Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

K. Zoffmann Zsuzsanna: Embertani leletek a rézkori Balaton–Lasinja kultúra Keszthely–Fenékpuszta lelőhelyen feltárt gödreiből

Embertani leletek a rézkori Balaton-Lasinja kultúra Keszthely-Fenékpuszta lelőhelyen feltárt gödreiből 57 esetében sem sikerült vágás-hasítás, erőszakos korabeli törés, vagy más sérülés nyomát felfedezni, sőt a gyermekek hosszcsontjai között a legtöbb sértetlen állapotban került elő. 8. A csontokon helyenként megfigyelhető égés-, vagy inkább pörkölődés nyoma a gödörbe kerülés utáni, másodlagos jelenségként értékelhető. 9. Külön figyelmet érdemel a hosszanti tengelyével a 46. gödör széléhez simuló gyermekváz mellkasi részlete, amely csak a némileg hiányos bordasorból és a gerinc háti szakaszából áll, s amelyről — a scapula, clavicula és főleg sternum hiányában — feltehető, hogy nyitott mellkasi részletként került a gödörbe. Jellege folytán ezúttal is valamilyen vallási szertartással lenne indokolt a leletet összekapcsolni. Összegzés A 45. gödörbeli nyakcsigolyákkal együtt elhelyezett, illetve bedobott fejek, feltehetően egy család, belviszályt követő megtorláskénti kivégzésére, vagy egy tabu megszegése utáni feláldozására utalnak. A 46. gödörbeli gyermek-halott mellkas részlete ugyancsak feltétlenül rituális kontextusban értelmezhető csak, s talán nem jár messze az igazságtól az a feltevés sem, hogy e rituális ceremónia során az áldozat szívének kivételére kerülhetett sor. A két gödör többi embertani lelete mint szórványlelet, még akkor is, ha korabeli vágás-hasítás-törésnyom nem figyelhető meg rajtuk, minden valószínűség szerint a korabeli vallással kapcsolatos anthropophagiával lehetett összefüggésben. A 45. gödörben épen talált koponyák és a mindkét gödörben szórványként előkerült hosszúcsontok sértetlensége azt tanúsítja, hogy e vallási ceremóniák során megnyilvánuló kannibalizmus nem a velő-agyvelő kivételére irányult, hanem ténylegesen a megölt/kivégzett/feláldozott halott lágyrészeivel lehetett kapcsolatos. S végül, de nem utolsósorban: ismételten le kell szögezni, hogy a 45. gödör koponyaleleteinek töredékessége az esetleges epigenetikai jellegek szisztematikus nyomonkövetését nem tette lehetővé, s így klasszikus módszerekkel e megölt egyének esetleges vérségi kapcsolatait sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehetett. A Balaton-Lasinja kultúra köréből kevés embertani lelet ismert (4. táblázat; 1. kép), s ezek között több tulajdonképpen nem is temetkezésből származik, hanem a régészeti adatok szerint építkezési áldozatként került földbe. A leletek többnyire csontvázasak, de ismert néhány hamvasztásos temetkezés is (KALICZ 1969; BÁNFFY 1985; SOMOGYI 2000). Embertanilag még egyetlen lelet sem került feldolgozásra, illetve közlésre, csupán a balatonmagyaródi lelet halálozási korának és nemének — 5 éves fiúgyermek — meghatározását ismerjük (BÁNFFY 1985). A majdani régészeti feldolgozás kísérő közleményeként publikálandó lébényi embertani leletet egy igen töredékes, s így alig értékelhető, aduitus korban meghalt nő osteológiai maradványai képezik. A rézkori Balaton-Lasinja népesség antropológiai jellemzőiről tehát, a fentiek alapján még tulajdonképpen semmit sem tudunk.