Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kvassay Judit–Kiss Viktória–Bondár Mária: Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg–Ságod–Bekeháza lelőhelyen

Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod - Bekeháza lelőhelyen 143 Jegyzetek: 1 Ez úton is szeretnék köszönetet mondani a feltárást és a feldolgozást segítő kollégáimnak. Az ásatáson részt vett, a dokumentáció rajzainak számítógépes feldolgozását végezte, a leltározásban közreműködött: Fullár Zoltán egyetemi hallgató. Tárgyfotó: Bicskei József. Tárgyrajz: Soós Gábor. Restaurálás: Hajdú Beáta, Hóbor Szabina, Molnár Eszter, Tóth Annamária, Varga Ildikó (kerámia), Kóta Veronika (fém). Képtáblák számítógépes szerkesztése: Kámán Bea. 2 A törött fülű, magányosan előkerült balatonszemesi edénykét korábban bizonytalanul és tévesen a Sopot kultúrához vagy a lengyeli kultúra 3. fázisába soroltuk. A lelőhely későbbi kutatása során két további, ép példány is napvilágot látott, egyértelmű középső rézkori környezetben (revideált keltezéssel: KISS 2000a, 41). 3 Ezúton is köszönetet mondok Kvassay Juditnak a leletanyag közlési jogának átadásáért. Köszönöm Frankovics Tibor segítségét a szállításért és türelmét a határidő csúszásáért. 4 A képtáblán szereplő tárgyfotókat Kádas Tibor, a profilokat a szerző, a számítógépes szkennelést, táblarajzolást Réti Zsolt készítette, köszönet munkájukért. 5 A nagyon kopott és jellegtelen, elsősorban házikerámiát tartalmazó edénykészlet alapján a finomabb belső kronológiai meghatározást nem kockáztatom meg, mert ez nagyon messzire vezetne. Érinteni kellene a manapság protobolerázinak nevezett horizont problematikáját, a protoboleráz-boleráz kapcsolatát, jellegzetes elemeit, bizonyos díszítőelemek és formák meglétének illetve hiányának jelentőségét. Mindez aránytévesztéshez vezetne egyetlen gödör kapcsán, így ezzel itt nem foglalkozom. A téma részletesebb kifejtése több munkámban megtalálható (BONDÁR 1998, BONDÁR 2001, BONDÁR 2002, BONDÁR 2003). 6 Ezúton is szeretném megköszönni Kvassay Juditnak és Horváth Lászlónak a bronzkori leletanyag feldolgozásának lehetőségét. Az objektumokkal kapcsolatos kiegészítés, hogy a 6. kutatóárok, illetve a 13-14. szelvény területén előkerült, lelet nélküli cölöplyukakat a bronzkori kerámiát tartalmazókkal együtt szemlélve felmerül a lehetőség, hogy a gödrök mellett a néhány ausztriai lelőhelyről már ismert, cölöpszerkezetes (NEUGEBAUER 1994, Abb. 57), esetünkben ÉNy-DK tájolású házat is feltételezzünk a bronzkori településen. 7 A tanulmányban a magyar nyelvű publikációkban leggyakrabban szereplő álzsinórdíszes kerámia nevet használom (MRT 7, 191; vö. még BENKOVSKYPIVOVAROVÁ - GÖMÖRI - KAUS 1982-1983: „álzsinegdíszes"; HONTI 1994a, 8-9: „álzsinórtechnikás díszítésű" kerámia). A német nyelven íródott cikkekben és Vékony G. tanulmányában (VÉKONY 2000) a kutatástörténeti hagyományt követve (Willvonseder nyomán) a „Litzenkeramik" elnevezéssel találkozunk. Willvonseder (1937) ugyanis úgy gondolta, hogy a díszítés előállítása során olyasmi, keskeny szövetpántokat nyomkodtak a puha agyagba, mint a mai cipőfűző (die Litze). J.-W. Neugebauer kísérleti régészeti adatokkal bizonyította, hogy e díszítést nem szövetpánttal, hanem egymás mellé fogott vékony zsinórokkal készítették (NEUGEBAUER 1976a). Ezt követően Benkovsky-Pivovarová (BENKOVSKYPIVOVAROVÁ 1981, 30) már „litzen-szerü zsinórbenyomkodásként" említi a díszítést, a kultúra elnevezése azonban változatlan maradt. 8 Horváth László szívességének köszönhetően a halomsíros kultúra legkorábbi időszakára keltezhető Zala megyei település, Esztergályhorváti-Alsóbárándpuszta csak részben közölt leletanyagába is lehetőségem volt betekinteni. E település (és a hasonló korú, Ordacsehiben feltárt korai halomsíros telep - vö. HONTI et al. 2002, 15; KISS 2004, Fig. 5) emlékanyagának ismeretében zártam ki azt a lehetőséget, hogy a bekeházai lelőhely a halomsíros kultúra nyugat-magyarországi telepeinek sorába illeszkedne. 9 A Litzenkerámiával kapcsolatba hozható leletek legújabb gyűjtését, részletes katalógussal ld. KISS 2004. 10 A tárgyalt időszakot a magyarországi bronzkori időrend (vö. BRONZEZEIT IN UNGARN, 40: Zeittabelle) a középső bronzkorba, míg a közép-európai bronzkori kronológia a fejlett korai bronzkorba (RBA2) sorolja. A két időrend párhuzamosításához és abszolút datálásához vö. LIPPERT 1999, Tab. 2; Id. még KISS 2002, Abb. 8. 11 Prof. Mitja Gustin szívességéből betekinthettem a muraszombati telep anyagának publikálás előtt álló képtábláiba, amiért köszönettel tartozom. 12 Az A. Lippert által hivatkozott riegersburgi alapközlés (HEBERT - LEHNER - SCHMIDT 1991, 202, Abb. 7. 25-34) Litzenkerámiát nem említ. 13 A mérhető profilú vagy kiegészíthető edényeknél az edény magassága (vagy mérhető, töredékes magassága) és átmérője, a töredékeknél pedig a darab magassága, szélessége és falvastagsága (M, Sz, V) szerepel a leírásban. 14 Egy alkalommal utalt néhány, a Bécsi erdőtől keletre fekvő Vetefov lelőhelyre (pl. Schwechat-WienUmgebung: RUTTKAY 1971) és ezek értékelésének problematikájára (NEUGEBAUER 1977a, Anm. 25). 15 A Salzburg környékén feltérképezett több lelőhelyet (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972, Abb. 1) a kutatás egy kivétellel (Golling) ma már a zsinórdíszes kerámia (Schnurkeramik) körébe sorolja (részletesen, irodalommal: KISS 2004).