Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Gyulai Ferenc: Archaebotanikai kutatások a Balaton környékén

264 Gyulai Ferenc extrém száraz körülmények — pl. sírkamrák — passzíválják őket. Ha a kultúrmaradványok lerakódásuk óta folyamatosan vízborítás alatt állnak — cölöpépítmények, kutak —, úgy a magvak/termések minden részletükben fennmaradnak, mert a levegőtől elzárt (anaerob) környezetben a mikrobiális lebomlás akadályozott. Leggyakrabban azonban elszenült állapotban fordulnak elő (SÁGI-FÜZES 1966). A konzerválódás különbözőségét a leletek anyagának eltérő felépítése, talajtani és klimatikus tényezők, emberi tevékenység okozhatja, de a lelet kora is befolyásolja. A preparálást és a feldolgozást ennek megfelelően különböző módszerekkel kell végezni. A makroleletekhez tapadva gyakran mikroleletek (pollen, spóra) is fennmaradhatnak. Meghatározásukkal a speciális előképzettséget igénylő palynológia foglalkozik. Földrajzi- és klímaviszonyaink közepette a régészeti korokból származó növényi maradványok leginkább karbonizált állapotban maradnak fenn. Ez lehet természetes szenesedés vagy tűz általi szenülés. A Magyar Értelmező Szótár (1962) nem tesz különbséget a két fogalom között, mások (SÁGIFÜZES 1966) azonban megkülönböztetik a természetes szenesedést — nyomás, hőmérséklet, időtartam együttes hatása — a tűz általi szenüléstől, pl. pörkölés. Régészeti korokból származó növényleleteknél ez utóbbival kell számolnunk (NOVÁKI 1983). A régészeti korokból származó szenült magvak nem természetes szenesedés következményeként, hanem tűz által szenültek meg. Ez lassan és kíméletesen történt. A tűz általi szenülés tüzelés, telepégés, főzés, sütés hatására következhetett be. Az archaeobotanikai leletek java részben „valódi" vagy „direkt" növényi leletek: magvak és termések. Ezek részben szándékosan — pl. készletezés, telephulladék, telepégés utáni takarítás, rituális szertartások, temetés során —, részben véletlenül kerültek a talajba. Természeti tényezők hatására — szél, víz, állatjáratok, stb. — megint csak növényi részek kerülhetnek a talaj mélyebb részeibe. A „direkt" növényleletek az egykori növény valamely szerve vagy annak része, melyek többé-kevésbé megőrizték külső alaktani jegyeiket, ritkábban szövettani felépítésüket, és összehasonlító vizsgálatok elvégzésére alkalmasak. Az „indirekt" vagy „nem valós" növényleletek úgy keletkeznek, hogy a beágyazó anyagba került magvak és termések különböző behatásra kioldódnak, kiégnek, esetleg mikroorganizmusok megemésztik őket. Ennek következtében csak negatív képük marad fenn. Közös tulajdonságuk, hogy fennmaradásuk emberi tevékenységhez köthető. Alakjuk szerint megkülönböztetjük a lenyomatot, a negatívot és a kitöltést. Lenyomatról akkor beszélünk, ha az közel sík kiterjedésű — pl. levél —, negatívról akkor, ha az eredeti szerv a tér minden irányába jelentős kiterjedéssel bír — pl. mag, termés —, kitöltésről — „kőmag" vagy „kőbél" — pedig akkor, ha a lenyomat vagy negatív belsejében az idők folyamán valamilyen más anyag — pl. só — rakódott le, és ott megszilárdult (FÜZES 1990). A lenyomatok vizsgálata mind külföldi, mind a magyarországi gyakorlatban megegyező módon: lenyomatról szilikongumival/szilikonkaucsuk készített „pozitív" segítségével történik. A két csoport rendszerint együtt fordul elő. A kerámiatöredékek, paticsok — égett agyagtapasztás töredékek — gondos átvizsgálásával számos növényi lenyo-matra bukkanhatunk. A paticsok aprózásával számuk tovább növelhető. Az archaeobotanikus munkája már a mintavétel pillanatában elkezdődik. Ezt követi az iszapolás. Az iszapolásnál alkalmazandó berendezések megtervezésénél, illetve használatánál mindig figyelembe kell venni a mintavételek számát és nagyságát, a lelőhely típusát — száraz vagy nedves talajú-e — és nem utolsó sorban az ásatásra rendelkező álló anyagi keretet. A laboratóriumba került, már kiiszapolt és kiszárított mintákból a sztereó binokuláris mikroszkóp alatt kiválogatott magvakat és terméseket morfológiai bélyegeik alapján határozzuk meg. Az azonosításhoz határozókönyveket és cikkeket is felhasználunk, mégis eredményeinket minden esetben recens anyaggal kell egybevetni. A mag- és termésleletek feldolgozásánál a morfológiai vizsgálatok döntő jelentőséggel bírnak, függetlenül a leletek konzerválódásától. Saját tapasztalataink szerint is hangsúlyozzuk, hogy bár az azonosításhoz határozókönyveket és cikkeket is felhasználunk, mégis eredményeinket minden esetben recens anyaggal kell egybevetni, szükség esetén modellkísérleteket is végezni kell. A morfológiai bélyegek ugyanis az idő függvényében és konzerválódásuk mértékében is megváltozhatnak. Véleményünk szerint nem csupán területenként változhat valamelyik határozóbélyeg, hanem ugyanazon az elterjedési területen/areán belül az idő függvényében sem marad változatlan. További nehézséget okoz, hogy e valós növényleletek színe, felületi mintázottsága az idők folyamán és a konzerválódástól függően is változik, ami zavaró. Másrészt a kémiai és biokémiai változások következtében vizsgálati anyagaink felpuffadtak, arányaikban torzultak, felületük károsodott, korrodálódott. A minták feldolgozásának eredményeként választ kaphatunk a réteg keletkezésére, a szántóföldi növénytermesztés színvonalára, a termesztett és gyűjtögetett növények arányára, a gyomnövények terjedésére, az aratás magasságára, az egykori környezetre és klímára vonatkozó kérdésekre.