Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Dobrovits Mihály–Őze Sándor: Török nyelvhasználat a 16. századi Dél-Dunántúlon

184 Dobrovits Mihály - Őze Sándor „... Tizenkét keresztény ifíat ő titkon Táborbul kihozat, mellyek voltak láncon. Ezeknek gégéjét nagy késsel megmetszi, Ártatlan véreket medencében teszi,... Csuda charakterek tüle formáltatnak, Keresztény véréből minden circulusnak? De még úgyis békét nem ád az holtaknak, Mert minden kerékre négyen huzattatnak." (XI 21-24, kihagyásokkal) Nem látjuk értelmét külön kihangsúlyozni, hogy ilyen szertartást az Iszlám nem ismert.

4 Ezeken kivül megtudhatjuk, hogy Ali éppen annak az antik mitológia Alvilágával kevert keresztény Pokolnak a lakója, amelyet először Dante mutatott be az olvasóknak. (XI. 56) Az a régi gondolat áll mögötte, hogy Mohamed tana és működése, egy sajátos szellemképe vagy tükörképe a kereszténységnek. Az Iszlám a Sátán vallása. így láthatjuk már Danténél is, hogy az Alvilág ura sok mecsetes városban lakik. Bálint diák A kanizsaiak közül másik érdekes adatsor a sarcbemérő kereskedőre Bálint diákra van. A közismert kálmáncsehi nagykereskedő a török és magyar várak között vállal kényszerközvetítést. A kanizsaiak számára neki kellett ellenőriznie, hogy valósak-e azok az adatok, amelyet vagyoni állapotáról a Pécs környéki várak török katonasága állított, amikor elfogásukkor váltságdíjukra garanciát kértek tőlük. Pécsett is volt háza. A nyelvi közlekedésről itt sincsenek adataink, de róla tudjuk, hogy a Szigetvárat ostromló török magával ragadta az ostrom alól, és a budai pasa nem is Budára, hanem egyenesen Konstantinápolyba küldte. Kereskedelmi kapcsolatait 1560 után idáig terjesztette ki. Az elragadás céljáról nincsenek további adataink, de ottani ügyleteihez szüksége volt a török nyelvre. Ezt elsajátíthatta Pécsett is, mint Schreiber Farkas a városi patrícius, aki majd török tolmácsként szerepelt a későbbiekben, és a török terület keleti egyházának és mohamedánjainak protestáns missziójával próbálkozott az 50-es 60-as években. (Kathona 1959). Bálint Diák (Szakály 1984, 260) ha pécs környékén nem tett szert a török nyelvre, akkor, akkor Konstantinápolyban tanult meg. (Szakály 1984, 33 passim) (Mező Ferencet (Szakály 1984) a kereskedőt, aki kiváltja Szegedi Kis Istvánt a török fogságból Gyuláról gyanús körülmények között szintén a törökök ragadják el egy betörés kapcsán, amikor összeszedik a haramiákat, biztos hírek alapján a gyulai többezer katona szeme láttára. Megjegyzem Mezőnek szintén voltak ekkorra már török kapcsolatai. A nyelvről itt sincs tudomásunk.) Még érdekesebb a helyzet Isztambulban, ahol a köznyelv törökké válik, a török köznyelvvé és ott nem a nyelv határozza meg az identitást, hanem az íráshasználat. Törökül beszél az örmény is, törökül beszél a görög is, törökül beszél a török is, az a kérdés, hogy ki milyen írásrendszerrel tud írni. Török nyelvismeret a hódoltságban A török nyelv ismeretét még egy körülmény befolyásolja. A török nyelv ugyanis ebben az időben már a diglosszia állapotában van. Létezeik tehát egy nehézkes, arab és perzsa elemekkel átszőtt irodalmi nyelv, amelynek elsajátítása hosszas tanulást, és az iszlám kultúrkörben való jártasságot igényelt, és létezett egy beszélt - és ritkábban írott - köznyelv, amelynek elsajátítása nem igényelt akkora fáradságot, azonban ennek ismeretében a török magas kultúra zárva maradt a tanuló előtt. A praktikus céllal törökül tanuló magyar főurak, ahogy ez Németh Gyula és Hazai György kutatásaiból világossá válik, csak az utóbbi elsajátításra törekedtek, mégpedig nem arab írásos, hanem latin írással rögzített változatban. (Németh 1967, Németh 1970, Hazai 1973) Ami a nyelvi kérdést illeti, nem tételezhető fel, hogy Magyarországon létezett volna egy, a török kultúrát bennfentesen ismerő magyar főúri réteg. Éppen a parasztságnál látunk erre csekély példát. Keveredett a magyarba egy török nyelvi réteg, elsősorban a mindennapi élet és a közigazgatás terminusaival, és egyes törökök lakta városokban, mint például Pécsett, de ez nem jelenti azt, hogy tényleges kulturális közösség alakult volna ki. (Kakuk 1955, Kakuk 1973) Melius Juhász Péter esete A reformáció második nemzedékéhez tartozó Melius Juhász Péterről feltételezték, hogy török nyelvismerettel rendelkezett. Skaricza Máté Szegedi Kis Istvánról szóló életrajzában jegyzi fel a szolnoki bégnél fogságban senyvedő pap kiszbadítására érkező pap esetét. „Nemsokkal azután, az 1562. évben, amikor már e nagy férfiú, siralmas rabságának híre széles körben elterjedt, megérkezett Debrecenből Meulius Peter is , a jeles férfiú, amaz egyháznak érdemes lelkipásztora. Czeglédi György váradi első lelkésszel, maguk mellé vévén Fegyverneki Balázst is, aki az erdélyi fejedelem nevében egy gyönyörű kristály serleget adott át. Szegedi szabadon bocsátátsáért tettek erőfeszítést, amelyet azonban egyáltalán nem mozdítottak elő. Sőt inkább ezen követség miatt annak fogsága súlyosbodott, és kicsiben múlt, hogy maguk a közbenjárók is megmenekedhettek az életveszélytől. Ezt a követséget a feje-