Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

K. Zoffmann Zsuzsanna: Embertani leletek a rézkori Balaton–Lasinja kultúra Keszthely–Fenékpuszta lelőhelyen feltárt gödreiből

56 К. Zoffinann Zsuzsanna nélkül gyermekek vázcsontjai kerültek elő: 6 jobb és 4 bal oldali scapula. 5 jobb és 3 bal oldali clavicula, melyek sternum felöli végükön valamennyi esetben töröttek. 7 jobb és 6 bal oldali humerus, melyek közül 5 párt alkot (hosszuk: 128 és 250 mm között mozog), s melyek között előfordulnak töröttek is. 4 jobb és 4 bal oldali radius, melyek összesen 8 gyermektől származnak, s melyek minden esetben töröttek. 6 jobb és 4 bal oldali ulna, melyek distalis végük fölött valamennyi esetben töröttek. A csontok között csak egy pár figyelhető meg. 1 jobb és 2 bal oldali medencecsont. 2 jobb és 2 bal oldali femur, melyek közül kettő párt alkot (hosszuk: 210-211, illetve 172 mm), s a legidősebb feltehetően egy cca. 18 év körüli fiatal férfi csontvázának részét képezhette. A csontok közül egy összeroppant, a többi sértetlen. 2 jobb és bal oldali tibia, melyek között töröttek és sértetlenek is vannak (az utóbbiak hossza: 140, illetve 171 mm). A fenti leletek általános méreteik alapján főként az inf. I. és inf. II. korcsoportba sorolhatók, de néhány esetben a csontok juv. korcsoportra utalnak. Az összetartozás egyértelműen csak az azonos csontpárok esetében dönthető el, valószínűsíthető azonban, hogy a gödörből származó leletek minimum 8 inf. I. és inf. II. korcsoportú gyermek csontvázához tartozhattak. A csontok több esetben sértetlenek, se vágás, se hasítás nincs rajtuk. A törött csontok esetében a törések gyakran a velőüreg kúpján túli részen, csak a csontvégeket érintették, vágás, hasítás itt sem észlelhető, s csak egyetlen femur esetében látható a csont alsó harmadának esetleg tudatos(?) összeroppantása. A megfigyelhető jelek alapján arra lehet gondolni, hogy amennyiben a leletek feltehetően rituális kannibalizmussal voltak kapcsolatban, ez nem a csontvelőre, hanem magára a húsra irányulhatott. A csontokon, csonttöredékeken semmiféle tüz nem hagyott nyomot. 46/szórvány felnőtt-csontok (37-46 éves nő) A gyermekcsontokon kívül a gödörből felnőtt egyén csontjainak töredékei is előkerültek (alsó kisörlő, néhány borda töredéke, bal humerus proximális fele, jobb ulna és jobb radius, jobb medencecsont, bal femur proximális vége, fibulatöredék, lábtőcsontok, bal calcaneus, bal talus, lábközépcsontok és ujjperecek), melyek feltehetően azonos egyénhez tartozhattak. A humerus és femur szivacsos állománya, illetve a medence és caput femori jellemzői alapján e felnőtt egy 37-46 éves nő lehetett. A csontokon erőszakos beavatkozás nyomai nem látszódtak, a humeruson megmutatkozó minimális pörkölődésnyom másodlagos eredetűnek vélhető. Az adatok értékelése A két gödörben talált embertani leletek vizsgálata az alábbiakban foglalható össze: 1. A 45. gödör központi leleteit a két halomban elhelyezett, vagy fekvésük alapján inkább bedobott koponyák képezték, míg a 46. gödör kiemelkedő lelete a gyermekváz mellkasi részét képező, anatómiai rendben fekvő csontok. 2. A 45. gödörbeli leletek nem és életkori megoszlás szerint 1 férfi, 2 nő és 5 kiskorú gyermek csontmaradványát képezték, s a halálozási életkor szerinti megoszlás alapján elképzelhető, hogy akár egy héttagú család (poligámia: egy férj + két feleség + 5 gyermek, vagy három generáció: egy férj + 1 feleség + anyós + 5 gyermek) került feláldozásra vagy kivégzésre. 3. E koponyákkal együtt mindegyik esetben a mandibula és a néhány felső nyakcsigolya is jelen volt, annak idején tehát még nem koponyákat, hanem a testtől leválasztott fejeket helyeztek/dobtak a gödörbe. 4. A leletek tanúsága szerint nehezen dönthető el, hogy rituális áldozatról, valamely tabu megszegését követő kivégzésről, vagy esetlegesen törzsek/családok közti viszály következményéről van-e szó, habár rituális áldozat esetében — mai logikával legalábbis — nehezen képzelhető el, hogy a leletek mellé semmiféle más, az áldozati rítusra utaló lelet ne került volna a gödörbe (P. Barna Judit szóbeli közlése). Azt, hogy az elföldelés egy járvánnyal, illetve betegséggel lett volna kapcsolatos, eleve kizártnak tekinthető, ez esetben ugyanis a leletek nemcsak a koponyákra és nyakcsigolyákra korlátozódtak volna. 5. Egyetlen esetben sem lehetett a fej törzstől való leválasztásáról árulkodó vágásnyomot felfedezni, az érintett nyakcsigolyáknak igen töredékes volta azonban ezt a megfigyelést eleve csaknem kizárta. A koponyákon más korabeli sérülés, akár vágás, akár ütés formájában egyetlen esetben sem volt észlelhető (a 45/3. jelzésű 17-22 éves nő, illetve a 45/5. jelzésű gyermek koponyáján látható vágás/ütés már jóval a halál előtt begyógyult). 6. A 45. gödör töltelékföldjéből még egy kisgyermek koponya- és vázcsont-töredékei kerültek elő, s ezen kívül néhány koponyatöredék kíséretében egy felnőtt férfi néhány vázcsont-töredéke is, melyek azonban nem kerültek különleges bánásmód általi elhelyezésre, s ezért szórványleletként kezelendők. 7. A 46. gödör embertani leleteinek zömét szórványleletek képezik, melyek között egy juv. korú férfi és minimum nyolc különböző életkorú gyermek vázcsontja határozható meg. Koponyára utaló leletként csak egyetlen felnőtt fog, valamint egy újszülött/ csecsemő néhány koponyatöredéke került elő. Az így összesen legkevesebb kilenc egyén szórványcsontjai