Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)

Kiss Gábor: Egy bizánci övcsat Keszthely–Dobogóról

206 Kiss Gábor Deninska Nova Ves 425.* (SK) CSALLÁNY 1957, VIII. t. 3 Deninska Nova Ves szórvány* (SK) CSALLÁNY 1957, IV. t. 5 Győr-Téglavető dűlő 608.* CSALLÁNY 1957, V. t. 8 Keszthely-Dobogó* LIPP 1884, 168-172; CSALLÁNY 1957, II. t. 4, 6; IV. t. 2; VIII. t. 2, 7; KISS 1997, 3. t. 4-8, 10-16 Érdekes, hogy ezek elterjedése is a Dunántúl nyugati felére, illetve a Kisalföldre esik. A KÖzépDuna-medencén kívüli, hasonló dísszel bíró többi „bizánci" övcsat összegyűjtésére itt nem vállalkozhatunk. A csattest felerősítése A csattest hátoldalán lévő, azzal egybeöntött és átfúrt fülekkel — általában hárommal — történő felerősí-tési megoldás széles körben megtalálható a „bizánci" csatoknál. Ez a szerkezeti elem a mienkhez hasonló, egybeöntött csatoknál is kivétel nélkül előfordul, termé-szetesen olyanoknál is, amelyek szinte biztosan a Bizán-ci Birodalom területén készültek, mint például a már idézett Istambul környéki darab (DAIM 1990, Abb. 1). A csattest végződése Csatunk pajzs alakú testén található nyúlványra is akad példa a késő avar kori öntött övcsatok között, például: Pilismarót-Basaharc 192. FETTICH 1965, Abb. 109, 10; KISS 2001, 2. t. 3 Leobersdorf 51. (A) DAIM 1987, Taf. 42, 4/1 ; KISS 2001a, 5. t. 9 Wien 11-Haufgasse (A) DAIM 1979, Taf. 1,3; KISS 2001a, 5. t. 8 Amint az a felsorolásból látható, ezek is hasonló, főként ÉNy-dunántúli elterjedést mutatnak, csakúgy, mint az azonos nyúlvánnyal bíró, ún. gombosvégű nagy- és kisszíjvégek (KISS 2000, 412, Abb. 3). A számtalan fajta nyúlványos végű „bizánci" övcsatból csak a késő avar övcsatokkal formailag leginkább rokon pajzs-testű, eddig összegyűjtött darabokat soroljuk fel, nem idézve, pl. a Syrakusatípusú csatok hosszú sorát, amelyek között rövidebb és hosszabb nyúlvánnyal rendelkező egyaránt nagy számban akad: Durres (Durrazzo) 28.* (AL) TARTARI 1984, Taf. II, 3; KISS 2000, Abb. 2, 8 Istambul környéke* (TR) DAIM 1990, Abb. 2; KISS 2001, l.t. 3 Ismeretlen lh., Sammlung R. Pudill* WERNER 1988, Abb. 2; KISS 2000, Abb. 2, 22 Zadar-Fosa* (HR) VINSKI 1967, Tab. XXIV, 5; KISS 2000, Abb. 2, 20 Koruk a nemzetközi kutatás alapján szintén a 7. század. A csattest pálcikainda díszítése Noha csatunk középső indamintájának elrendezése kétségtelenül emlékeztet a líra formájú „bizánci" övcsatok egyik csoportján, az ún. „sárkánypáros" csattípus — „Drachenpaarschnallen" — testén látható viszszahajló sárkányfejek ívére (pl. GARAM 2001, Taf. 66, 1-2), mégis annak díszítményét inkább az indák körében kell keresnünk. A darabunkon szereplő szimmetrikus indadísz ugyanis tipikus pálcikainda, amelynek végeit esetünkben egy-egy bemélyedő körrel zártak le. Tipológiai alapon a pálcikaindákat ugyanis a lapos levelű indákból vezethetjük le, oly módon, hogy a laposindák nagy méretű kör alakú levelének mérete fokozatosan csökkenni kezd, egészen addig a pontig, amíg az már csak a pálcika alakú indaszár végén lévő apró kör alakú levélkévé nem válik (2. kép). A folyamatot talán a túl sok visszahajló kör alakú levél ábrázolása miatt fellépő helyszűke okozza egyes kompozíciókban. Erről tanúskodik az albániai vrapi lelet egyik lyukvédő veretén feltűnő ilyen indadísz (DAIM 2000, Abb. 14, 6). Hasonló folyamat figyelhető meg a Közép-Duna-vidékről, illetve Kelet-Európából származó, szétbomló indacsokrot mintázó, bronzból öntött övdíszeken is (DAIM 2000, Abb. 25-28). A felsorolt darabokon látható indákat már pálcikaindáknak nevezhetjük, amelyek kis kör alakú levélkéjén esetenként kisebb-nagyobb lyuk is található. A laposindák leveleinek méretcsökkenésével párhuzamosan lejátszódó másik változás a visszahajló indalevelek ízesülése az azokat tartó indaszárhoz. Maga a folyamat a vrapi lelet több darabján is jól tanulmányozható (legjobban talán: DAIM 2000, Abb. 10, 2; Abb. 14, 4-5). Olyan esetben tehát, amikor a visszahajló laposinda levele hozzáér az őt tartó indához, megesik, hogy a kívánt visszahajlást, a korongot formáló levél széle közelében csak egy kis kör alakú — fúróval vagy fúrószerű eszközzel készített — bemélyedés jelzi. Olykor azonban ez a mélyedés már a