Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Müller Róbert: A keszthelyi Fő tér

200 Millier Róbert A teret övező épületek külső megjelenésében sokáig csak az államosítások következtében lecserélt feliratok jelentettek változást, a karbantartásra, felújításra nem volt pénz. Ebben bizonyára szerepet játszott, hogy a közigazgatási átszervezés következtében Keszthely is Veszprém megyéhez került, amely a fejlesztési eszközöket a munkásvárosokra, és a megyeszékhelyhez közelebb eső Balaton-partra költötte, a „reakciós" Keszthely a megye egyik mostoha gyermeke lett. A teret délről lezáró kőfalat lebontották, a premontrei kert területét a térhez csatolták. Az emlékművek annál inkább változtak. Először az internacionalizmus jegyében az országzászlót bontották le, majd a „fordulat évét" követően a jobbágyokat sanyargató feudális földesúr, Festetics György szobra került a Balatoni Múzeum alagsorába. Helyén a felszabadulás 7. évfordulójára, 1952. április 4-ére készült el a szovjet hősi emlékmű. Természetesen a tér elnevezése is megváltozott, a bölcs vezér, J. V. Sztálin generalisszimusz nevét vette fel. A Budapesten 1956. október 23-án kitört forradalom híre futótűzként terjedt el Keszthelyen. A fellelkesült keszthelyiek 24-én ledöntötték a szovjet emlékművet, és romjaira még aznap felállították Festetics György szobrát. (Nem sikerült ellenőriznem azt az információt, hogy 1956 novemberében vagy decemberében valamelyik szovjet központi lapban megjelent a ledöntött szovjet emlékműről, és az eléje állított Festetics szoborról egy fotó, annak bizonyítékául, hogy Magyarországon valóban ellenforradalom volt, hisz „a felszabadítók emlékművének helyére a kizsákmányoló földesúr szobra került".) Egyedülálló egész Magyarországon, hogy november l-jén emlékművet állítottak a forradalom és szabadságharc áldozatainak. A Hévízen tartózkodó Marinkay István, amatőr szobrász, gipszből készült alkotását, az előre dőlve, zászlót tartó „fehér embert" magas tégla oszlopra helyezték. Előtte egy talapzaton örökmécses égett, a felirat szövege pedig a következő volt: 1956. október, az elesetteknek az élők, akik talán holnap halnak meg a szabadságért. (TAR é.n., 14) Pontos helyét is ismerjük, mert a Lackfi szobor felállítása előtt végzett megelőző feltárás során ennek a talapzatnak az alapozását találtuk meg. Ez az alkotás állt a legrövidebb ideig a Fő téren, hisz 1957. január 23-ára virradó éjjel elbontották. (A szobor, az összetört felirat és az örökmécses elkerülte a pusztulást, a bontást végző munkások titokban a Balatoni Múzeumba szállították.) 1957. április 4-ére a régi helyén újra állt, az immár vörös bazaltkőből emelt szovjet hősi emlékmű. A desztalinizáció következményeként a tér új nevet kapott: Március 8. tér (nemzetközi nőnap). Az 1960-as évektől - a fellendülő idegenforgalomnak is köszönhetően - figyelhetők meg változások. Az Iskola utca déli sarkán (Kossuth u. 47.) 1960-ban felépített emeletes lakóházzal a tér nyugati oldaláról eltűnt az utolsó földszintes ház. A '60-as években a kandeláberek helyére „modern", a tér hangulatához nem illő „ostornyeles" közvilágítás került. A tér „nyitott" déli és keleti vége csak 1979, a Zala megyéhez történt visszacsatolást követően alakult át. A Helikon utca és a tér közötti földszintes házak lebontása után épült fel a keszthelyiek által „pagodának" csúfolt, nem igazán szerencsés külső megjelenésű étterem és presszó. Ezt a tér hangulatához illeszkedő homlokzattal 1994-95-ben építették át bank épületté. A tér keleti oldalán már 1983-ban lebontották a korábbi tulajdonosa után a keszthelyiek által csak „Simon-bolt"-nak nevezett élelmiszer üzletet. Helyére parkoló került. Majd a szomszédos épületek lebontását követően 1989-ben felépült az „Átrium üzletház". A Fő tér külső megjelenésén súlyos sebet ejtett, hogy 1963-ben lebontották az életveszélyessé vált Urániát, és helyére egy, a tértől teljesen idegen „beton kockát" építettek, az 1965-ben átadott színházat. Ezt alig két évtizednyi működés után 1986-ban a beázások és a korszerűtlen színpadtechnika miatt be kellett zárni. Átépítve, a régi Uránia homlokzatát idéző külső megjelenéssel 2002-ben nyitotta meg kapuit a „Balaton Kongresszusi Központ és Színház". Szólnunk kell még a szobrokról. A szovjet emlékmű csúcsáról már 1989 szilveszter éjszakáján eltűnt a vörös csillag, a következő évben aztán az egészet lebontották. Az immár hivatalosan is újra Fő térnek nevezett tér ékessége az államalapítás millenniumi ünnepsége keretében, 2000-ben felavatott lovas szobor, amely Lackfi István, nádort, a városalapítót ábrázolja. (Kalmár Katalin alkotása.) Nem kis harc árán sikerült elérni, hogy a művészi megfogalmazásában és kivitelezésében félresikerült II. világháborús emlékmű ne rontsa el a Fő tér látványát. (Hunyady László alkotása egy kevésbé exponált helyen, a Fő térrel szomszédos Várkertben kapott helyet.) A Fő tért övező épületek egy része a rendszerváltást követően külsőleg is megújult, de a tér még nem „kész". Déli részén még ott csúfosodik a '60-as években készített szökőkút beton medencéje. Mellette befejezetlen a templom előtti, a '80-as évek végén lerakott díszburkolat. Többszöri „nekifutásra" sem sikerült a Szentháromság szobrot a korábbi helyére, a tér tengelyébe visszahelyezni. Talán nem hiú remény, hogy egyszer majd sikerül a gépjármű forgalmat kitiltani a Fő térről, és olyan funkciót kap, ami egy fürdővároshoz méltó. Esztétikus zöldfelületekkel, és díszburkolattal, a helybeliek és az idelátogatók kedvelt sétaterévé válhat.