Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Petánovics Katalin: A zalaszántói tájház – egy népi műemlék viszontagságai

A zalaszántói tájház - egy népi műemlék viszontagságai 257 rom helyisége, - a szoba - a volt füstöskonyha - és a kamra ajtaja az ún. lopott tornácba, vagy ahogy itt nevezik a félköríves tornácbejáratra utalva, a bóthajtásos pitarba nyílik. (8. kép). A lakóház végoromfalához toldották az istállót, ennek falához csatlakozik az 1960-as években épült tégla tyúk- és disznóól, majd a fáskamra és az árnyékszék következik. (9. kép). Az épületegyüttestől kicsit távolabb állt a gerenda alapra rakott, deszkaoldalú, nádtetős hidas, - korábban ezt használták disznóólként - amelynek padlásán volt akkoriban a tyúkok helye is. Közelében áll a galambdúc. A lakóház fala sárba rakott, tapasztott terméskő. Ez a falazási technika a paraszti gyakorlatban a 18. századtól a 20. századig nyomon követhető. (BARABÁS - GILYÉN 1979, 42) Egyedül a homlokzat csipkézete készült téglából a faluban gyakori oromdíszekhez hasonlóan. Az épület nyeregtetős, szelemenes, szarufás szerkezetű. Szelemengerendája az oromfalra és a véghomlokzatra támaszkodik. Héjazata eredetileg zsúp volt, nádtetőt a termelőszövetkezet megalakulása után kapott, amikor nem tudtak már zsúphoz jutni. A héjazat gerincét szegesnek nevezik. A helyiségek mennyezete gyalult deszkaborítású. Minden második deszka két-három centiméter szélesen ráfekszik a mellette lévőre. A szobában négy keresztgerenda van - egyikre késtartót szegeztek - a konyhában és a kamrában egy-egy keresztgerenda tartja a födémet. A deszkákat a padlás felől vastagon lesározták és elsimították.

17 (10. kép) A szoba, konyha, kamra, pitvar padlózata döngölt agyag. Egyedül az istálló kapott kőlap burkolatot. 1993-ban építészhallgatók és tanáraik számos régi zalaszántói házat felmértek, többek között a Ferenczi portát is.

18 (11. kép) Ezt követően 1999-ben Kerner Gábor építész készített egy rekonstrukciós tervet, amelynek célja a meglévő állapot szakszerű konzerválása, illetve a megnagyobbított homlokzati ablak helyett egy vagy két eredeti kisméretű ablak visszaállítása volt.

19 (12. kép) 2003-ban a Zalaszántói Önkormányzat felkérte Balassa M. Ivánt, az ICOMOS Népi Építészeti Bizottsága elnökét, hogy írjon egy részletes szakvéleményt az épületről, ami el is készült 2003. május 20-án.

20 Véleményét, feltételezéseit röviden idézem. 1. A ház építésének időpontját a 19. századra, de inkább a század közepére datálja. 2. Úgy véli, hogy az épület „a helyszíni szemlén is megállapíthatóan több átalakításon esett át. " (Kiemelés a továbbiakban is a szerzőtől.) Legszembeötlőbb az utcai ablak megnagyobbítása, amely helyett eredetileg egy vagy két kis ablak lehetett. 3. Az átalakítások miatt - mint írja -„az alaprajzi elrendezés is változott. Az épületszerkezetből és a hasonló épületeknél szerzett tapasztalataimból adódóan feltételezem, hogy korábban a ház két, nagyjából egyforma nagy helyiségből állt, a 470 x 484-es szoba után volt egy 420 x 484-es, valóban füstöskonyha. Erre vallanak az épület második részében lévő szokatlanul vékony osztófalak,

21 továbbá az is, hogy a szoba jelenlegi, előtérből nyíló ajtaja új, esetleg másodlagos elhelyezésű. így tehát korábban (az építéskor?) kéthelyiséges volt a ház, mindkettőnek a szabadba nyílt az ajtaja... " 4. A második... helyiségnél (vagyis a konyhánál) az sem kizárt, hogy födémé sem volt, vagy legalább is egy részén lepadlásolatlan volt. Erre vall, hogy a mai kamrában az épület egész szélességét átéri ...a keresztgerenda, míg a jelenlegi konyhában csak... a vékony keresztfalig nyúlik a keresztgerenda ". Sajnos, a ház eredeti tulajdonosai közül már senki sem él, aki az épület múltjával kapcsolatosan bármilyen felvilágosítást adhatott volna, ezért födém- és falkutatás híján, amely kétséget kizáróan eldönthetné a felmerült problémákat, csak a táji-történeti házformák összehasonlítására támaszkodhatunk saját - a fenti megítéléssel nem mindenben egyező - feltételezésünk bizonyítására. A szoba-konyha-kamra beosztású - soros elrendezésű - parasztház a 19. században a Kárpát medence szinte minden táján általánosan elterjedt. (ZENTAI 1997,139.) A Vadász u. 20. számú ház ezt az alaptípust képviseli. Erről a típusról adnak hírt a közép-, a nyugat- és dél -dunántúli - zalai - házfelmérések, ahol számos községben és szőlőhegyen fényképezték és rajzolták le a régi házakat a kutatók a 20. század folyamán.

22 E dunántúli házak egyik jellegzetessége a sokféle tornác-változat - közülük is leggyakoribb az udvari homlokzatot szegélyező oldaltornác - de igen széles körben alkalmazták a 19. században a lopott tornác néven ismert nyitott előteret is.

23 A fent leírtakból egyértelmű, hogy átlagos és általános háztípusról van szó, amelyet aligha másodlagosan alakítottak ilyenné egy kéthelyiséges házból annál is inkább, mert különálló udvari kamra híján az építtetőknek a tárolást is meg kellett oldaniuk. Másodikként vizsgáljuk meg Balassa M. Ivánnak azt a hipotézisét, hogy a konyhának eredetileg egyáltalán nem-, vagy csak részlegesen volt mennyezete. A mennyezet nélküli konyha szórványosan még a 20. század elején is előfordult Somogyban és Baranyában, de valójában a Dunántúlon a 19.század elején már nem építettek ilyeneket. Helyette a lepadlásolt füstöskonyhák terjedtek el, ahonnét a füst csak az ajtón vagy egyéb, e célra készített nyíláson távozott el. (BARABÁS 1969, 342 - Uő. 1970, 279)