Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Szőke Béla Miklós: Az avar–frank háború kezdete

ZALAI MÚZEUM 14 2005 Szőke Béla Miklós Az avar - frank háborúk kezdete A 790. év különösen eseménytelen, békés esztendő a Karoling birodalom életében, semmiféle hadi esemény nem zavarja meg, Nagy Károly király szinte az egész évet Wormsban tölti. Életrajzírója, Einhard is csak annyit tart érdemesnek évkönyvében feljegyezni, hogy ebben az évben fogadja a „hunok" követeit, a maga képviselőit pedig azok „fejedelmeihez" küldi. A megbeszélés tárgya királyságaik határa. Einhard szerint az „e körüli vita és egyet nem értés lett aztán az oka és eredete annak a háborúnak, amit hamarosan velük szemben viselt'" (Ann. qui dicuntur E inhardi, a. 790 [RAU I. 58]). Károly a következő év tavaszán felkerekedik, és seregével együtt Regensburg alá vonul. S miután ott a frankokkal, szászokkal és frízekkel tanácsot tart „az avarok túlságosan is nagy és elviselhetetlen gaztettei miatt, melyeket a szent egyház és a keresztény nép ellen követtek еГ (Ann. regni Francorum a. 791 [RAU I. 58]), s mert követei révén ezért semmiféle elégtételt nem kapott, hadjárat mellett dönt: Isten segítségével az avarok ellen vonul. Követjárás a Lippe forrásánál tartott birodalmi gyűlésen Nagy Károly hadjárata azonban koránt sem előzmény nélküli, s nem is indul olyan spontán módon, mint ahogy azt a fentiekből vélhetnénk. Közel egy évtizeddel korában, amikor Károly még a felkelő szászok vezérével, Widukinddal vív váltakozó kimenetelű, véres küzdelmeket, kerül a frank király először kapcsolatba az avar kagánnal. 782 tavaszán vagy kora nyarán a Lippe forrásánál tartott birodalmi gyűlésen találkozik a kagán és a jugurrus követeivel, ahol a szászok — Widukind nélkül — és a normannok küldöttei, Sigifrid király — aki az előző években befogadta Widukindot — követei Halptannal az élen szintén megjelennek (Ann. regni Francorum a. 782 [RAU I. 42]; ABEL-SIMSON 1888, 425; DEÉR 1965, 724). A hivatalos frank évkönyvek 782-ben sem az avar követjárás okáról, sem eredményéről nem tudósítanak, egyedül az Einhard-féle évkönyv utal a tárgyalások békét kereső jellegére (Ann. qui dicuntur Einhardi a. 782 [MGH SS I. 61]: velutpacis causa). Bóna István szerint az avar fejedelmek küldöttei azért jelennek meg Nagy Károly előtt, mert a frank király avar érdekeket sértett meg, amikor „a szászok mögött keleten élő, részben az avarok névleges uralma alá tartozó szláv törzsekkel kapcsolatba került, s a súrlódások ezen a ponton is elkezdődtek. Ezért aztán aligha ok nélküli, hogy már 783-ban (sic!) avar határőrség jelent meg az Enns folyónál" (BONA 1984, 338). Avar határőrök megjelenését azonban tévesen teszi Bóna István 783-ra, a vonatkozó források ugyanis, az Ann. S. Emmerammi maiores a. 783. (MGH SS. I. 92) kivételével 782-ben említik egy avar sereg felvonulását — s nem avar határőrség létesítését^) — az Ennsnél; a Szt. Emmeram szerzetese azonban Hildegard királynő halálát is egy évvel későbbre, 784-re teszi, ezért előző évi adatát is korrigálni kell (ABEL-SIMSON 1888, 426, Anm. 4). Szádeczky-Kardoss Samu következtetését tehát, miszerint „teljesen kizárni annak a lehetőségét mégsem szabad, hogy két egymást követő évben is sor került avar erődemonstrációra" (SZÁDECZKYKARDOSS 1998, 270) tévesnek kell tartanunk, nem támasztja alá hiteles forrás. Az avar határ már a 8. század elején az Ennsnél húzódik, aminek biztosításához nyilvánvalóan valamekkora állandó őrség is ott tartózkodik (SZŐKE 2004, 182— 183). Ezt 782-től legfeljebb megerősítik, de bizonyosan nem ekkor létesítik. Azok a bonyolult összefüggések, amiket az avar követség megérkezése Károlyhoz és egy avar sereg feltűnése az Ennsnél, továbbá III. Tassilo viszonyának alakulása Károllyal és az avarokkal jelenthettek, sajnos örökre sötétségben maradnak, csak annyi biztos, hogy egyfajta nyugtalan mozgás uralja ekkor a keleti határt (ABEL-SIMSON 1888, 426, Anm. 4).