Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Bencze Géza: Kísérlet az Ormándi-berek lecsapolására [1814–1821]

Kísérlet az Ormándi-berek lecsapolására (1814 - 1821) 211 csatornájával - egészen a Kis-Balatonig tart. A részletes községi, úrbéri térképek hiánya miatt pontos területszámítások nem készültek, de a mérnök becslése szerint a szabályozással a két megyében kb. fele-fele arányban összesen 5690 hold területet lehet haszonvehetővé alakítani. Török a maradéktalan ár- és vízmentesítés, a majdani vízhasznosítás érdekében a fő- vagy szárító csatorna mellett a völgytalp két szélén övcsatornákat tervezett, alkalmazva a jeles S árvíz-szabályozó mér-nök, Böhm Ferenc e korban már másutt is felhasznált ún. „vízfélreszorítás elvé"-t.

16 A két mellékárkot a berken kívül, a völgytalp már szárazabb szegélyén kívánta kiásatni, hogy azok a völgy közepén húzandó főcsatornánál magasabban haladva, - az egyébként nem nagy számú és jelentéktelen - befolyó mellék-vizeket összegyűjtsék. Érdekessége a tervnek, hogy a völgyfőnél az ormánd-pusztai malom két vízgyűjtő tavát tápláló két patakot eltávolította egymástól, s az Ormándi vízfolyást (másutt Csernec-nek is nevezik) a zalai, a Vörös folyást pedig ezután a somogyi oldali mellékcsatornába kívánta belevezetni. A két öl (kb. 3,8 m) szélességű somogyi oldali árok a főnyedi határban beleveszett az állandóan vízborította berekbe, a kisebb esése és lassúbb vízlevezetése miatt két és fél öl (kb. 4,75 m) szélesre tervezett zalai oldalcsatorna pedig az egykori kápolna-pusztai malomcsatorna felhasználásával csatlakozott a főcsatornába, még Balatonmagyaród határa alatt. Valamennyi csatorna tervezett négy és fél láb (kb. 1,45 m) mélységét elegendőnek tartotta még a hirtelen hóolvadások, vagy lezúduló nagyobb záporok vízinek elvezetésére is.

17 Költségbecslése csupán a két oldalcsatornára vonatkozott, ezek költségeit összesen 64.425 forintra számolta, valamint emellé a kor szokásának megfelelően az árokásók természetbeni juttatásai: további 522 pozsonyi mérő gabona és 400 akó bor. A berek közepén vezetendő főcsatorna nyomvonalát Balatonmagyaródig ugyan berajzolta Török a térképre, de az érdekeltek úgy döntöttek, hogy arról, annak munka- és költségigényéről mindaddig ne essen szó, amíg - az év nagy részében járhatatlan a berekben - a két megye közti elhatárolást meg nem ejtik. A munkálatok lendítése érdekében Somogy vármegye 1817. február 10-ére a pesti Központi Szeminárium kiskomáromi uradalmi központjába hívta össze a két megye küldötteit a határjárás megejtésére és a megyehatár véglegesítése. A határnapon a zalai küldöttek az enyhe időjárásra hivatkozva nem jelentek meg, mondván a gyenge jégen úgy sem lehet a járhatatlan berekbe bemenni. A hiánytalan létszámban megjelentek viszont a somogyi küldöttek és a települések ill. birtokosaik képviselői (Vörs - gr. Saller Judit; Főnyed és Sávoly - gr. Festetics György; Szőkedencs - Véssey család; Csákány - közbirtokosság; Nemesvid - közbirtokosság; Somogysimonyi és Gárdos-puszta gr. Festetics Imre; Ormánd-puszta - Somssich Pongrác; Kápolna-puszta - pesti Központi Szeminárium kiskomáromi uradalma; Balatonmagyaród gr. Széchényi Pál), valamint Zala megye részéről Póka Antal, Somogyból pedig Török Ferenc megyei tiszti mérnökök. A megjelentek elfogadták Török részletesen ismertetett és hat példányban szétosztott lecsapolási tervezetét és határoztak a munkálatok mielőbbi elkezdéséről is. Igazából csupán gr. Festetics Imre fogalmazta meg aggályait a tervek vízszintezési méréseinek pontosságát illetőn. Kérte a döntés elhalasztását mindaddig, amíg kellően át nem tanulmányozták a terveket és megfontoltan nem döntöttek, mivel szerinte a berekbeli földjeinek vízmentesítése aránytalanul nagy költségekkel jár és biztos benne, hogy csak gyenge hasznot fog hozni.

18 Festetics levele megbontotta a terv melletti addigi egységes kiállást. Elsőnek - az egyébként a leghoszszabb berekszakasszal rendelkező - kiskomáromi szemináriumi uradalom kérte, hogy a lecsapolási költségeket ne a kiásandó csatorna hossza szerint osszák fel, hanem a kiszárításra kerülő és majdan haszonvehetővé fordítható terület nagysága szerint. A Kis-Balatonnal közvetlenül határos Vörs, Főnyed és Balatonmagyaród birtokosainak képviselői pedig aggályukat fejezték ki, hogy vajon a kiásandó csatornák nagyobb esőzések idején be tudják-e fogadni a felülről jövő vizeket, s ha igen, azt a Kis-Balaton magas vízállásakor hová fogják vezetni? Egyértelműen támogatnák a tervet, ha az összefüggene a Balaton magas vízszintjének lejjebb szállításával, hisz' ekkor akár tízezer holddal is több területet nyerhetnének a legalacsonyabb fekvésű főnyedi és vörsi határban.

19 A két hónappal később tartott újabb kiskomáromi érdekeltségi tanácskozáson csaptak össze először az egymástól jelentősen különböző érdekek. Meghallgatták a másik szakember, a területet Festeticsuradalmi mérnöki működése idején jól megismerő, egyébként meg a somogyi Nemesviden ekkor is közbirtokos Póka Antal zalai tiszti mérnök véleményét, aki kétségeit fogalmazta meg somogyi kollégája vízszintezési méréseinek pontosságát illetően. Helytelennek tartotta a tervezett főcsatornának nem a berek meghosszabbított középvonalában, hanem a Balatonhídvéghez közel tervezett bevezetését a Kis-Balatonba. Hangsúlyozta, hogy a berek felső és középső részének a kiszárítása a tervek szerint az alsó települések - Balatonmagyaród, Főnyed és Vörs kárára fog történni, mivel a felülről jövő vizek ezek határait tovább mocsarasítják. Ugyanezen okból gr. Széchényi Pál balatonmagya-