Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)
Béres Katalin: Egy legenda nyomában
250 Béres Katalin összeégett vezetékek lógtak benne. Egy horgas végű drót segítségével megmérte a cső hosszát, ami szerinte 4,2 m volt. Kiemelte és szétszedte a lövedékeket, amelynek színes puskaporát gyermekei „tűzijátékra" használták el, kapszliját pedig a kerítés beton alapjába öntötte. A toronytetőt kamasz fia sokáig súlyemelőnek használta. (Ezt egyébként a ma középkorú fiú is megerősítette, sőt egyik lánytestvére is.) Mivel a nyitott tankot gyermekeire nézve veszélyesnek ítélte, ezért két Z1L teherautónyi murva követ öntetett bele, majd a területet kb. másfél méterrel feltöltötte és veteményes kertet alakított ki rajta. A leszedett alkatrészeket sokáig őrizgette, egy részéből, pl. a lánctalp csapszegéből szerszámot készített, a többit azonban a batyki úttörők vitték el egy vasgyüjtés alkalmával. Szemben lakó szomszédjától, a ma már elhunyt Török Istvántól tudta meg a tank történetét. Eszerint 1945. márc. 28-án az orosz csapatok elől visszavonuló német tanknak a faluvégen elfogyott az üzemanyaga. Legénysége, hogy a tank használható állapotban ne kerüljön az oroszok kezére, belehajtott a Kollerék háza mellett tátongó hatalmas méretű tömésgödörbe, (ahonnan a házukat építették), majd lerobbantotta a láncmeghajtó kereket, és a harckocsi belsejébe is kézigránátot dobott, így tette működésképtelenné. Azt, hogy a tankot elásták, megerősítette Koller György nyugdíjas vonyarcvashegyi pedagógus, az eredeti tulajdonos fia is. 6 Igaz, a történetet ő sem szemtanúként ismeri, mert azokban a vészterhes napokban leventeként Németországban tartózkodott. 1945 augusztusában tért haza, akkor már a tankot nem, csak az elföldelés nyomait látta, a történetet édesapjától tudta meg. Ő a mai napig is őriz a tankról származó alkatrészeket. Elbeszélése szerint a harcjármű akadályozta a Zalabér felé vezető út forgalmát, ezért az oroszok „málenkij robotra" vezényelték ki a falu népét, akik ökrökkel, lovakkal és saját erejükkel vontatták a hatalmas járművet az úttól jóval mélyebben fekvő - a közeli patak miatt - meglehetősen ingoványos talajú területre, ahol elföldelték. (Koller György cáfolta, hogy tömésgödör lett volna a kertben.) Sikerült felgyüjteni a történet harmadik variációját is. Egy Zalaegerszegen élő batyki származású nyugdíjas mérnök szerint 7 - aki szintén csak hallomásból ismeri a történteket - miután az oroszok bekerítették a falut, a német tank nem az úton, hanem a patakon keresztül próbált elmenekülni. Mivel éppen megáradt a patak, az egyébként is ingoványos területen a páncélos nem tudott átjutni, belesüllyedt a mocsárba. Mivel a Göcseji Múzeum nem illetékes harcjárművek gyűjtésére, a tulajdonossal készült interjú kivonatát elküldtük a budapesti Hadtörténeti Múzeumnak, ahol azonnal nagy érdeklődést tanúsítottak a tank iránt. Az érdekes történet, a visszaemlékezők által elmondott variációk további kutatásra ösztönzött bennünket, igyekeztünk kideríteni valóban elásták-e a tankot a kertben, s ha igen, milyen körülmények között? Batyk a II. világháború végén a Rába folyótól keletre, a Vasvártól Győrig húzódó utolsó magyarországi megerősített védelmi vonal, a „Zsuzsanna vonal" Vasvártól Zalavégen át a Zala folyóig húzódó reteszállásának körzetébe tartozott. A rendelkezésre álló adatok szerint a térségben kiépített állásokat a magyar katonaság, közöttük a Szent László gyaloghadosztály, valamint a német 6. Hadsereg III. páncélos hadtestének jobb szár-nya, a 99/11. hegyizászlóalj, az I. és a III. páncéloshadosztály egy tábori kiképző zászlóalja, a 303. Rohamlövegdandár, az 509. Tigris nehézharckocsiosztály megmaradt 3 harckocsija, a 17. és a 19. népi sorozat-vető dandár, az 5. SS Wiking páncéloshadosztály maradéka és az I. Lovashadsereg néhány hadosztályának maradéka védte. Batyk környékét a kelet felől támadó szovjet 27. hadsereg egységei - a 33., 35. és 37. lövész- és a 18. harckocsi hadtest - 1945. március 27-én délután érték el. 9 Másnap reggel indítottak támadást a falu elfoglalására, s még a délelőtt során bevették azt. A harcok során heves tüzérségi tűzpárbaj keletkezett, találat érte a templom tornyát is, teteje leszakadt. (A torony déli oldalán ma is látható egy a falba fúródott 10,5 cm-es lövedék orrkúpja.) Több lakóház leégett, némelyiknek megrepedt az alapja, tűzfala összeomlott, lakhatatlanná vált. Találat ért két szovjet T 34-es harckocsit, de az út mentén német tankok is égtek, melyeket saját legénységük tett használhatatlanná, mivel elfogyott az üzemanyaguk. Az egyik éppen a falu déli végén égett, azon a környéken, ahol most az elásott harckocsit feltételeztük. A kerttel szemben, az utca másik oldalán abban az időben egy kocsma működött, meleg konyhával, kellemes kerthelyiséggel, fedett tekepályával, ahova rendszeresen eljártak a zalabéri Neumann kastélyba elszállásolt lengyel menekült tisztek, a front közeledtével pedig a német katonák is gyakran ott vacsoráztak. A tulajdonos - Németh Ferenc - leánya, Németh Rózsa, ma 85 éves idős asszony szemtanúként idézte fel március 28-a eseményeit. 10 Elmondása szerint kora reggel heves ágyúdörgésre ébredt. Felébresztette akkor 15 éves öccsét, aki előző este még kiszolgálta a német tiszteket, majd biciklivel szüleik után küldte, akik már az előző nap kiköltöztek a szőlőhegyre (oda menekültek). О maga nem menekült, mert nagyon beteg volt. Néhány nappal korábban érkezett haza a zalaegerszegi kórházból, ahonnan a front közeledtének hírére hazaküldték a betegeket. Állítása szerint a németek elvonultak Zalabér felé, az utolsó tankjuk pedig éppen az ő házuk előtt állt meg, amelynek fedezékéből lőtte a Tűrje felől érkező oroszokat.
