Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kvassay Judit–Kiss Viktória–Bondár Mária: Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg–Ságod–Bekeháza lelőhelyen

142 Kvassay Judit - Kiss Viktória - Bondár Mária keket lehetett gyűjteni (HORVÁTH - H. SIMON 1995); Neszele 1340-ben szerepel első ízben a forrásokban, a mai település nyugati szélén, a Hatódidűlőben végzett megelőző régészeti feltáráson szintén kora Árpád-kori objektumok kerültek elő (KVASSAY 2003c). Kivétel az egykor a Szentmártoni-patak nyugati partján kialakult Gébárt falu, amelynek első Zalaegerszeg Ságod-Bekeháza lelőhely őskori településeinek kőanyagáról (Horváth Tünde) A Zalaegerszeg Ságod-Bekeháza lelőhelyen feltárt őskori településrészletek anyagában és szórványként is előkerült néhány pattintott kőeszköz, továbbá őrlőkő töredékek és számos simítókavics, illetve kavicstöredék. A 23. gödörben a középső rézkori Balaton-Lasinja kultúrához köthető kerámia mellett pattintott kőeszközöket is találtak (22. kép 1-3). A Balaton-Lasinja kultúra kőeszköz-készletét még nem ismerjük, néhány lelőhely nem szakszerű közlésére és egy nagyobb, ám felszíni gyűjtésből származó, ezért csak szórványként értékelhető, feldolgozott kollekcióra (Tömörd, MARTON 2000) kell hagyatkoznunk. A bekeházai gödörből származó 3 db pattintott kőeszköz leginkább a tömördi anyaghoz illeszthető: a magas vakaró (22. kép 1; MARTON 2000, IX. T/7, 9.), az ívelt, vakarószerű éllel ellátott kaparó (22. kép 2; MARTON 2000, X. T/l, 3, 4.), és a mikropenge-magkő (22. kép 3) is jellegzetes típust képvisel. A késő rézkori Badeni kultúrához köthető 2. gödörből egy palából csiszolt kőbalta foktöredéke látott napvilágot, amelyet másodlagosan ütő- és csiszolókőnek használtak (22. kép 4). A középső bronzkori Vetefov kultúra települési objektumaiból származó eszközök között csonkított és teljes pengéket, háromszögletű szilánkon kialakított fúrókat, vaskosabb szilánkon készült kaparót, egyszerű vágóélt adó késszerű eszközt, trapéz alakú szilánkokon fűrészeket, mikropenge-magköveket, pattintékokat és gyártási hulladékokat találunk (22. kép 5-12). Az apró, forgácsszerű pattintékok és kimerült magkövek a helyi gyártást valószínűsítik. Az ipar mikroméretű pengéket és szilánkokat, pattintékokat is felhasznál az eszközgyártás alapjául. A nyersanyag a említése 1211-ből származik, és a terepbejáráson is hasonló korú edénytöredékeket lehetett találni (HORVÁTH 1989). A megkutatott helyszíneken, beleértve Bekeházát is, a feltárás a lelőhelynek kis részét érintette, ahol csak néhány Árpád-kori objektum került elő, így az egykori települések szerkezetére vagy házaira vonatkozó adatokkal nem szolgáltak.

28 Dunántúlra jellemző: vörösesbarna radiolarit és szürke (teveli vagy sümegi) kova. Ilyen kis mennyiségben előkerült leletanyagnál, megfelelő összehasonlítóanyag hiányában azonban részletesebben körvonalazni az ipart egyelőre nem lehetséges. A középső bronzkor végét jellemző kulturális/ etnikai sokszínűség és a különböző datálási problémák nem kedveztek a kisebb, nem feltűnő és kulturális, datálási szempontból sem mérvadó tartományt képviselő pattintott kőeszközök kutatásának. A településünk bronzkori anyagával kapcsolatba hozható, a Veterov kultúrához illetve az álzsinórdíszes kerámiához sorolt, ausztriai és horvátországi lelőhelyek anyagában néhány pattintott kőeszközt közölnek (NEUGEBAUER 1975, Taf. 11.14, Taf. 19. 1, 2, Taf. 25. 27, Taf. 26. 6, 7; NEUGEBAUER 1979, Abb. 4.J; NEUGEBAUER 1979a, Abb. 7.1, Abb. 10.1; MARTINEC 2002, T. XII; MAJNARIC-PANDZIC 1976a, T 15). A közölt eszközök között pengéket, fűrészéles kaparópengéket, ívelt élű szilánkvakarót, Krummesser-szerű kaparókést, körkaparót találunk. Az eszköztípusok némileg hasonlóak és megtalálhatók a bekeházai leletek között is, ám mintavételre, általánosításra a publikációkból ismert kevés kőeszköz és az itt bemutatott leletanyag összességében sem alkalmas. A 11. bronzkori objektumokból való őrlőkövet a csiszolt kőeszközök közé sorolhatjuk. Az 1. objektumból származó kisméretű őrlőkő-töredékekről nem dönthető el, hogy a bronzkori edénytöredékekkel együtt kerültek-e a betöltésbe vagy az Árpád-korban készültek-e? A főként a bronzkori gödrökből előkerült, nagy mennyiségű kvarcit kavicsot simítóeszközként (pl. a kerámia fényezésénél, felületmegmunkáláshoz), de egy festéknyomos darab alapján vörös földfesték finomításához, előkészítéséhez is használták. Emellett - a számos kavicszúzalékkal soványított edénytöredék alapján - elsősorban a bronzkorban, de a rézkorban is a kerámia soványító anyagaként is alkalmazták. Függelék