Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)
Dobrovits Mihály–Őze Sándor: Török nyelvhasználat a 16. századi Dél-Dunántúlon
Török nyelvhasználat a 16. századi Dél-Dunántúlon 183 Nyugati nyelvismeret a török birodalmában Igen érdekes, hogy például a magas diplomácia szintjén Konstantinápoly eleve abból indult ki, hogy a muszlim főméltóság nem tanul meg nyugati nyelvet. Aki tud, az általában renegát, vagy pedig török szolgálatban álló örmény vagy görög esetleg zsidó. (Ágoston 1999, 140). Az első ilyen főméltóság akiről tudjuk, hogy ismer nyugati nyelvet, Aali pasa külügyminiszter a XIX. század közepén. (Shaw) A magyar nyelvet ebből a szempontból nem a nyugati nyelvek közé kellet sorolni, hanem a birodalom nyelvei közé. Használják a szerbet is, a magyart is, a szlávot is, görögöt is a török hatóságok adott esetben amennyiben mondjuk a pátriáchával kell levelezni. Magyarországon, délen, Kanizsa környékén a végvárak közti közvetítő nyelv a horvát. 1556-ban V. Károly császár követe nem tud németül, de tud horvátul. „Ezenel juta Batjáni uram zolkája, ki azt monda, hogi Károli cházárnak fő emberével jüt, herchekhez megien négi lóval. Farát 3 neve, tud horvátul, küldék neki zabot zénát, tikot, ludat, kenieret, bort, diniét, egiéb gümöltöt. Mekizentem neki, hogi it ben az kegielmed házába kelet volna jüni, és valamit paranchol, kegielmed után, az mi vagion, mindent adok. Ezt az vekre is írom kegielmednek, hogi ha ma elmegien és késen jutna, hagia mek kegelmed az ezterosáknak, viselének kondot rejá. Én is, ha kívánja, embert adok vele, chak várom, hogi egek (sic) zembe lezek vele." (Őze 1996, 177) Koskolti Vida esete A két hatalom közötti nyelvi érintkezések egy érdekes példáját jelenti Koskolti Vida esete. Tudjuk, hogy Kanizsa környéki Nádasdy várakban Csányi Ákos tiszttartósága idején mindenes familiárisa és jobb keze Koskolti Vitális (Vid porkoláb) intézte a török várakkal illetve tisztségviselőkkel a kapcsolattartást. Vida porkoláb, a kitűnő katona és merész bajvívó a gyalogság parancsnoka és egyben a hírszerzés feje volt a várban. Rá hárult a feladat, hogy a foglyok vallatásánál felügyeljen, valamint a vallatáskor tőlük kicsikart sarc behajtását intézze. Egyelőre nem tudjuk, hogy maga a kihallgatás török nyelven zajlott-e, vagy pedig a végvári vonalon általánosan használt horvát nyelven. A levelezésből értesülünk, hogy Koskolti Vida felolvastatta magának és így ellenőriztette a töröktől érkező leveleket. (Őze 1995) Megjegyzendő, hogy Nádasdy Tamás vártartományaiban eddig nem tudunk többről. Valószínűleg innen ragadhatott rá törökös gúnyneve, az Ibrahim. Maga a fogolykiváltás menete történhetett levél útján, és felhasználhatták hírvivő személyek, kereskedők, parasztok, polgárok közbenjárását is. A nyelvről ebben az esetben sincsenek pontos adataink. Bár a nádor Videt Ibrahimnak nevezi, tudjuk róla, hogy délvidéki nemes, akinek Zrínyivel és a horvátokkal is jó kapcsolatai vannak, talán maga is horvát. Öccse lovastisztként szogált Kanizsán, nem lehetetett tehát renegát. Csányi Ákos Nádasdy Tamáshoz írt levelezésében jelentős, a Szigeti veszedelem névanyagával egyező nevet találunk. Meglepő a történetírói hitelesség, különösen akkor, ha biztosak lehetünk abban, hogy ezt a levelezést a költő nem ismerte. Az elmondottak alapján biztosak lehetnénk abban, hogy a száz évvel későbbi Zrínyi Miklós, aki szintén a Dél-Dunántúl lakója, az akkor már százharminc év török hódoltságának ismerője, hagyományainak krónikása, szokásainak avatott szakértője Török elemek a Szigeti veszedelemben Bár művét éppen az általunk vizsgált kor után egy évszázaddal írta, a költő és hadvezér Zrínyi műve megint csak hű tükre annak, amit ismert a korszak magyar főura ellensége életéből. Ha alaposan megvizsgáljuk, megtudhatjuk, hogy bizony korántsem volt a korabeli magyar arisztokráciának bensőséges viszonya a törökkel. Zrínyi művében még a török neveket is meglehetőst pontatlanul írja, gyakran alig felismerhetően. Török köznyelvi kifejezés csak egy szerepel a műben, de az is hibásan. A kilencedik ének hatvanadik versében, Juranics és Radivoj kitörése kapcsán ezt olvashatjuk: „Ezek észbe vévék az két vitéz vajdát, az ki elöljáró »kimszi, kimszi« kiált." A Zrínyi által kimszi formában leirt török kérdés helyesen kimszin (mai török helyesírással: kimsin?), jelentése „ki vagy?". Szintúgy érdemes megjegyezni, hogy Zrínyi hamisítatlan nyugati szemüvegen át nézi az iszlám vallást. Nem gyakran emlegetett, de fontos tény, hogy az iszlám vallás szent könyvét ő is, akárcsak magyarországi kortársai, mint például Pázmány Péter, vagy Szántó Arator István, az arab eredem, nyugatos Alkorán formában használja, márpedig e szent könyv neve törökül Kúrán, névelő nélkül. így érthető, hogy Zrínyi számára az egyébként hadbíró kádilesker a törökök főpapja és érseke, illetve, hogy az egyébként bibliai, ószöveteségi eredem állatáldozat, a kurbán, egyfajta antik béljóslássá válik a szemében. (IV, 66-80). Az a története pedig, miszerint Alderán, aki az első ének 84. verse szerint „Ez magyarázója volt minden álomnak, És kifejtője Mahumet Írásának." a XI. énekben szabályos emberáldozattal hivja segítségül Alit:
