ezúton is köszönöm E. Ruttkaynak, hogy erre a kevéssé idézett kötetre, továbbá a korábban a Lasinja kultúrához sorolt kiringradi idolok (DIMITRIJEVIC 1976, Taf. II. 2-4, TEZAK-GREGL 1983-1984, Taf. 8. 4-6) késő bronzkori keltezésére (RUTTKAY 1997,182) felhívta a figyelmemet. 3 A jordániai autópálya építésen előkerült nagyméretű idolok a washingtoni Smithonian Institution Sackler Galleryben voltak kiállítva 1996-1997-ben. A kétfejű idolok készítési folyamatának bemutatását (7. kép 3a-c) a Smithonian Intézet honlapján találtam meg ( www.asia.si.edu/jordan/html ) 4 Ezúton is köszönöm Honti Szilviának és Németh Péternek a badeni leletanyag közlési jogának átengedését. készítettek az egyes szertartásokhoz, ünnepi ceremóniákhoz, amelynek okai nyilvánvalóan a hitvilágban rejlenek. Az antropomorf ábrázolásokat vizsgálva, azt is látjuk, hogy az embert formázó edények (lengyeli kultúra, Furchenstich kultúra, badeni kultúra) léteznek a rézkorban is és talán az őskor teljes időszakában, még akkor is, ha egyelőre nem minden kultúrából ismerünk ilyen emlékeket. Hasonló a helyzet az állatábrázolásokkal is, de ennek elemzése már messzire vezetne, s nem tárgya a jelen tanulmánynak. A fenti áttekintésből talán jól látható, hogy az idolokon is jól nyomon követhetők a kultúraváltások. Teljesen markáns a különbség, pl. a Balaton-Lasinja és Furchenstich vagy a Furchenstich és badeni kultúra között. Ugyanakkor a késő lengyeli és a BalatonLasinja kultúra idoljainál ez nem annyira szembetűnő. Az egymást követő korszakokban az idolokon megfigyelhető kettősség (hengeres testű, rejtőzködő, primitív kivitelű és jó testarányokkal megformált, díszített emberábrázolások) alapján el kellene gondolkodnunk azon, hogy a leletanyag (elsősorban az edények) különbözősége vajon mindig új kultúrát/csoportot/fázist jelez-e vagy épp ellenkezőleg, visszatérést is jelenthet a korábbi hagyományokhoz. Az említett idolok valamennyi, az idolokkal foglalkozó áttekintésben (NOVOTNY 1981, KALICZ 1981, BONDÁR 1999, KALICZ 2002) szerepelnek, ezek felsorolását azonban minden egyes darabnál szükségtelennek tartom, ezért a legutolsó összefoglalásra (KALICZ 2002) hivatkozom). Itt jegyezzük meg, hogy Kalicz N. az egyik branci idolt (NOVOTNY 1958, Taf. 52. 3) Levice lelőhellyel közli (KALICZ 2002, 20). Fotó: Kádas Tibor, MTA Régészeti Intézete Táblaszerkesztés, számítógépes grafika: Réti Zsolt, MTA Régészeti Intézete A térképet készítette: Peterdi Csaba (MTA Régészeti Intézete) Jegyzetek:
