Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Béres Katalin: Egy legenda nyomában

ZALAI MÚZEUM 13 2004 Béres Katalin Egy legenda nyomában Az alábbi történet egy, a muzeológusi gyakorlatban sem mindennapos eset, amely talán jól érzékelteti munkánk szépségeit, izgalmait és olykor kudarcait is. Az állampolgárok bizonyos körében nagy kultusza van manapság a hadtörténelmi emlékeknek, különösen a második világháborús relikviáknak. Az érdeklődők egy része nem elégszik meg a múzeumi kiállításokon, haditechnikai parkokban látható fegyverek, dokumentumok, fotográfiák stb. megtekintésével, hanem maga is gyűjti, keresi, - néha a legalitás és az illegalitás határán egyensúlyozva - adj a-veszi az e körbe tartozó emlékeket, kisebb magángyűjteményeket hozva létre lezuhant repülőgépek maradványaiból, lőszerhüvelyekből, különféle felszerelési tárgyakból, egyenruha tartozékokból, dögcédulákból stb. E magángyűjtők rendszeresen felkeresik a levéltárakat, könyvtárakat, ahol korabeli forrásokat olvasgatva ötleteket merítenek további kutatásaikhoz, illetve igyekeznek felderíteni az általuk megtalált relikviák történeti hátterét. 2001 tavaszán a Göcseji Múzeumban felkeresett egy megyénkbéli magángyűjtő, aki beszámolt arról, hogy Batykon, az egyik családi ház kertjében a második világháború után eltemetett német tank - Tigris, vagy Királytigris - található. Nemcsak a magyarok, hanem egy sok pénzzel rendelkező német magángyűjtő is érdeklődik iránta, szeretné kiemelni és megvenni. Arra kért, akadályozzuk meg, hogy ez a kuriózumnak számító harci eszköz - Magyarországon egy darab sincs belőle (!) - kikerüljön az országból. Az elásott tankról szóló történet nem volt ismeretlen előttünk sem. Régész kollégáinktól hallottunk már róla, akik terepbejárásaik során számtalan hasonló - elrejtett harangokról, kincsekről és egyebekről szóló, rendszerint valótlannak bizonyult - történettel találkoztak, nemcsak Batykon, hanem szerte a megyében. 1995-ben, a Zalai Hírlapban egy interjú jelent meg a kert tulajdonosával,

1 sőt egy zárójeles mondat erejéig Rúzsa Károly Batyk története című könyvében is megemlékezett az elásott harcjárműről.

2 A tank kiemelése és külföldre szállítása magánszemélyek által nem jelentett reális veszélyt, hiszen törvény mondja ki, hogy minden a földben található műtárgy a magyar államot illeti, feltárása csak szakhatóságai engedélyével és szakemberek közreműködésével lehetséges.

3 Továbbá a feltételezett tankot rejtő földterület közlekedési útvonal mellett és magasfeszültségű villamosvezeték alatt található, ezért esetleges kiemelése - óriási súlya és mérete miatt

4 csak hatalmas munkagépekkel és toronydaruval történhet, felvonulásuk és a munka ideje alatt a forgalmat el kellene terelni, a villamosvezeték egy szakaszát le kellene bontani, mindehhez számtalan engedély beszerzése szükséges. A bejelentés azonban felkeltette érdeklődésünket a történet iránt, ezért igyekeztünk kideríteni, van-e alapja a „batyki Tigris" legendájának. A kert tulajdonosával, egy, a 70-es éveit taposó ma is aktív kútásóval készített interjúból az alábbi történet bontakozott ki.

5 1971-ben költözött 7 tagú családjával a Vas megyei Csipkerekről Batykra, az alsó faluvégi házba, amelyet Koller Máténétól, az eredeti tulajdonos özvegyétől vásárolt meg. Mivel a házhoz tartozó kertet kicsinek találta, bővíteni szerette volna, ezért az épülettől délre eső út menti talajvizes, gazos, elhanyagolt területen kiirtotta az un. eleven gyepűt, a fűzfákat, bokrokat, és felásta a földet. Ásás közben, egy ásónyom mélyen akadt rá a tankra, tetejét kibontotta, leszórta róla a rádobált alkatrészeket, lánctalp darabokat, láncmeghajtó kereket, kinyitotta a toronytetőt, kimerte belőle a felgyülemlett talajvizet, majd egy tyúklétrán lemászott a harckocsi belsejébe. Elmondása szerint a szerszámosládát szerette volna megtalálni, az azonban nem volt meg. Helyette két 1,2 m-es lövedéket talált és megállapította, hogy a tank belsejét kézigránáttal felrobbantották, mert mindenütt