Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kostyál László: Zala megye képzőművészete a két világháború között

Zala megye képzőművészete a két világháború között 283 csak a nemzetközi körözés hatására foganatosított letartóztatását követően, rendőri kísérettel tért haza.

12 A művészetre fogékony fiatalság körében nem maradtak visszhang nélkül a rajztanárok erőfeszítései. A Zala megye által kibocsátott tehetségek száma a később valóban művésszé érőknél nagyobb volt, közülük többen a Képzőművészeti Főiskolára is eljutottak. Róluk egy-egy kiállításra, rövid pihenésre szóló hazatérésük kapcsán írt a korabeli sajtó, nagy részük későbbi sorsát nem ismerjük. Ilyen esemény volt a sümegi Guzsik Ödön és Laczkó Géza 1924-ben előbb Sümegen, majd Zalaegerszegen megrendezett kiállítása.

13 A képzőművészeti akadémiára járó nagykanizsai növendék, Kozák Béla terveiről ugyancsak az újságból lehetett értesülni,

14 akárcsak a „zalai őstehetségként" említett, gazdasági cselédből festővé avanzsált Buti Istvánnak az alispánhoz írt, művészeti tanulmányai támogatását kérő leveléről.

15 A képzőművészet népszerűsítéséhez, az ízlés fejlesztéséhez nem csekély mértékben járult hozzá a megyében eltérő helyen és időben, más-más jelleggel jelentkező két művésztelepi kezdeményezés. Sümegen a nagyműveltségű polihisztor és múzeumigazgató, Darnay Kálmán indított akciót a Képzőművészeti Főiskola növendékeinek nyaraltatására.

16 A művészhallgatók megérkezését követően a szervezők - a Dunántúli Közművelődési Egyesület vezetői - már lényegesen merészebb terveket szövögettek: telket kértek a várostól és támogatást a kultuszminisztériumtól, hogy három, műteremmel ellátott művészházat és egy nagyobb, „internátus-szerű" épületet emelhessenek, amelyekből az ország határain kívülre került Nagybányai Művésztelep utódját alakítanák ki.

17 Bár a telket megkapták, a merész elképzelés végül anyagi okokból nem valósulhatott meg, a főiskola hallgatói (Rudnay Gyula, majd Glatz Oszkár, Csók István növendékei) azonban éveken keresztül szívesen fogadott, visszatérő vendégei voltak a városnak. A fiatalok itt készült műveiket rendszeresen kiállították Sümeg mellett a megyeszékhelyen is. Első ízben 1934-ben, kultuszminiszteri ösztöndíjjal,

18 a nemzeti tematikára és formavilágra a korábbinál is nagyobb hangsúlyt helyező törekvés keretében érkeztek a Göcsej településeire a Magyar Képírók Társaságának tagjai (Boromissza Tibor, Muhoray Mihály, Antal József, Némethy Béla, Hangái Szabó Miklós, Littkey György, Fáy Aladár, Büky Béla stb.), akik közül többen az itt töltött heteket, majd a zalaegerszegi göcseji kiállításon való nagysikerű bemutatkozást

19 követően rendszeresen visszajártak festeni a zalai dombok közé. Bár esetükben szoros értelemben véve nem beszélhetünk művésztelepről, a csoport rendszeres (nyarankénti) itteni tevékenysége és egységes tematikája (a Göcsej táji szépségei és folklorisztikus jellegzetességei) mégis megengedik, hogy így tekintsünk rájuk. A csoportból Muhoray és Némethy dolgozott talán a legtöbbet a Göcsejben, előbbi 1937-ben már a negyedik kiállítását rendezte Zalaegerszegen.

20 1. kép: Muhoray Mihály: Göcseji dobos, 1930, olaj, vászon, ltsz. GM.54.2. 2. kép: Némethy Béla: Göcseji utcakép, 1935, olaj, vászon, Gm.ltsz.n. A művészeti élet szervezésének legfontosabb eszköze a sajtó volt, ezen belül azonban a különböző orgánumok eltérő affinitást tanúsítottak a kultúra iránt. A mai értelemben vett megyei lap még nem volt, bár a Zalamegyei Újság vagy a Zalai Hírlap címéből következően is megpróbált a városinál szélesebb kitekintést nyújtani. Előbbi meglehetős rendszerességgel tudósított a nem túl nagy gyakorisággal rendezett kiállításokról, igyekezvén közönséget is toborozni. Az ismertetők arra utalnak, hogy azok a művészethez