Zalai Múzeum 13. Németh József 70 éves (Zalaegerszeg, 2004)

Kvassay Judit–Kiss Viktória–Bondár Mária: Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg–Ságod–Bekeháza lelőhelyen

Őskori és középkori település emlékei Zalaegerszeg-Ságod — Bekeháza lelőhelyen 139 és a Zala mentén kapcsolatba került északkeletausztriai és nyugat-magyarországi régió ugyanazt a - Kárpát-medence nyugati részét délnyugatról és nyugatról érintő - kommunikációs útvonalat jelzi, amelynek létezését már a korai rézkortól kimutatta a kutatás (BÁNFFY 1998-1999, 52-53; ld. még a fentebb, a Balaton-Lasinja kultúrával kapcsolatban, további irodalommal). Az önálló Litzenkerámia keltezésének pontosítását a régió új feltárásainak közlésétől várhatjuk. Jelenleg kérdéses, hogy a BenkovskyPivovarová által megállapított (és a horvát kutatók által is használt), kizárólag az álzsinórdíszes mintasáv alakjára támaszkodó kronológia megállja-e a helyét, hiszen a mészbetétes kerámia kultúrája leleteivel együtt előkerült Litzen-díszes edényeken hullámvonalalakú és egyenes sávokba rendezett minták egyaránt előfordulnak (HONTI 1994, 174-175; 1994a, 8, 10), és ugyanezt tapasztalhattuk a bekeházai telep leletei között is.

25 Vélhetően a peremterületi helyzet, illetve a viszonylag kis mennyiségű leletanyag ad magyarázatot arra, hogy a bekeházai anyagban a Veterov kultúra legjellegzetesebb edényei, a bütyöklábas bögre- és csészetípusok nem találhatók meg. Ugyanakkor néhány olyan jellemző is megfigyelhető, amelynek párhuzama a Veterov kultúra anyagában kevésbé ismert. Bár az is igaz, hogy az egyelőre meglehetősen kevés közölt burgenlandi telepanyag alapján levont következtetések a későbbiekben számos ponton módosulhatnak. A Veterov kultúrára kevésbé jellemző formai elemek előfordulási helyét kutatva, az ujjbenyomással tagolt, helyenként szinte „felgyűrt" fogóbütykök és a hengerestestű fazekak távoli rokonait a Salzburg környékén az utóbbi évtizedekben körülhatárolt Klinglberg csoport (RBA2-RBB1 korú) anyagában találjuk meg (SHENNAN 1989, Fig. 8, Fig. 10; LIPPERT 1992, 54-58, Abb. 11-12; SHENNAN 1995, 281; LIPPERT 1999a, 143-145). Az említett térséggel, vagyis a mitterbergi rézbányák vidékén élőkkel fenntartott kapcsolatokat már korábban felvetette kutatásunk az egykorú dunántúli népek által használt bronztárgyak réz-nyersanyagának eredetét illetően (BÓNA 1975, 218, 222; KOVÁCS 1995, 38). A kétfülü urna vagy amfora füléhez (11. kép 1) hasonló, oldalról összenyomott és felfelé „csücskösödő" edény fülek a közép-adriai térségben elterjedt Cetina kultúra fiatalabb időszakának (RBA2-RBB1), B. Govedarica által már a Dinara kultúrához sorolt edényművességében, illetve az egykorú szomszéd, bosznia-hercegovinai Posusje kultúra anyagában fordulnak elő (MAROVIC - COVIC 1983, SÍ. 14. 8, 11; COVIC 1989, 107, T. IX. 5; GOVEDARICA 1989, 263-264, T. XXXIX.5).

26 Az adriai partvidékkel, a Cetina kultúrával fennálló kapcsolatokra Kovács T. már korábban felhívta a figyelmet. A DélkeletDunántúlon, Kóróson, tolnanémedi típusú kincsleletben előkerült balta pontos párhuzamát Citlukról, a Cetina kultúra sírjából idézte és a magyarországi darabot az említett kultúra területéről eredeztette (KOVÁCS 1996, 121-122; vö. MAROVIC - COVIC 1983, 209, T. 34. 9; MAROVIC 1984, SÍ. 19. 6; GOVEDARICA 1989, XXXVI. t. 3: a citluki baltát a Dinara kultúrához sorolta). A déli eredetet erősíti meg, hogy egy további, hasonló baltát Vedrina-Rarina gomila halomsírjából közöltek (MILOSEVIC 1984, SÍ. 2.2). A Kemenesháttól délre, illetve a Zala folyótól északra elterülő térség tehát a Veterov kultúra elterjedésének déli határzónájaként írható le, ahol - a korábbi időszakokhoz hasonlóan - élénken élt a Kárpát-medencét délnyugat és nyugat felől érintő kapcsolatrendszer; emellett a távolabbi, adriai és alpi korai bronzkor végi kultúrákkal fenntartott kommunikáció hatása is érzékelhető volt. A kultúra megjelenése a Nyugat-Dunántúlon a koszideri korszakra tehető, ami a legkorábbi halomsíros csoportok keltezéséhez is információt nyújt. A későbbiekben remélhetőleg további adatok támasztják alá a DélkeletDunántúl sűrűbb betelepültségét és a fent vázolt kulturális képet. Erre utal a Zalaegerszegtől délre, Pölöske térségében, tőzeges területen végzett talajfúrás-minták elemzése alapján készített környezetrekonstrukció. A radiokarbon dátumok szerint a Kr. e. 1890-1520 közé keltezhető időszakban

27 a pollenadatok erdőirtást és fejlett mezőgazdaságot jeleznek: a zárt lomboserdő (tölgy, gyertyán, bükk) visszaszorulása mellett másodlagos nyír- és mogyoró erdő, illetve páfrányfélék, továbbá gabonafélék, gyomok és a legeltetést jelző fajok jelentek meg. A fúrásmintákban megfigyelt mikropemye darabok alapján a középső bronzkor második felében-végén a környéken élt emberek a természetes erdőtakaró helyén égetéses irtással alakították ki a legeltetés és gabonatermesztés számára megfelelő nyílt területeket (JUHÁSZ et al. 2001, 32, 35-36; JUHÁSZ 2002, 27-28). 3.4. Arpád-kor (Kvassay Judit) Objektumok Két sekély gödör, egy nagyméretű cölöplyuk és egy külső kemence sorolható az Árpád-kori településjelenségek közé. Ezek két helyen, a feltárt objektumcsoportok délkeleti és északnyugati szélén, egymástól mintegy 45 méterre kerültek elő (2. kép). A 3. számú gödröt (4. kép 2.) minden bizonnyal a bronzkorban ásták, és a közeli külső kemence készítésekor bolygathatták meg. így kerülhetett erősen paticsos betol-