Zalai Múzeum 14. Müller Róbert 60 éves (Zalaegerszeg, 2005)
Kiss Gábor: Egy bizánci övcsat Keszthely–Dobogóról
Egy bizánci övcsat Keszthely-Dobogóról 207 lapos indalevél közepéhez közelebb, sőt van eset, amikor annak közepére esik, főként, ha a levél kisméretű. Ebben az esetben az eredeti ábrázolás fokozatos romlásával, illetve egy új indaforma kialakulásával van dolgunk (3. kép). A vrapi kincsen hivatkozott ízesülési folyamat jellegzetességei figyelhetők meg az azzal rokon albániai, bulgáriai és Kárpát-medencei „bizánci" darabok laposindáin is: Kamenovo (BG) DAIM 2000, Abb. 18 Komarno-Váradi utca 14. (SK) ZÁBOJNÍK 2000, Abb. 23 Velino (BG) DAIM 2000, Abb. 17, 1 Zlatare (BG) DAIM 2000, Abb. 16 Hasonlóképpen jó példákat találni minderre az albániai ersekei lelet arany és ezüst övdíszein is (AVAR TREASURE 1981, Lot. 168, 169b-d, 170-172). Ugyanennek a folyamatnak a nyomai természetesen tetten érhetők a későavar öntött övdíszéken is. Néhány példa csak azok közül a tokos indás nagyszíjvégek közül, melyeken ez jól tanulmányozható: Alattyán-Tulát 170. Dévaványa-Köleshalom 1 Gyód 74. Krungl (A) Mártély 11. Öskü 54. Sommerein 99. (A) Szebényl. 194. Szeged-Fehértó A 292. Szeged-Fehértó A 303. Tiszafüred-Majoros 1084. KOVRIG 1963, Taf. XIV, 43a; Taf. XV, 1 KOVRIG 1975, Fig. 3, l/14b KISS 1977, Pl. X, 74/5; Pl. LXXVII, 1; Pl. LXV, 6 FETTICH 1937, Taf. Cl, 1-2 HAMPEL 1905, [III] Taf. 91, 11/la RHÉ-FETTICH 1931, Taf. XV, 1 DAIM-LIPPERT 1984, Taf. 64, 1/1 GARAM 1975, Fig. 14, 194/lb MADARAS 1995, Pl. 30, 292/11; Pl. VI, 5 MADARAS 1995, Pl. 31, 303/7; Pl. IV, 1 GARAM 1995, Taf. 147, 1084/lb Az időben későbbi — SPA III. időszakból való — kettőslapú laposindás nagy szíj végeken ugyancsak fellelhetők e jelenségek, de felsorolásukat itt most mellőzzük. Harmadik változásként vehetjük számba a kör alakú levelek méretcsökkenésével párhuzamosan a közepükre csúszott, eredetileg visszahajlási jelző, kör alakú bemélyedés méretének változásait (4. kép). A méretváltozások egyik iránya a növekedés. Egyes esetekben a levelet áttörő mélyedés/lyuk nagysága annyira megnő, hogy maga a kör alakú levél már csak egy elvékonyodott, kör alakban visszahajló indaszárnak látszik. Az indák leveleinek idézett elvékonyodására és azok visszahajlásainak átfúrására szintén jó néhány példa akad a „bizánci" eredetű darabok között. Az elvékonyodó indákra a legjobb példákat talán az ersekei lelet szolgáltatja (AVAR TREASURE 1981, Lot. 166b-f, 167a, 174b-e, 175b-d). Elvékonyodó indákat az S-alakú laposindák csoportjában is bőven találni a SPA I—II. időszak Kárpát-medencei hagyatékában. Ezek további vizsgálata azonban nem tartozik mostani témánkba. A kör alakú indaleveleket áttörő bemélyedés nagyságváltozásának másik iránya annak fokozatos csökkenése, amíg az végül egyetlen apró ponttá nem zsugorodik, netán teljesen el is tűnik (4. kép). Közepükön kisméretű kör alakú bemélyedéssel ábrázolt pálcikaindák láthatók a következő, a késő avar korszak első felébe — a SPA I. időszakba — sorolható „bizánci" övdíszeken: Eski-Kermen (UA) DAIM 2000, Abb. 21 Vrap (AL) DAIM 2000, Abb. 14, 6 A dobogói övcsaton látható pálcikainda-típus létrejöttének folyamata — a fentiekben elmondottak alapján — röviden a következőképpen foglalható össze: a nagy kör alakú lapos indalevelek méretbeli csökkenésével, a levelek visszahajlását jelző kör alakú bemélyedéseknek a levélfelület közepére való fokozatos eltolódásával és zsugorodásával jön létre a pálcikaindának nevezhető indatípus. A felvázolt elméleti stílusfejlődési modell egyes állomásai Q-A. kép) azonban önmagukban aligha jelentenek biztos időbeli különbséget is. Valószínűbbnek látszik, hogy a nevezett indafejlődésnek egyszerre több — annak különböző állomását megtestesítő — foka élt párhuzamosan egymás mellett. Ráadásul az egyes fejlődési állomásokba sorolható példányok egy része lehet, hogy csak az eredeti minta romlott másolatának tekinthető. A csattest indakompozíciója Dobogói övcsatunk V-alakban kinyíló pálcikaindakompozíciójának pontos párhuzama eddig nem ismert. Erre emlékeztető elrendezés azonban akad néhány, a késő avar kori tokos nagy szíj végek egyik csoportján, általában átlyukasztott levéllel: Ismeretlen lelőhely Nővé Zámky 74. (SL) Nővé Zámky 218. (SL) Nővé Zámky 252. (SL) DEKÁN 1972, Abb. 10, 3 CILINSKÁ 1966, Taf. XXV, 74/1 a CILINSKÁ 1966, Taf. XLII, la CILINSKÁ 1966, Taf.XLVII, la