Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Petánovics Katalin: A zalaszántói tájház – egy népi műemlék viszontagságai

258 Petánovics Katalin A zalaszántói ház építésének az ideje - tágabban a 19. század, szűkítve és valószínűbben a század közepe - mindenképpen a füstöskonyhák uralkodóvá válásának korszakába esik. Ezen a vidéken pedig egyáltalán nem szólnak sem a korabeli, sem a későbbi leírások mennyezet nélküli konyhákról. Ezek után úgy vélem, hogy a konyha mennyezetének későbbi beépítését az sem bizonyíthatja, hogy az egyetlen keresztgerenda csak „a vékony keresztfalig nyúlik." Éppen ellenkezőleg szerintem azt mutatja, hogy a konyha eredetileg is a mostani alapterülettel épült. Eleve rövidebb volt a mellette lévő két helyiségnél (a szobánál és a kamránál - ez egyúttal megmagyarázza a kamra hoszszabb keresztgerendáját is) mert - ahogy az alaprajzon is jól látszik - belőle „lopták el" a pitart, tehát a födémet és a gerendát is hozzá méretezték. A kis előtér mennyezetét tartógerenda nélkül deszkázták be. Mindezek ellenére tegyük fel, hogy utólag választották le a konyhából a kamrát. Ez esetben a legkézenfekvőbb és a legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha az új helyiség ajtaját a szabadba nyitják, ahogy ez a füstöskonyhák esetében szokásos volt. Itt azonban nem ez történt, hanem a szoba, a konyha és a kamra ajtaja a lopott tornácból nyílik. Ha a ház eredetileg nem lopott tornácosra épült volna, hanem kéthelyiséges, nagyjából azonos méretű, udvarra nyíló ajtajú szoba-konyhásra, akkor a tulajdonosoknak igen nagy átalakítást kellett volna végezniük (konyhába hosszirányú válaszfal építése, ami elválasztja a tornáctól; a tornác ívelt bejáratának kialakítása; az ajtók áthelyezése) csak azért, hogy a három helyiség ajtaja egy előtérbe kerüljön. Más okot nem látunk, mert a konyha továbbra is füstös maradt, lényegi változás nem történt a ház működésében. Úgy gondolom, hogy a leírtak alátámasztják a lakóház mai alaprajzának eredetiségét. Számos, hozzá hasonló ház volt korábban Zalaszántón és a környező falvakban is. A konyha kettős vagy másként felezett ajtaja nagyon régi, s eredetinek tűnik a kamra kisméretű (80 x 145 cm-es) ajtaja is.

24 Egyedül a szobaajtó látszik újabbnak az előbbi kettőnél. A Ferenczi család a 19. század közepe óta ebben a házban élt a 20. századi lakásigényekhez képest ugyancsak szokatlanul régies körülmények között. A velük egy utcában lakó rokonaik és szomszédaik szerint Zalaszántón az övék volt az utolsó füstöskonyhás ház. Úgy emlékeznek, hogy a termelőszövetkezet megalakulása után öt-hat évvel, tehát az 1960-as évek közepén alakították át, mert a ház utcai oromfalának egy része kidőlt. Ezt téglával újra falazták, majd az addig fehérre meszelt utcai homlokzat sötétszürke kőporos vakolatot kapott, és egyúttal a kisméretű hat szemes utcai ablakot is kétszárnyúra nagyobbították. (13. kép) Ugyanakkor a szoba hasonló méretű udvarra néző kis ablakát érintetlenül hagyták.

25 (14. kép) Az építkezés alkalmával kéményt rakat-tak, s a konyhából kidobták a négyszögletes kemencét. Egyébként minden maradt a régiben. A konyhaajtó feletti sarokban meghagyták a füstnyílást, és nem cserélték ki a füstöskonyhák jellegzetes, alsó és felső részből álló kettes- vagy másként felezett ajtaját sem. A felső ajtó kinyitásával ugyanis nemcsak a füst szállt ki a szabadba, de a fényt is onnét kapta az ablaktalan konyha, s világosságra a kémény megépítése után is szükség volt, mert ha az időjárás engedte, nem pazarolták a villanyt.

26 A ház falát kívülről átlagosan 40 cm széles, az udvar felé lejtő döngölt agyagszegély - vízvető domb övezi, amely a fal alját védi a beázástól. Az épületet a régi és az új tulajdonosok egyaránt gondosan karban tartották. Minden évben kétszer húsvétra és az őszi búcsúra - javították, sározták a fagytól, nedvességtől leomlott tapasztást. A jól összedolgozott, megtaposott pelyvás sarat a megnedvesített falra rácsapták, vizes kézzel egyenletesre simították, majd száradni hagyták. Amikor megszikkadt megfókodott - de még nem volt száraz, akkor bemeszelték, hogy a mész megköthessen a falon, s ezáltal megakadályozza a sározás megrepedezését. Fekete por, víz és mész keverékéből a fal alját kb. 50 centiméteres sávban kékesszürkére meszelték, a fal tövét pedig mintegy négyujjnyi szélesen híg sárga agyaggal húzták el. A házat belülről évente szintén kétszer fehérre meszelték, javították, s itt is sárga csíkot festettek a fal aljára. Egyedül a füstöskonyhát szokták évente többször meszelni, de nemcsak a falakat, hanem a deszkás, gerendás mennyezetet is.

27 A szobában a fa födémet meghagyták eredeti, az idők folyamán megsötétedett színében, amelyet valamivel le is kenhettek, de a falhoz csatlakozó felületét kb. 20 cm szélesen mintegy „keretkénf'mindig fehérre meszelték. A pitvar, a konyha, a szoba és a kamra agyagpadlóját vízzel tejfölsűrűre elkevert sárga agyagos masszával sikálták föl szombatonként egy nyeletlen meszelővel. Ferenczi Aranka a szoba földjét rongyszőnyegekkel borította be, hogy ritkábban kelljen mázolnia. A ház berendezése is meglehetősen régies és szegényes. Az utcabeli szomszédok és rokonok, akik szinte naponta megfordultak a lakásban, egészen pontos leírást adtak nemcsak a bútorokról, hanem azok elrendezéséről, helyéről is. A szobában közvetlenül az ajtó mögött egy kétajtós szekrény volt. Tetején színes poharak sorakoztak, felette lógott a falra függesztett tálas, mintás tányérokkal. Az udvarra néző kisablak előtt volt a Singer varró-