Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kvassay Judit–Kiss Viktória–Bondár Mária: Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg–Ságod–Bekeháza lelőhelyen

140 Kvassay Judit - Kiss Viktória - Bondár Mária tésébe a Veterov kultúra cserepei mellé két darab Árpád-kori fazékoldal. A 25. számú hulladékgödör (5. kép 2.) nagy mennyiségben tartalmazott jellegzetes Árpád-kori kerámiát, erősen faszenes betöltésében sok állatcsont is volt. Az amorf objektum eredeti rendeltetését nem lehetett meghatározni. (A foltjának nyesésekor napvilágra került kovakő pattinték és a betöltésben talált eszközként használt kavicsok minden bizonnyal a közeli bronzkori gödörhöz tartozó leletek.) A gödör mellett kibontott 24. számú nagyméretű cölöplyuk (esetleg kisebb gödör alja) betöltésébe az Árpád-kori edénytöredékek közé szintén keveredett egy apró Veterov kerámia. A külső kemence (3. kép) a feltárás egyetlen jellegzetes Árpád-kori objektuma. Sajnos, a kemencét és előterét is későbbi beásások bolygatták, így pontos alakját és méreteit nem lehetett megfigyelni (ld. az 1. objektum leírását). A külső kemencék használata megyénkben, mint az Árpádkorban az ország egész területén, általános volt. Ilyen kemencék kerültek elő például Kustánszeg határában, a középkori Gyertyánág falu helyén végzett kutatások alkalmával (MÜLLER 1971, 27-29.), KeszthelyFenékpusztán, a középkori Fenék falu területén (JANKÓVICH 1991, 190.), vagy Bakon, a középkori Felszerbak település helyén (HORVÁTH 1997, 161-162.). A bekeházi külső kemence, a beásások következtében, nem a szokásos alakot mutatja: a kemence elé ásott 19. gödör miatt, a száj és az előtér közt általános szűk nyak eltűnt. A kemence körüli bolygatás miatt pedig az egész objektum egy nagy, ovális gödörnek tűnik, a megszokott halhólyagforma helyett. Sajnálatos módon, a sütőfelületbe nem tapasztottak edénytöredékeket, így a kemence korát csak az előtér földjében talált kerámiák alapján lehet meghatározni. A feltárás során Árpád-korinál fiatalabb lelet, egy 14. századi, töredékes sarkantyú, csupán a 19. gödör oldalának bontásakor került elő, jelezve a bolygatás idejét. Leletanyag A leletanyag - az Árpád-kori településekre jellemző módon - szinte kizárólag kerámiából áll. (Ezek az 1. külső kemencéből és a 25. gödörből származnak. A humuszolásból, a 3, 4, 7, 24. és 28. objektumokból előkerült töredékek olyan aprók, hogy elemzésre alkalmatlanok.) A feltárás során előkerült edénytöredékek, egy bordás nyakú edény perem- és nyaktöredékének kivételével, a korszak tipikus fazekaihoz tartoznak. A töredékekből mindössze egy edényt lehetett összerakni és kiegészíteni. így, az Árpád-kori kerámia pontosabb kormeghatározásához egy fontos adat, az edények alakja, sajnos, csak korlátozottan áll rendelkezésre. Fazekak A fazekakat durva szemcsés, csillámos homokkal, sok esetben apró kavicsokkal soványított agyagból készítették, zömmel. Két esetben apróra tört edénydarabkákat is elegyítettek a soványító anyaghoz. Hat töredéknél lehetett finom szemcsés homokot megfigyelni. Valamennyi fazekat hurkatechnikával, kézikorongon építették fel. A töredékek belső oldalán több helyen is látszik a hurkák egyenetlen összedolgozásának nyoma. Az edények kidolgozása, az anyaghoz hasonlóan meglehetősen durva, mindössze három darab felületét simították gondosan. A fazekak 70 százaléka egyenetlenül égett ki, azaz a külső és a belső felületek eltérő színűre, gyakran foltosra égtek. A maradék a barna és a szürke árnyalatait nyerte a készítés során. A kiegészített edény (durva szemcsés, erősen csillámos homokkal soványított anyagú, kézikorongon felépített, törésfelületében barna-szürke-barnára égett. A tölcséres perem széle a nyak fele lejtőén ferdén levágott. A nyak ívelt, a váll mérsékelten domború. Díszítés: a vállon két sorban laza ívekkel, sekélyen bekarcolt hullámvonal. M: 26 cm; pá: 24,8 cm; fá: 13,5 cm; 1. külső kemence betöltése, M.2003.7.9.13.) (20 kép 7.), valamint a peremtöredékek méretei alapján a bekeházi fazekak 20-32 cm magas főzőedények lehettek, mindössze két kisebb, talán asztali edény került elő. A kiegészített edény, továbbá a vállés az oldaltöredékek ívelése alapján felté-telezhető, hogy a településen használt fazekak nyúlánkak lehettek, azaz legnagyobb kiszélesedésük a magasság fele fölé esett. Az edények peremének 70 százalékát készítették tölcséresen kifele álló, és függőlegesen, illetve kifele vagy a nyak fele lejtőén ferdére levágott széllel (20. kép 1, 3, 5, 7; 21. kép 2,4.). Két kihajló, de más-más szélkialakítású (21. kép 3.), és három, egyedi kiképzésű darab (20. kép 4; 21. kép 1.) található. A peremek belső oldalának kialakításánál - a szél formájától függetlenül - a tagolatlantól az erősen tagoltig mindenféle variáció megfigyelhető (20. kép 1, 3, 5, 7; 21. kép 1-5.). A fazekak nyaka erősen ívelt, többnyire rövid, a válla mérsékelten domború. Díszítés: a válltöredékek egy kivétellel - amelyen csak vízszintes vonalak láthatók (21. kép 1.) - mind hullámvonallal (20. kép 5.) vagy több hullámvonallal (20. kép 3, 7; 21. kép 2-3.) díszítettek, néhány alatt a hullámvonal vízszintes vonalban folytatódik (20. kép 1.). Egy-egy darabot díszítettek három sorban ferdén bevágott vonalkákkal, illetve bebökött pontokkal (21. kép 4.). Egy perem- és válltöredéken együtt fordul elő a bebökött pont, a hullámvonal és a vízszintes vonal (21. kép 5.). Szintén egy edényhez tartozó oldaltöredékeket díszítettek fogaskerékkel vízszintes sorokban benyomott mintával. A vonalas motívumokat, a kor szokása szerint, valószínűleg az