Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)
Bondár Mária: Kora bronzkori telep Nagykanizsa–Inkey kápolnán
56 Bondâr Mária táljai eddig kizárólag telepről kerültek elő. 2 7775: Szürkés színű, kis méretű, díszítetlen tálka (6. kép 2). J/76: Kis méretű talpas(?) tálka, belső oldalán rendszer nélkül bekarcolt vonalkákkal (9. kép 7 - HORVÁTH 1984, 5. kép 10). Kisteletek Állatszobor Nagykanizsa - Inkey kápolna lelőhelyen mindössze egy állatszobrocska került elő (HORVÁTH 1984, 5.kép 2; HORVÁTH 1994, 8. kép). A nagy méretű figura letört szarvú bikát ábrázol. Sötétszürke, a tálak, korsók, kancsók készítéséhez használt jó agyagból készült. Farka és lábainak vége hiányzik. Anyaga, kidolgozása, készítési stílusa teljes mértékben megegyezik a Börzöncén talált állatkákkal. Börzöncén elég nagy számú állatszobrocska került elő. Ezek szarvasmarhákat (BONDÁR 1995, Pl. 177-178. 399, 400, 412, 421, 423), birkákat (BONDÁR 1995, Pl. 177-178. 401-405, 411, 413, 414), erőteljes sörkéjéről könnyen felismerhető disznókat (BONDÁR 1995, Pl. 177-178. 406,407, 417, 418) és kutyákat (BONDÁR 1995, Pl. 177-178. 415, 420, 424) ábrázolnak. A szobrocskákra jellemző, hogy az állatok lábát nem külön-külön illesztették hozzá a testhez, hanem a test „tömbjéből" lapították a mellső és hátsó lábakat. Hasonló módon hangsúlyosan ábrázolták a hím állatok nemét. Az elnagyolt, ám a lényegi jegyeket megragadó megformázás nemcsak a készítő ügyességét dicséri, de azt is bizonyítja hogy a telep lakói együtt éltek ezekkel az állatokkal, ábrázolásuk - a megfigyelés lehetősége miatt - tehát nem okozhatott különösebb gondot. A kis állatszobrok Nagykanizsa - Inkey kápolnán és Börzöncén is szemétgödörből, edénycserepekkel együtt kerültek elő, a lelőkörülmények tehát esetleges kultikus jelentésükre nem utalnak. Hasonló állatkákat távolabbi területről ismerünk. Glina III. környezetből publikált egy díszített darabot, melyet E. Tudor Odaia Turcului lelőhelyről (TUDOR 1982. Abb. 5. 9). Egészen hasonló állatkák vannak a késő vucedoli (MARKOVIC 1981. Taf. 5. 3-6; Taf. 19. 8, 12), Cotofeni (ROMAN 1976. Pl. 52. 1-5) és a Glina III-Schneckenberg kultúrában (PROX 1941. Taf. XI. 1, 3-8, 10.; MACHNIK 1987. Ryc. 8. 22.; MACHNIK 1991. Fig. 7.22) is. Ezen kívül később, a hatvani és az ottományi kultúrában fordulnak elő más stílusban készült miniatűr állatfigurák (KALICZ 1968. Taf. XLII. 6, XLV. 13, LIX. 7-15, LXIV. 1-18, LXXIII. 4, LXXXI. 1-12, XCIII. 1, CIX. 1-3, CXVI. 18; CSÁNYI - TÁRNOKI 1992, 205. Kat. 414) Kocsikerekek Nagykanizsa - Inkey kápolnán kocsimodell nem került elő, csak különböző méretű kocsikerekek voltak a gödrökben (1. 14,19. gödör, 2. kép 7; 3. kép 4; 9. kép 4), amelyek bizonyítják a kocsi ismeretét és használatát. A keréktöredékek háztartási hulladékkal feltöltődött gödrökből kerültek elő, így kultikus jelentésükre - ha volt ilyen - semmi nem utal. A közeli BörzönceTemetői dűlő lelőhelyen előkerült kocsimodell ismertetésekor (BONDÁR 1990, BONDÁR 1992, BONDÁR 1995, 216-218) összegyűjtöttem az akkor ismert kora bronzkori kocsimodelleket. Azóta tovább gyarapodott a kocsimodellek száma. Ma már a Cotofeni III. kultúrából (BÂCUET 1998) is ismert kocsitöredék. Dani J. figyelt fel arra, hogy a vucedoli kultúrában is létezik agyagkocsi (DANI 1998, 67), amely 1984-ben került elő és csak a leírását ismerjük, képet nem közöl róla A. Durman (DURMAN 1988, Cat. 24). A SomogyvárVinkovci kultúrából tudomásom szerint nincs újabb kocsimodell, van viszont a Glina kultúrából (SCHUSTER 1996, 118, 57. j), a nyírségi (Nir) kultúrából (SCHUSTER 1996, Pl. 6. 3), a hatvani kultúrából (TÁRNOKI 1999, 2. t), a felsőszőcsi (Suciu de Sus) kultúrából (SCHUSTER 1996, Pl. 6.5), a Tei (SCHUSTER 1996, 118. 59. j) és a Monteuro kultúrából (SCHUSTER 1996, Pl. 5. 1). Az ottományi kultúrából (SCHUSTER 1996) és a Wietenberg kultúrából (BOROFFKA 1994) nagyszámú kocsimodell maradványa ismert. Érdekes módon a makói kultúrából mindeddig nem került napvilágra kocsiábrázolás. A kocsikerekek előfordulása jóval gyakoribb. E jellegzetes tárgyakat - amelyeknek sokáig a funkciója sem volt egyértelmű, hiszen hol orsógombnak, hol kultikus napkorongnak tekintették - Childe után Bóna I. gyűjtötte össze (BÓNA 1960). Közép-Dunamedencéből kocsikerekeket sorolt fel a vucedoli-, a hatvani-, gyula-varsánd-ottományi-, a magyarádi- és vattina kultúrából valamint Erdély területéről. A makói kultúrából Kalicz N. közölt kocsikerekeket (KALICZ 1968. Taf. CXIII. 8, KALICZ 1984. Taf. XXIII. 4). Az agyagkerekek száma azóta jelentős gyarapodott, újabb magyarországi összefoglalás azonban nem készült e témakörből. A romániai darabokat legutóbb С Schuster gyűjtötte össze (SCHUSTER 1996). A különböző kultúrákból ismert, nagy mennyiségű kocsikerék ismeretében ma már bátran kijelenthetjük, hogy a kocsi a korai bronzkorban a mindennapi élet szerves részét képezte. Természetesen ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy kizárólag profán célokat szolgált, elismerjük, hogy lehettek kultikus rendeltetésű kocsik is, bár a hiteles körülmények között előkerült tárgyaknál erre utaló jelet nem találtunk.
