Zalai Múzeum 15. Horváth László 60 éves (Zalaegerszeg, 2006)

Bondár Mária: Kultúraváltások a rézkori emberábrázolások tükrében (Dunántúl)

114 Bondár Mária kocsimodellt (Budakalász, Szigetszentmárton) és egy különleges leletet, egy szarvasmarha formájú edényt (Vác). Komárom-Esztergom megyében került elő a bolerázi időszak máig egyedülálló temetője (Pilismarót-Basaharc) és a badeni kultúra több nagy telepe (Pilismarót-Szobi rév, Esztergom-Szentkirály-Duna dűlő) idolokkal, edénydepóval. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (Center, Szentsimon) és a vele szomszédos szlovákiai területeken (Vcelince, Gemer) kerültek elő a halottkultusz egyedülálló emlékei, az ember alakú urnák. Somogy megyéből tömeges temetkezéseket (Balatonboglár, Balatonőszöd), kocsimodelleket (Balatonboglár, Balatonberény), a híres diadémos sírt (Vörs) és az egyelőre unikumnak számító emberi maszkot (Balatonőszöd) említhetjük a különlegességek között. Az antropomorf ábrázolások sajátos köre, a termékenységi rítussal összefüggésbe hozható kebles edények is a jelzett régiókban gyakoribbak (BONDÁR 2002, 8. kép). Mindez arra utal, hogy ezek a területek a kultuszéletben is fontos szerepet játszottak, amelynek okát, területi elrendeződésének kialakulását sajnos, nem ismerjük. A különleges leletek területi megoszlása utalhat arra, hogy a különböző területeken élő közösség között gazdasági, társadalmi, hatalmi különbségek voltak, amelyek bizonyos régiókban koncentrálódtak. A badeni kultúra idoljainak általánosan elfogadott keltezése szerint előfordulásuk a kultúra korai (bolerázi) és az azt követő kora-klasszikus időszakra korlátozódik. A jellegzetes fejnélküli (cserélhető fejű), lapos idolok valóban csak a bolerázi és korai badeni kultúrára jellemzőek, hiteles körülmények között előkerült, későbbi időszakra keltezhető ilyen típusú idolt mindmáig nem ismerünk. Egy korábbi tanulmányomban sikerült bemutatnom, hogy ez a keltezés ma már sokkal árnyaltabb: vannak a bolerázinál korábbi, protobolerázi idolok és ismerünk késő badeni szobortöredékeket is (BONDÁR 1999, 46-47). A badeni kultúra emberábrázolásainak keltezése sokáig kétpólusú volt: az idolokat és a kebles edényeket a badeni kultúra első felére (bolerázi csoport és korai klasszikus badeni kultúra) míg az ember alakú urnákat - Kalicz N. nyomán (KALICZ 1963) - a badeni kultúra kései szakaszára keltezték a kutatók. A kebles edényekkel foglalkozó munkámban (BONDÁR 2002) azt próbáltam bizonyítani, hogy ez a keltezés ma már nem állja meg helyét, hiszen az idolok a badeni kultúra teljes időszaka alatt léteztek, s a kebles edények is végigkísérik a kultúra életét. A korábban csak a kései időszakra jellemző, nagyon szűk területre korlátozódott ember alakú urnák viszont a badeni kultúra életének korábbi időszakában is megtalálhatók (BONDÁR 2002, 86-87). Az idolok, kebles edények és embert formázó urnák térben és időben való előfordulása hosszú skálán mozog, keltezésük ma már sokkal árnyaltabb, mint a Trója II. réteggel kimutatott rokonság idején volt. Kostolaci kultúra A badeni kultúra életének vége felé - ma még nem kellően ismert okok miatt - átalakul, különböző kései csoportjai jönnek létre, illetve újonnan érkező kultúrákkal él közös telepeken. Egy ilyen „szimbiózis" a kostolaci kultúrával való élete is. A szerbiai törzsterületű kostolaci kultúra magyarországi megjelenését sokáig a badeni kultúra egyik kései csoportjának tekintette a kutatás. A nyolcvanas évek elején bizonyítottá vált, hogy a kostolaci megtelepedés hazánkban önálló kultúra, nem a badeni része (KOREK 1984, BONDÁR 1984, ECSEDY 1984). Az elmúlt két évtized nagy felületű ásatásain előkerült kostolaci lelőhelyek - Balatonboglár (BONDÁR 1996, SIKLÓSI 2004) és Ordacsehi (BONDÁR 1998a) - sem változtatták meg jelentősen az 1984-ben felvázolt kutatási képet. A jelen tanulmányhoz sem szolgáltattak adatot, mert bizonyosan kostolaci idol eddig nem került elő. Egyetlen bizonytalan korú (kostolaci vagy vucedoli) ép szobrocskát publikáltak mindeddig Slavca lelőhelyről (SKELAC 1997, T. 3. 24), ahol a Sopot, a Kostolac és Vucedol kultúra telepmaradványa került elő. A kis méretű idol hosszúkás, lapos tömb alakú, feje a testéből felnyúló, lekerekített nyúlvány. Keze nincs, lábait a lábujjak jelzik. Nőt ábrázol, két bütyökkel jelzett keblei és hátoldalán a két nagyobb domborulat ezt egyértelművé teszi (8. kép 7). Korát az ásató nem tudta egyértelműen meghatározni (SKELAC 1997, 224). Az idolt - a lelőhelyen előkerült korszakok közül a kostolaci kultúrába keltezném tipológiai alapon: a lengyeli és Balaton-Lasinja kultúra idoljaira nem hasonlít, s eltér a vucedoli kultúra szobrocskáitól is. A vucedoli kultúrában az idoloknak két típusa ismert (BONDÁR 1995a, 219). Az egyik a rézkori hagyományokat folytató, a másodlagos nemi jegyeket erőteljesen hangsúlyozó, a viseletet is gazdagon ábrázoló idolok típusa. Ilyen darabokat ismerünk pl. Vinkovciról (TEZAK 1975, Abb. 1^, DIMITRIJEVIC 1977-78. Taf. 14. 3, 9), Igről (KOROSECKOROSEC 1969. Taf. 2. 1) és Kisfentős lelőhelyről (ROSKA 1939. 408. DUMITRESCU 1974. Fig. 402. 1). A második típusba az elsőtől teljesen eltérő stílusú, egészen egyszerű megformálású női idolok sorolhatók. Itt elsősorban a melleket jelzik, a fej és ruházat aprólékos kidolgozására már nem fordítanak gondot. Az egész test tömbszerű, a karokat kis nyúlványok