Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kostyál László: Zala megye képzőművészete a két világháború között

Zala megye képzőművészete a két világháború között 287 1921-től hat évig tanított Zalaegerszegen, Göbel kollégájaként a nagy tehetségű Kassa Gábor (18931961), Edvi Illés Aladár, Bosznay István, majd a kecskeméti művésztelepen Révész Imre tanítványa, a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének későbbi titkára, az Állami Akvarell-díj 1943. évi nyertese. Tanártársánál kisebb intenzitással vett részt a közéletben. Képei közül különösen akvarelljeivel aratott sikereket, melyek főleg táj- és zsánerképek (Esti hangulat, Szénagyüjtéskor, Őszi erdőrészlet, Sajtvásár Hollandiában stb.) voltak. Rendszeresen szerepelt közös tárlatokon Göbellel és Patakyval, elsősorban persze Zalaegerszegen.

51 1926-ban állami ösztöndíjjal nagy jelentőségű, egyéni stílusának alakulására meghatározó hatást eredményező tanulmányutat tett Münchenbe, Nürnbergbe, majd a hollandiai Rothenburgba. Útja során Rotterdamban eredményes kiállítást rendezett kint készült képeiből.

52 Ezt megelőzően két portrét is festett a vármegyeháza dísztermébe, ezek azonban nem tartoznak sikerült alkotásai közé.

53 Kassa igazán jelentős művésszé már Győrben, Sopronban, majd Budapesten érett, habár zalaegerszegi évei során is kapott meghívásokat a főváros és más városok tárlataira.

54 Nagykanizsán Pfeifer Elek (1882-1944 után) 19051924 között volt a piarista gimnázium tanára, a Sass házaspár mellett a város művészetének másik meghatározó alakja. A Sipeki Bálás Béla főispánról festett színvonalas arcképe (1918) a vármegyeháza egykori reprezentatív portrégalériájának az első, zalai festőtől megrendelt darabja.

55 Zalai tevékenységének csupán utolsó évei érintik korszakunkat. A megyei Műbarátok Körének Göbellel közösen tervezett megszervezése előremutató kezdeményezés volt, amennyiben sikerrel jár, először jöhetett volna létre egy megyei kitekintésű, az egyes helyi központok (Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Sümeg) művészeti törekvései között koordinációs lehetőséget kínáló egyesülés. Pfeifer festői stílusáról kevés információ áll rendelkezésünkre. Egy 1908-as kanizsai kiállításon táj ábrázolásokkal jelentkezett, egy szegedi oltárképének (1935) ismertetője festészetét realisztikusnak, anyagszerűnek és akadémikusnak mondja.

56 Említett főispán-portréja alapján a jelzőket találónak mondhatjuk, s hozzátehetjük még ecsetjének finom érzékenységét. Zalaegerszeg és Nagykanizsa mellett viszonylag pezsgő művészeti élet zajlott Sümegen is. Ennek központi alakjai közé tartozott a gimnázium két rajztanára, Fischer Ferenc (?-?, 1908-1932 között tanított Sümegen) és Römer Camilló (?-?, Sümegen 19221930 közt).

57 Mindketten rendszeres kiállítók voltak. A Pécsett született, és Sümegről ide is távozó Fischer „színpompás" akvarellekkel vett részt az 1925-ös nagy egerszegi kiállításon.

58 1932-ben a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége sümegi iparművészeti kiállításán sümegi és balatoni tájképeit mutatta be.

59 Römer a festészet több ágában is jeleskedett. Ismertek voltak plakátjai,

60 korpuszt festett a dörögdi Bogyay-birtokon állított keresztre,

61 utóbb (1944) a kőszegi városházán lévő uralkodó-portrék restaurálására is vállalkozott.

62 1929-ben komoly sikert aratott a kaposvári Berzsenyi Dániel Művészeti Társaságnak a Nemzeti Szalonban rendezett kiállításán, amelyen mintegy húsz dunántúli festő vett részt.

63 Göbel Árpád balatoni tájképe mellett Römernek a sümegi várról festett akvarelljei választotta ki a szerkesztő az 1928-ban megjelent (a sorozat folytatására nem került sor) Zalai Évkönyvbe a megye képzőművészetének reprezentálására.

64 A kép előterében Sümeg főutcájának földszintes házai láthatók, a háttérben a vár romjaival. A biztos kézzel komponált, a részletek helyett a folthatásra törekvő alkotás nem árul el túl sokat alkotójáról, mégis ritka tanúbizonysága Römer tehetségének. Sümeg legjelentősebb festője e korszakban azonban nem a két művésztanár, nem is a felesége távozását követően ide költöző Sass (Brunner) Ferenc, hanem Bakoss Tibor (1868-1950), az 1912. évi állami nagy akvarell díj nyertese. Egyetlen, a sümegi reáliskola tanáraként eltöltött tanév (1889/90) elegendő volt ahhoz, hogy Bakosst végérvényesen eljegyezze magával a sümegi táj szépsége. Vissza-viszatért alkotni a festői kisvárosba, amely nyugdíjba menetelét (1921, ekkor retrospektív kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban, majd 1926-ban ismét) követően második otthonává vált. Rendszeresen itt töltötte a késő őszi és a téli hónapokat, s csak az idő jobbra fordultával tért haza, a somogyi Porrogra. Sümegen festett képeit itt, Keszthelyen, Zalaegerszegen, Szombathelyen rendezett tárlatain mutatta be.

65 A legjobb angol akvarellfestők munkáival egy szinten emlegetett vízfestményeinek fő témáit a parasztházak környéke, a baromfiudvarok, a poros vidéki utak képezték. Mesterien tudta megfesteni a tyúkok, libák jellegzetes mozdulatait, tollazatúk rajzát.

66 Az egyszerű, vidéki emberek élete iránt mutatkozó érzékenysége alapján Bakoss rokonságba állítható az alföldi festőkkel, azonban rá a sík pusztai tájnál (ahol nagykőrösi, majd debreceni tanárként három évtizedet töltött) nagyobb hatással voltak a Dunántúl szeszélyes dombjai. Az 1920-as és 1930-as évek fordulója jelentős változásokat hozott Zala megye képzőművészeti életében. A még 1924-ben Szegedre kinevezett Pfeifer Elek után néhány év leforgása alatt eltávozott a megyéből Kassa Gábor (1927), Sassné Farkas Böske (1929), Göbel Árpád (1930), Römer Camilló (1930), Fischer Ferenc (1932), vagyis azok a festők, akik az ekkor záruló évtizedben a vezető szerepet játszották. Bár távozásukban az 1927-3l-es gazdasági válság