Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kostyál László: Zala megye képzőművészete a két világháború között

284 Kostyál László felszínesen értő újságírók tollából származnak. A kiál­lítások bemutatása mellett műtermi riportok, új épüle­tekről, azok nagyobb freskóiról szóló ismertetők, művészeti előadásokról szóló tudósítások is szí­nesítették a lapot. Az országos sajtó tudósításai között a zalai művészeti események érthető módon nem ját­szottak vezető szerepet, azonban a jelentősebb tárla­tokról egy-két eldugott ismertetés helyet kapott. 21 II. A művészek Mint már utaltunk rá, a két világháború között Zalában dolgozó művészeket stiláris megfontolások alapján elkülöníteni meglehetősen problematikus. Ebben a már ismertetett homogenizáló körülményeken túl az ekkor készült művészeti alkotások nagy részé­nek pusztulása, de legalábbis az őket vizslató utókor látómezejéből történő kikerülése is közrejátszik. Múzeumba sajnos igen kis hányaduk került, ennek, a néhány köztéri alkotásnak és a sajtó híradásainak révén összeállítható kép nyilvánvalóan nem lehet teljes. Múzeumi közgyűjtemény korszakunk nagy részében csupán Sümegen volt, a Darnay Múzeum révén. A keszthelyi Balatoni Múzeum tényleges működését csak 1936-ban kezdte meg (s vette át a helyhiánnyal küzdő előbbi anyagát). A Sümegről Keszthelyre kerülő gyűjtemény a zalai festők közül csupán Egry József alkotásait őrzi ebből az időszakból. A zalaújlaki születésű Egry 1918-ban, házasság­kötését követően költözött Keszthelyre. Itt és Bada­csonytomajon bontakozott ki balatoni ihletésű, a ter­mészeti jelenségeket mint médiumot felhasználó, fénytől izzó, zseniálisan egyéni piktúrája. Magányos óriásként élt, barátai voltak, követői azonban nem. 22 Konzervatív ízlésű környezete nem volt elég érett pan­teisztikus, a napfény és az atmoszféra vibrálását, a pillanat lényegét megragadó s azt a belső líra kifeje­zésének szolgálatába állító képeihez. „Egry József a modern magyar festőművészet egyik legértékesebb, élenjáró mestere... csodálatra méltó képeinek nagyré­szén a Balaton fényei dominálnak. És ezeket a képeket Egry külföldi nagy sikerének színhelyén: Berlinben, Párizsban szeretik legjobban. Itt nálunk még mindig nem értik meg eléggé." - írta a Zalai Hírlap a festő 1936-ban, a budapesti Mária Valéria utcában rendezett kiállítása kapcsán. 23 Valóban Egry gondolatvilága, művészi elvei, elvonatkoztató hajlama, sommázó figu­ra-felfogása az 1920-as évek első felében párhuzam­ban álltak az Európa vezető galériáiban látható legú­jabb törekvések egy részével, de a zalai embereket még másfél évtizeddel később sem érintették meg. Igaz, legalább a sajtó felfigyelt tárlatára, de a megyében élő művészekre gyakorolt hatása csak jóval később, már a mester halála (1951) után mutatható ki. Bár jelentőségében nem mérhető Egryhez, nála korszakunkban nagyobb volt a kisugárzása Sass Brunner Ferencnek. Hollóssy-tanítvány volt Mün­chenben, s mesterét a nagybányai, majd a técsői művésztelepre is követte. Szabadiskoláival sokat tett a művészeti kultúra terjesztéséért. Bár fiatalabb korában a szecesszió is megérintette {Két nőalak szobában), a portréfestés mellett alapvetően a Hollóssy-körben magába szívott plein air jellegű tájfestés dominál képein. Művészi pályájának ívében cezúrát jelentett az I. világháborút követően az általa szívvel-lélekkel támogatott forradalmak bukása, majd a békeszer­ződés. 24 Bár 1921-ben elsősorban korábbi képeiből rendezett gyűjteményes kiállítást a Nemzeti Szalon­ban, piktúrájában ekkor már nagyobb hangsúlyt kaptak a moralizáló témák {Ádám álma 1924, 25 Öreg koldus 1928, Csendélet koponyával). Komor, a barnás tónusokra épülő színvilága a húszas évek közepén kezdett oldódni, s ekkor ismét nagyobb szerepet kap­tak a tájképek. 26 Felesége és leánya Indiába távozását (1929) követően elhagyta Nagykanizsát, és Sümegen telepedett le. A korábban családjával közösen rend­szeresen kiállító művész ekkortól visszavonultan élt (bár hazalátogató feleségével még szerepelt közös kiállításokon 27 ), e korszakából elsősorban portréi (e műfajt már korábban is kedvelte) ismertek {Festetics Tasziló 1934, Tabódy Tibor főispán 1937. 28 ). 3. kép: Egry József: Kávéházban, 1930-as évek, papír, akvarell és tus, ltsz. BM.58.305.

Next

/
Oldalképek
Tartalom