Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Bondár Mária: Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl)

Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl) 113 dönthető el a maradványokból, hogy egy vagy több fejű idolok darabjai voltak-e. Az egyik sarovcei idol (KALICZ 2000, Abb. 17. 1) nagyon hasonlít a balatonszemesi „hermafroditára". Az idol alsó része letörött, így nem dönthető el, hogy itt is a női és férfi jegyek együttes ábrázolása volt-e a cél. Sarovcén is megtaláljuk a szögletes felsőrészű idol mellett a fordított háromszög testű szobrocskákat is (KALICZ 2002, Abb. 17.3,7,8). Tökölön az 1-2. gödörből tizenkét idol tizenhárom töredéke került elő. A szobrocskák közül nyolc egyértelműen fiatal nőt mintáz (KALICZ 2002, Abb. 8. 1-4, Abb. 9. 2-3, 5-6). Ruhátlan és redőzött leplet viselő ábrázolások egyaránt előfordulnak. Az egyik idolra kettős fésűszerű tárgyat is karcoltak (KALICZ 2002, Abb. 11. 2), amely Kalicz N. szerint a mezopotámiai piktogramokra emlékeztet (KALICZ 2002, 26). A Tökölön talált idoloknál is azt tapasztaljuk, hogy egyazon objektumban különböző típusú darabok is voltak. Előfordulnak egyfejü (KALICZ 2002, Abb. 10. 1, 2, 4; Abb. 11. 1, 2, 3) és kétfejű (KALICZ 2002, Abb. 11. 4-5) torzók. A Tökölön előkerült idoloknál is megtaláljuk a fordított háromszöggel ábrázolt felsőrészt és az ettől eltérő, majdnem négyszögletes formát (KALICZ 2002, Abb. 9. 1-2). Az egyik idol rajzi rekonstrukciója (KALICZ 2002, Abb. 9. 6) a „standard" formát vette alapul, ám a töredék a szögletes felsőtestü idolkategóriába is tartozhatott. A Tökölön előkerült lábtöredékekből nem dönthető el, hogy női vagy férfi ábrázolások részei voltak-e, s azt sem tudjuk, hogy milyen volt a testük. Úgy tűnik tehát, hogy a Balatonszemesen megfigyelt „idolkonstelláció" nem egyedi, nem véletlen előfordulás, hanem több helyen is kimutatható, ismétlődő jelenség, amely feltétlenül arra utal, hogy a beavatási (?) rítushoz legalább kétfajta szobor kellett. Az ünnepélyes esemény után a kultikus tartalmat immáron elveszített idolokat a rituálé szerint összetörték, s a település különböző gödreibe dobták. Ha tehát ugyanabban a gödörben két eltérő típusú ábrázolást találunk, az az egykorúság bizonyítéka, s a nem azonos ábrázolásmód mögött az eszmei mondandó kifejezéséhez szükséges különböző eszközöket kell látnunk. A badeni kultúra idoljainak a beavatási (?) vagy más ünnepi szertartáshoz kötődését erősíti az a tény is, hogy temetőkben nem kerültek elő ilyen szobrocskák, tehát nem a temetési ceremóniánál játszottak szerepet. Nagyon ritkán találkozhatunk csak ép, vagy majdnem ép darabokkal, ezekről feltételezhető, hogy még nem használták semmilyen szertartáson. E szobrocskák ismeretében a hitvilág néhány mozaikját ragadhatjuk meg, az egykori ceremóniák, vallásos elképzelések eszmei háttere, pontos rituáléja - minden következtetés ellenére - sajnos, mindörökre rejtve marad számunkra. A szerencsés lelőkörülmények, aprólékos ásatási megfigyelések és a tárgyak előkerülésének egyéb összefüggései azonban a kultuszélet egy-egy mozzanatát - ha nagyon feltételesen is felfedhetik előttünk, ahogyan ezt a Balatonszemesen talált idolok is teszik. Elsőként talán itt sikerült megragadni egy ceremónia eseménysorának több részből álló kelléktárát. A badeni kultúra hazai emlékanyagából, a több mint 1600 lelőhelyről az utóbbi években örvendetesen gyarapodott az idolok száma. Banner J. monográfiájában hat töredéket közölt (BANNER 1956, 169-170, Taf. LVIII. 12, Taf. LXVIII. 1-2, Taf. LXIX. 15-16, Taf. LXXVIII. 19) és kettőt említett párhuzamként (Bogojevo, Vucedol). Napjainkban az egész elterjedési területről közel 130 ún. lapos, cserélhető fejű torzót ismerünk, amely típust a badeni kultúra „standard" idolábrázolásának tekinti a kutatás. Az idolok földrajzi előfordulását (9. kép) vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy az ismert szobrocskák néhány régióban nagyobb számban fordulnak elő, míg másutt csak egy-egy töredék került felszínre. Pest megyében Tökölön látott napvilágot tizenkét cserélhető fejű darabból tizenhárom töredék (KALICZ 2002, Abb. 8-11). A fővárosból két idol ismert, Budapest-Káposztásmegyer (ENDRÖDI 1988) és Budapest-Corvin tér (KALICZ 2002, 18, ENDRÖDI 2003, ENDRŐDI-HORVÁTH 2005, 150) a lelőhelyük. Komárom-Esztergom megyéből négy szobrocska töredékét publikálták: Esztergomból kettőt (MRT 5. Taf. 7. 4, 7) és Pilismarót-Szobi révről ugyancsak kettőt (BONDÁR 1999, 2. kép 3-4). Győr-Moson-Sopron megyéből tizenöt idoltöredéket említ Kalicz N., amelyek Figler A. ásatásán kerültek elő (KALICZ 2002, 18). A Duna szlovákiai oldalán is több idol látott napvilágot (Bajc, Beladice, Besenov, Bína, Branc, Boháta, Cerveny Hrádok, Dolná Stredá, Dolny Piai, Kamenin, Krásno, Levice, Lel'a, Nemcinany, Sarovce). Somogy megyéből tizenhat idol ismert jelenleg: Balatonszemesről kilenc idoltöredék (BONDÁR 2002a), Fonyódról (GALLINA-SOMOGYI 2003, 146. lh.) és Főnyedről (Marton T. szíves szóbeli közlése) egy-egy, Szóládról két (BONDÁR 2002b, 2. kép 1-2), Zamárdiból három (KALICZ 1981, Abb. 7. 1; Abb. 7. 3; BONDÁR 2002b, 1. kép 2) torzó ismert. Borsod-Abaúj-Zemplén megye területéről (Onga, Ózd) és a vele szomszédos szlovákiai részről (Vcelince) összesen hat idolt ismerünk. Ez a területi eloszlás is mutatja, hogy ezek a régiók valamilyen oknál fogva különlegesen fontosak voltak a badeni kultúra életében. Pest megyéből ismerjük a klasszikus badeni kultúra mindezidáig két legnagyobb sírszámú temetőjét (Alsónémedi, Budakalász), több