Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

M. Virág Zsuzsanna: Középső rézkori kerámialeletek Zalavár–Basaszigetről (A Balaton-Lasinja kultúra tipológiájának és belső kronológiájának kérdéseiről)

Középső rézkori kerámialeletek Zalavár-Basaszigetről 39 Díszítésmódok Bemélyített díszítés Technika: Besimított kannelúra. Kialakítása során a felület nem sérül. A kannelúrákat egymás mellett párhuzamosan, sürün behúzgálva készítették. Igen ritka a karcolt díszítés (5. kép 12) és a sekély pontbenyomás (2. kép 1). Alkalmazása: 1. Tálak felső részén (pl. 2. kép \~^, 7), ritkábban a törésvonal alatt is (pl. 2. kép 8; 3. kép 1). 2. Korsók öblén (pl. 5. kép 4, 9), öble felett (pl. 5. kép 1, 10, 15), ritkábban a nyaki részen is (pl. 5. kép 2, 4-5, 7, 9). 3. Ritkán agyagkanál nyélcső részén (4. kép 2). 4. Egy esetben edény fenékrészén (4. kép 8). 5. Egyszer fordul elő edény belsejében (5. kép 16). 6. Megjelenik csőtalpas tál talprészének díszítéseként is (4. kép 11). Motívumok: 1. Rombusz alakban egymással szemben elhelyezkedő párhuzamos zegzug vonalkötegek (pl. 2. kép 2). 2. Egymás alá háromszög alakban befutó kötegek (pl. 5. kép 4-5, 7, 9). 3. Csúcsban összefutó párhuzamos ferde vonalkötegek. Ritka az üresen maradó háromszögben a vonal mellett benyomkodott pontsor dísz (2. kép 1). 4. Függőleges kannelúra (3. kép 10). 5. Vízszintes kannelúrák az edények nyakán (pl. 5. kép 4-5, 7). 6. Enyhén ívelődő kannelúrákból álló vonalkötegek ritkán fordulnak elő (5. kép 14-15). 7. A leletanyagban egy edényen fordul elő a nap vagy virág alakú motívum, amelyet középen egy lencseszerü bemélyítésből és a körülötte elhelyezkedő sziromszerű bemélyítésekkel alakítottak ki (5. kép 2). Plasztikus díszek Alkalmazása: 1. Bikónikus mély tálakon a törésvonalon (pl. 2. kép 6) vagy a törésvonal fölött (pl. 3. kép 8). A behúzott peremű tálakon a has ívén (pl. 3. kép 1-9). 2. Kisebb bikónikus lapos tálakon a törésvonalon (2. kép 3-4). 3. Kisebb méretű hordóforma edények öblén (6. kép 2-3). 4. Különleges esetekben az edények peremén (3. kép 5). Formái: 1. Korong alakú (2. kép 5-6, 8; 3. kép 8), ritkábban ovális lapos bütyök (3. kép 9) bikónikus mély tálakon. A bütyökdísz felülete lehet egyenes (3. kép 8) vagy kissé homorú (2. kép 8). 2. Csepp alakú, lelógó (2. kép 2^1), vagy felálló bütyökdísz (2. kép 1) a bikónikus tálak törésvonalán. A bütyök lehet függőlegesen átfúrt (4. kép 4, 7), kannelúrával díszített (2. kép 3-4), vagy díszítetlen (4. kép 1). 3. A függőleges hosszúkás bütyök (6. kép 3) ritkább, kevésbé jellemző típus. 4. A kerek legömbölyített bütyök (6. kép 2) ugyancsak kevésbé jellemző forma. Értékelés A település huzamosabb fennállását és az objektumok között megfigyelhető időrendi különbségeket alapul véve adódott a lehetőség, hogy kísérletet tegyünk az egységes képet mutató kerámián belül olyan tipológiai különbségek meghatározására, amelyek esetleg támpontot nyújthatnak a BalatonLasinja kultúra belső időrendjének megállapításához. A település leleteinek átfogó tipológiai vizsgálatát követően az egymással szuperpozícióban lévő objektumok kerámialeleteit vetettük össze. Összesen tizenhét esetben volt lehetőség egymást metsző vagy érintkező objektumok megfigyelésére; a minimális, csak kormeghatározásra alkalmas leletanyag azonban több esetben nem elégséges alapvető tipológiai eltérések megállapításához. Nem alkalmasak ilyen elemzés elvégzésére az egymást metsző lelet nélküli és leletet tartalmazó objektumok sem. Jó támpontot jelentenek azonban a viszonylag több leletet tartalmazó, egymással szuperpozícióban lévő 101., 104. és 105. objektumok, amelyek közül a stratigráfiai megfigyelések alapján a 105. bizonyult legkésőbbinek (1. kép). A három objektum kerámialeletei között mindössze az edényformák tekintetében mutatkozik különbség, amennyiben a legkésőbbi, 105. objektum leletegyütteséből hiányzik a Balaton-Lasinja kultúra egyik alaptípusa, a bikónikus tál. Ugyanakkor mindhárom objektum esetében megegyező a kerámiatechnika, a kannelúrás díszítésmód hangsúlyos jelenléte (pl. 2. kép 4; 4. kép 2; 5. kép 6, 9, 14). Mindegyik objektumban található korsóhoz tartozó töredék is. A legidősebb 101., és a legfiatalabb 105. objektumban ugyanúgy előfordul a felső részén csörszerüen megemelkedő vízszintes fül, az ívelt oldalú korsó (pl. 5. kép 9), és a csőtalpas tál töredéke is (pl. 4. kép 9). A kerámialeletek tipológiai egysége állapítható meg a stratigráfiailag nem értékelhető leletegyüttesek esetében is, annak ellenére, hogy a települési jelenségek által bizonyított belső időrend szerint a telep életében ezek azonos, vagy eltérő időben létező objektumok egyaránt lehettek. A fentieket összegezve megállapítható, hogy a Zalavár-Basaszigeten feltárt település kerámiaanyaga egységes, az egymással szuperpozícióban lévő objektumok leletegyüttesei között sem tapasztalható alapvető különbség. Az objektumoknál megfigyelhető stratigráfiai eltérés a leletanyagban nem mutatható ki. A kevés leletanyagot figyelembe véve hiba lenne az egymást metsző és így időrendi eltérést mutató objektumokból származó leletegyüttesek esetében bizonyos tipológiai jegyek, edény formák jelenlétének vagy hiányának kronológiai jelentőséget tulajdonítani. A leletegyüttes részletes vizsgálata alapján világos, hogy az