Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)
Kostyál László: Zala megye képzőművészete a két világháború között
288 Kostyál László gyaníthatóan nem játszott elsőrendű szerepet, annak negatív hatásai felnagyították azt az űrt, amelyet maguk mögött hagytak. Az újonnan kinevezett rajztanárokat (mint Zalaegerszegen Kaposi Antal, vagy az évtized közepén Tapolcáról ide érkező Frimmel Gyula) elsősorban pedagógusi hivatásuk kötötte le. A helyi művészeknek az előző évtizedben a későbbiekhez képest feltétlenül intenzívnek mondható kiállítási hajlama az 1930-as években erőteljesen meggyengült. A tárlatokat vendég művészek vagy galériák rendezték. Üdítő kivételnek számított 1934-ben a keszthelyi ünnepi hetek keretében, a Balatoni Múzeum egészen még el sem készült épületében megrendezett képzőművészeti kiállítás. Tanulságos rátekinteni az itt oklevéllel kitüntetett zalai képzőművészek névsorára. A Balatoni Szövetség oklevelét nyerte a türjei Pataky Andor, a zalaszántói Mikus Gyula, a keszthelyi művésztanár Korcsmáros János, a szintén keszthelyi Csík Jolán, a sümegi Sass (Brunner) Ferenc, az Indiában élő Sassné Farkas Böske és leánya, SassBrunner Erzsébet, a sümegi Járossy Gyula. Keszthely város elismerő oklevelét kapta többek között a tapolcai Frimmel Gyula és a lórántházi Vörös János67 Érdekes, hogy zalaegerszegi vagy nagykanizsai alkotó nincs közöttük, s szembetűnő Keszthelynek és környékének a túlsúlya. Ez arra enged következtetni, hogy a megyén belül az előző időszak prominenseinek távozásával a művészeti életben jóval nagyobb hangsúly esett a Balaton-parti városra. Először találkozunk az elismertek között Mikus Gyula (1905-1996) nevével. Az őstehetségű, művészetileg iskolázatlan zalaszántói tanító egy új művésznemzedéket képvisel Zalában (Károly Gyula, Leránt Zoltán, Sándor Mátyás stb.), amelynek tagjai a harmincas évek közepétől jelentkeznek egyre erőteljesebben. Mikus polgári iskolai tanulmányait Tapolcán végezte, s a keszthelyi elismerést egykori rajztanárával, Frimmel Gyulával együtt kapta. Itt még szobrászként említik, s első országos bemutatkozásán, az 1935-ben megrendezett „A nő a művészetben" с budapesti kiállításon is egy kisplasztikával (Csók) szerepelt. Korai képein az erdős-dombos zalai tájat és lakóinak életét örökítette meg (Zalai táj a Tátikával, Delelő csorda, Nyár). A Halottasmenet с képe a Műcsarnok 1939-es Téli Tárlatán nagy feltűnést keltve Halmos Izidor Életkép-díjat kapott. E kép témája (a hóviharral küszködő koporsóvivők) Szőnyi Zebegényi temetés-ére emlékeztet, megközelítése és V alakra épülő kompozíciója azonban merész és újszerű, harmonizál a drámai hangvétellel. Szinte párdarabja az erőteljes fény-árnyék kontrasztokra építő Utolsó kenet. Kiváló komponáló készsége tükröződik vissza az atmoszferikus hatásokat érzékeltető, olykor a posztimpresszionizmushoz közelítő tájképein is. 1941-ben Keszthelyre helyezték át, művészeti elszigeteltsége ekkortól megszűnt, s rendre aratta sikereit a fővárosi tárlatokon. 1943-ban alapító tagja volt a Balatoni Múzeumban megalakult Mészöly Géza Társaságnak. 68 Ekkortól vált igazán a Balaton festőjévé, pályájának e szakasza azonban már kívül esik a jelen dolgozat témáján. Csík Jolán (1887-?) művészi pályafutása rosszul adatolt. A Képzőművészeti Főiskolán Nádler Róbert, Glatz Oszkár, Deák Ébner Lajos tanítványa volt. Tanulmányait követően (valószínűleg 1917-ben) Kaposvárra telepedett. 1915-ben szerepelt először a Műcsarnokban egy akvarellel, akkortól rendszeres kiállítója volt a rangos intézménynek, s ugyanígy a Nemzeti Szalonnak is. Az előbbi 1934-es Téli Tárlatán a Téli udvar с képével vett részt, ekkor már bizonyosan keszthelyi lakos volt, s itt élt még 1951-ben is. Elsősorban csendéleteket és tájképeket festett. 1918-ban, a nőművészek Nemzeti Szalonban rendezett kiállítása kapcsán A Hét kritikusa a tehetségesek között emelte ki. 69 Zalai tevékenységéről a keszthelyi kiállítást leszámítva nem tudunk. 70 9. kép: Mikus Gyula: Balatoni táj, 1948, papír, akvarell, ltsz. BM.54.51.
