Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Bondár Mária: Kora bronzkori telep Nagykanizsa–Inkey kápolnán

Kora bronzkori telep Nagykanizsa - Inkey kápolnán 55 fordított csonkakúpos, eléggé szabálytalan testű tálka. Két altípusa a fülek helyzetében és számában különbözik. T/8a: Peremből induló (eredetileg két) rövid szalagfüle a váll alatt csatlakozik az edény testéhez (11. kép 4; 13. kép 3). Analógiáját Vinkovcin (DIMITRIJEVIC 1982, Taf. 5. 7), Lánycsók-Égetthalom „b" gödörben (ECSEDY 1980, VII. t. 4-6) és Börzöncén találjuk meg (BONDÁR 1995, Pl. 175. 360). Ennek a típusnak nagyobb méretű változata is előkerült Nagykanizsa - Inkey. kápolnán (12. kép 5). T/8b: Peremből induló, vállon támaszkodó, szimmetrikusan elhelyezett négy pici füle van (11. kép 5). Hasonlót ismerünk Börzöncéről (BONDÁR 1995, Pl. 175. 366). 779: Szürkés színű, gömbszelet alakú, jó kidolgozású belső díszes tál, hasán általában kis bütyökkel. Esetenként a peremen körbefutó vagy szakaszokban elhelyezett díszítés is van. E töredékek alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy valódi belső díszes tálak voltak vagy a készítő csak olyan formájúra csinálta, belül viszont nem díszítette (4. kép 1-2; 7. kép 4-5). Analógiáit Börzöncéről ismerjük (BONDÁR 1995, 209, Fig. 18, Pl. 180.431). T/10: Szürke színű, jó kidolgozású, gömbszelet alakú, mindkét felén díszített tál. Sajnos a kevés darabból a díszítés egésze nem rekonstruálható itt sem, csakúgy, mint Börzöncén. Nagykanizsa - Inkey kápolnán egy olyan töredék került elő (14. kép 3 = HORVÁTH 1984, 5. kép 9), amely külső oldalán a perem alatt párhuzamosan bekarcolt vonalköteggel díszített, belső oldalán pedig - börzönceihez hasonlóan (BONDÁR 1995, Pl. 149. 192) - a tál közepétől sugarasan kifelé tartó vonalkötegekkel díszítették, amelynek mindkét oldalán rövid vonalkázás (Börzöncén bepontozás) van. A Nagykanizsa - Inkey kápolnán előkerült táltöredék peremét bepontozott rövid szakasz(ok) és hegyével egymásba rakott v betűk díszítik. (A börzöncei példányon csak szimmetrikusan elhelyezett bepontozott díszítőszakaszok vannak a tál peremén.) Valószínűleg hasonló tálból származik az a kis méretű töredék, amelynek peremén betűzdelt zeg-zugminta van, külső oldalán a perem alatt pedig bekarcolt vonalköteg díszíti (15. kép 2). Hasonló a 60. gödör táltöredéke is (15. kép 1 = HORVÁTH 1984, 5. kép 8), amely a legjobban hasonlít a börzönceihez, a belső oldalon alkalmazott díszítőmotívum azonban - bár nagyon kis része maradt meg - eltér attól. Nagykanizsa - Inkey kápolnán előkerült két olyan töredék is (5. kép 8; 11. kép 1), amelyek nagyon hasonlítanak a fent említett börzöncei kívül-belül díszített tálmaradványra. Ezek közül a 12. gödörben talált töredék olyan kis méretű, hogy nem dönthető el, belül díszített volt-e (5. kép 8). A 28. gödörben előkerült táltöredék (11. kép 1) viszont elég nagy méretű ahhoz, hogy nyugodtan kijelenthessük, ez a tál belül nem volt díszítve, hiszen a kevés hasonló példánynál az figyelhető meg, hogy a peremén szakaszokban elhelyezett, bepontozott díszítésű tálaknál a bepontozott szakaszok alatti tálfelület mindig díszítve van. A Nagykanizsa Inkey kápolnán talált darabnál tehát a bepontozott szakasz alatti részen már gazdag díszítésnek kellene lennie. Egyértelműnek látszik tehát - csakúgy, mint a T/9 típusnál - hogy az edénykészítő megcsinálta ugyan a belső díszes tálformát, de valamilyen oknál fogva belül mégsem díszítette (11. kép 1). (További példákat találtunk erre a képeken nem közölt leletanyagban is.) Díszítetlen „belső díszes" tálakat közölt Kulcsár G. Nagyvejke-Kisvejkei magaslat lelőhelyről (KULCSÁR 1999, 24. lh. 3. t. 24), Nagyvejke-Réti szántókról (UO. 27. lh. 1.1.27) és Pécs-Nagyárpádról (UO. 29. lh. 3. t. 29). Nagykanizsa - Inkey kápolna a belső díszes tálak formájának teljes rekonstrukciójához nem vitt közelebb a mindössze 8 darab, főként kis méretű töredék ehhez nem nyújtott elegendő támpontot. Összességében elmondhatjuk, hogy a Nagykanizsa - Inkey kápolnán előkerült kívül-belül díszített tálak első ránézésre ugyan hasonlítanak a börzöncei edény töredékre, részletekben azonban jelentősen eltérnek attól. E díszítésbeli eltérések alapján elképzelhetőnek tartjuk, hogy e kétségkívül díszkerámia díszítési szabályai nem szigorú előírások alapján készültek, az esetleges kultikus funkció éppen ezért nem is valószínű. A dunántúli belső díszes talpas tálakat legutóbb Kulcsár G. dolgozta fel (KULCSÁR 1999). Munkájának eredményeként 76 lelőhelyről mintegy 100 ilyen típusú tálat ismerhetünk meg a késő vucedoli-, Somogy vár-Vinkovci- és makói kultúrából. Kulcsár G. összefoglalásából az is kiderül, hogy nagyon nehéz ezeket a tálmaradványokat tipológiai sorba állítani, annyira eltérő, mondhatni egyedi a díszítésük. A Somogyvár-Vinkovci kultúrán belül Kulcsár G. három típuskategóriát különböztet meg a belül díszített, a kívül-belül díszített és a díszítetlen változatot (KULCSÁR 1999, 118-119). Ezeken a fő kategóriákon belül tovább bontja az egyes típusokat. A Nagykanizsa Inkey kápolnán előkerült töredékeket Kulcsár G. a II. kategóriába (kívül-belül és a peremen is díszített) sorolja, 3 ilyet említ, de csak kettőt közöl képen is valószínűleg azért, mert a harmadik, a rendszertelen bekarcolású kis tálka nem ebbe a típusba tartozik. Kulcsár G. tanulmányában rámutat a SomogyvárVinkovci kultúra és a makói kultúra táljai között megfigyelhető néhány fontos különbségre is, így pl. a tipológiai eltéréseken túl felhívja a figyelmet arra, hogy kereszttalpas tálak a Somogyvár-Vinkovci kultúrában alig kerültek elő (KULCSÁR 1999, 118). Fontos megjegyzés, hogy a makói kultúrával ellentétben, ahol is ez a díszkerámia inkább sírokból s csak ritkán telepről került elő, a Somogyvár-Vinkovci kulúra belső díszes