Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Müller Róbert: A keszthelyi Fő tér

A keszthelyi Fő tér 197 hetett a Fő téri kocsma is, amelyet már a törökkorban is említenek alsó kocsmaként, amit a várkapitány és a „vitézlő rend

1

'' működtetett. Eszes L. úgy vélte, hogy a Fő téren, a mai Iskola u. sarkán állt (ESZES 1984, 288). Bontz J. a templomhoz közelebb vélte a helyét (BONTZ 1896, 210), mert így érthető, hogy az ivóban duhajkodók zaja zavarta a templomban ájtatoskodókat. Az emiatt felháborodott hívők 1726 egyik napján kijőve a templomból földig rombolták az épületet. Ez a kocsma Bakács Benedek özvegyének telkén állt, ezért a család beperelte a ferenceseket, mint felbujtókat. A per végén kompromisszum született, a kocsmát nem építették fel újra, helyette a rendnek kellett egy kálváriát a helyére építenie, és a Bakács család lelki üdvéért meghatározott számú misét mondania. (BONTZ 1896, 210). A kocsma helyét illetően valószínűleg Bontz Józsefnek volt igaza, hisz az Esterházy javak 1715-ös leírása szerint „mely korcsmaház a vár árkán vagyon építve'' (idézi VEGH 2002, 57. 20. j.), tehát a várat övező árkon belül állt. A Bakács család itt lakóházzal is rendelkezhetett, mert 1723-ban Dominkovics Albert gvárdián - aki az újjáalakult kolostor első apátja lett - társaival Bakács Lukácsné házában szállt meg, amely „a kőfalon kívül ugyan, de palánkon vagy földhányáson belül, a várbeli kaputól mintegy 20 lépésnyire''' állt. A kocsma telkét már 1728 márciusában megkapták a ferencesek, de a kálvária Festetics Kristóf udvarmesterének adománya révén csak 1760-ban készült el (ESZES 1984, 288). A Fő térről az első hiteles képet egy 1769-ben készített, a várost ábrázoló térkép alapján rajzolhatjuk meg, amelyet Klempa K. tett közzé (KLEMPA 1940). A német nyelvű térkép némileg torzítva ábrázolja a város úthálózatát, a nevezetesebb épületek helyét és rendeltetését, és kis négyzetekkel vagy téglalapokkal jelölte ki a házsorokat. Az aránytalanul nagy, eredetileg négyszögletes Fő tér visszanyerte eredeti funkcióját, hisz a neve ,Marktplatz" vagyis Vásárvagy Piac tér. Délkeleti részét a ferences templom, a kolostor és díszkertje foglalja el. A kerttel szemben volt a Pethő László féle ház, amit kissé délebbre rajzolt a térkép készítője, és tulajdonosáról Horváth-háznak nevezett. Ezt a épületet 1775-ben Festetics Pál vásárolta meg Zalabéri Horváth Judittól (ESZES 1984,281). A 18. század közepe után megkezdődött a Fő tér „feldíszítése", szobrok, emlékművek állítása. Ezek közül a legkorábbi a már említett Kálvária a templom bejáratának közelében. Erről a térkép rajza alapján megtudjuk, hogy stációkat nem tartalmazott, egy mesterségesen emelt dombon Krisztus és a két lator keresztjét állították fel. A feltehetően fából faragott Krisztus figura aranyozott volt (ESZES 1984, 288). A Fő tér közepén állt a Szentháromság-oszlop. Ez azért érdekes, mert a műemléki védettséget élvező alkotást a szakirodalom szerint 1770-ben állították (GENTHON 1959, 158; KOPPÁNY - PÉCZELY SÁGI 1962, 126; KOPPÁNY 1993, 166), de ezek szerint már 1769-ben is állt. Éppen fordított a helyzet a mai Városházával. Ezt Hofstedter Kristóf tervei alapján 1669-ben épült megyei szállásházként tartják nyilván egyes kutatók,

5 de térképünkön nem szerepel. Valószínű, hogy az épületet csak 1770-ben vagy azt követően emelték, hisz ha némileg rövidebb is volt, mint a mai épület - ma 10, eredetileg 7 osztása volt a Fő téri homlokzatnak - ezt az emeletes épületet minden bizonnyal külön jelölte volna a térképrajzoló. Mint ahogy Kiskastélynak {Klein Castet) nevezte a tér északkeleti sarkán álló épületet, ami a mai római katolikus plébániával azonos. Ez az épület eredetileg katonai kvártélyháznak épült. (Keszthelyen 1720-tól tartózkodott katonaság, amit magánházaknál szállásoltak el.) Az épületet Festetics György vásárolta meg plébánialaknak, amikor 1799-ben a ferences templom lett a város plébánia temploma. A vásártéren bizonyára volt kocsma, ami az Iskola utca sarkán állhatott.

6 Későbbi adatok nem szólnak erről az „intézményről", feltehetően azért mert megszűnt, amikor a közelben, a későbbi zárda helyén lévő majorságban rendeztek be egy kocsmát. Ezt keresztelték át aztán 1846-ban, a Kisfaludy gőzös keszthelyi kikötésének emlékére „Gőzös kocsmának" (ESZES 1984, 287). írott forrásokból tudunk az „alsó mészárszékről", amely talán a tér keleti oldalán lehetett (ESZES 1984, 289). A teret övező többi épület minden bizonnyal földszintes, nyeregtetős, szalmával vagy náddal fedett lakóház volt, amelyek többnyire homlokzatukkal néztek a térre. Sok változást az első pontos város térkép, az 1821-ben készült „Mappa fundorum intravillanorum Oppidi Keszthely" sem mutat. Ekkor Szentháromság a tér neve. Mai L alakú formáját már ekkor elnyerte, mert a kolostortól északra egy kerítéssel határolt udvart alakítottak ki. Az „Öreg" - ma Kossuth utca sarkán már állt a mai városháza helyén az emeletes megyei szállásház. A kálvária domb nincs feltüntetve, valószínűleg már elbontották.

7 Tőle délre továbbra is megtalálható a kőkerítéssel övezett kert, amely egybefüggött a templom és a rendház mögötti kerttel. A térképről nem olvasható le, hogy egyes épületek funkciója megváltozott. Festetics Pál 1771-ben három osztályos gimnáziumot alapított Keszthelyen. Az oktatást a ferencesek végezték, a rendházzal szemben álló uradalmi épületben, amit a keszthelyiek tégla homlokzatáról „piros iskolának" neveztek. A téglából épült, eredetileg bizonyára földszintes és a hosszoldalával a térre néző épület közepén volt a kapualj. 1788-ban II. József feloszlatta a szerzetesrendeket. A ferencesek azonban csak 1796-ban hagyták el végleg a rendházukat, amit a templommal együtt