Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Bondár Mária: Kora bronzkori telep Nagykanizsa–Inkey kápolnán

Kora bronzkori telep Nagykanizsa — Inkey kápolnán 57 Oltár ka? Trónus? A kis leletek között a kerámiaanyagban van egy érdekes tárgy, amely sajnos töredékes volta miatt csak találgatásokhoz elegendő. A 12. gödörből került elő az az ovális, tálka-szerű tárgy, amelynek négy lába volt, a lábak végei letörtek. Az ovális egyik „végén" ellaposodó, felfelé ívelő szakasz indítása figyelhető meg, itt azonban szintén törött a felület (4. kép 8). A felfelé ívelő, ellaposodó rész alapján trónusszerű bútormodellre vagy bútorformájú oltárkára gondolhatunk. Hasonló darabot közöl a badeni kultúrából S. Dimitrijevic (PRAISTJUGZEM III, SÍ. 6. 11) és MedunováBenesová Brno-Lísenből a késő badeni időszakból (MEDUNOVÁ-BENESOVÁ 1964, Obr. 32. 5). Hasonló tárgyat találunk még a későbronzkorban is (Garasanin PRAISTJUGZEM III, T. 60. 6). A miniatűr oltárok és bútormodellek a neolitikumtól kezdve léteznek, elsősorban az Egeikumban és a Balkánon illetve ettől D-re fordulnak elő, gyakoriságuk az egyes korszakokban eléggé egyenetlen. Két funkció képzelhető el e tárgyakkal kapcsolatban is a profán (gyerekjáték) vagy a kultikus (különleges szertartási szerep vagy a házi oltár berendezéséhez tartozó tárgy). Phallosz alakú csüngő Nagykanizsa - Inkey kápolnán előkerült egy kis méretű csüngő (16. kép 1 = HORVÁTH 1984, 5. kép 1, HORVÁTH 1994, 8. kép 1), amelyet az ásató amulettnek tart. A tárgy kultikus jelentőségével, anthropomorf tartalmával nem tudunk bővebben foglalkozni. Egy analógiáját ismerjük Rudina lelőhelyről (MARKOVIC 1981, T. 19.6). Egyéb Nagykanizsa - Inkey kápolnán előkerült még néhány orsógomb (9. kép 3; 10. kép 5), kőbalta töredék, silex és csonteszköz töredéke is (HORVÁTH 1984, 5. kép 3). Nagykanizsa - Inkey kápolna leletanyagának elemzését a Börzöncénél alkalmazott módszerrel végeztük, annak reményében, hogy így megvizsgálhassuk, használható-e az ott kidolgozott tipológia, s milyen következtetések vonhatók le egy azonos módszerrel vizsgált, másik lelőhely anyagából. Nagykanizsa Inkey kápolna áttekintésekor megállapíthattuk, hogy itt nem került elő minden típus, ami Börzöncén előfordult, voltak viszont olyan edényfajták, amelyeknek Börzöncén még csak a körvonalait sejthettük a töredékekből. További információkkal egészíthettük ki pl. a H/8, H/9 és EF/7 típusok meghatározását, új típus az A/4 hombár-amfora. Nagykanizsa - Inkey kápolna a tálak területén szolgáltatott gazdag és változatos adatmenynyiséget. A belső díszes tálak újabb díszítésű darabjait és díszítetlen változatát is megismerhettük. A Nagykanizsa - Inkey kápolnán előkerült leletanyagban néhány olyan technikai jellegzetességet is sikerült meghatározni, amit pl. Börzöncénél nem tapasztaltunk. A nagy számú edénytöredék között számos esetben megfigyelhető, hogy a fazekas határozott kézmozdulattal vízszintesre vágta az edények peremét (3, 6,29. gödör (16. kép 6), 31. és 40. gödör (15. kép 4) táljai, 10. gödörben fazéknál (3. kép 5), 12. gödörben hombárnál (5. kép 9). A 32. gödörben talált tálnál az egyenesre vágott peremet kicsipkézte a készítő. Kimutatható a leletanyagban az is, hogy elkészítették az alapformát a belső díszes tálhoz valamilyen ok miatt azonban mégsem díszítették a belső felületet. Az edénykészítés sajátos technikáját lehetett még megfigyelni néhány töredéknél: a hurkatechnika alkalmazásánál szélesebb, lapos agyagszalagokat is használtak, amelyeket ma is látható módon az edény mindkét oldala felé eldolgoztak, így a külső oldalon a perem alatti bekarcoláshoz hasonló, elváló felület jött létre (11. gödör (4. kép 1-2), 32. gödör). Mindezekből a sajátos, egyedi jellemzőkből arra következtetünk, hogy ezeket az edényeket ugyanaz a fazekas készítette, így datáló értékük is van, hiszen rövid idő (max. néhány év) alatt gyűlhetett fel a telepen ez a kerámia. Nagykanizsa - Inkey kápolnán előkerült leletek közül a különleges tárgyak kategóriája gyarapodott két újabb elemmel a phallosz alakú csüngő vei (16. kép 1) és az oltárka vagy trónusszerű bútormodellként elképzelhető miniatűr agyagtárggyal (4. kép 8). A Somogyvár-Vinkovci kultúra kevés, hitelesen feltárt telepén megfigyelt települési jelenségekhez is új adatokat szolgáltatott e lelőhely. Nagykanizsa - Inkey kápolnán az ásató az alábbiakat tudta megfigyelni: „A kora bronzkori objektumok közül egy biztosan lakógödör volt (19. obj.), amelynek lépcsőzetes bejárata a délkeleti sarokban volt. A hozzácsatlakozó rész szabályos téglalap alakú. A lakógödröt eredetileg 240 cm mélységűre kiásták, ezután valami miatt betöltötték 125-130 cm mélységű szintig. A lakógödör padlószintjét ebben a mélységben találtuk meg, a padlószint erősen átégett, sok paticstöredék feküdt rajta. A lakógödör délnyugati sarkában találtunk csak cölöpnyomot, amelyik 170 cm mélységű volt." (HORVÁTH 1984, 12). Az előzetes közlésben Horváth L. terménytároló veremként határozta meg a 12. és 92. objektumot. A 92. objektumnál „... világosan megfigyelhettük, hogy a szabályos hordó alakú verem oldalát valamilyen szerves anyaggal bélelték ki, amely feltehetően vesszőfonat volt." (HORVÁTH 1984, 12). Az ásatási összesítő térképen (HORVÁTH 1984, 4. kép) jól látszik, hogy a Somogyvár-Vinkovci kultúra gödrei