Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kunics Zsuzsa: Köz- és magánépítkezések, városfejlődés Nagykanizsán a dualizmus időszakában

Köz- és magánépítkezések, városfejlődés Nagykanizsán a dualizmus időszakában 231 városi tanácsnak elfogadásra s beterjesztésre a képviselőtestület elé. A városi tanács nem fogadta el a tervet, a régi szabályrendelet megtartását, s csak a hasznos újítások átvételét kérte, újratárgyalást javasolt. Végzése szerint a tervezet „sok helyes és üdvös" intézkedést kíván életbe léptetni, de „a város helyzete, nagysága - és fejlődöttségét sok tekintetben túl haladja, igen nagy terjedelmű, és sok a város helyzetével nem indokolt megszorításokat foglal magába."

69 A Fő úton és a Deák téren a nagykanizsai bankok, pénzintézetek emelték sorra a székházaikat. Elsőként a Nagykanizsai Takarékpénztár kezdte építeni impozáns székházát 1870-ben az akkor újonnan megnyitott Takarékpénztár utca Deák térre néző saroktelkén. A kupolás sarokrész 1879-ben készült el, majd a Deák téri épületrész 1888-ban (KUNICS 1992, 209-210) (16. kép). A Fő út 8. szám alatt 1881-ben készült el a Délzalai Takarékpénztár két utcára néző, háromszintes, díszes homlokzatú székháza és bérháza (későbbi nevén az ún. Bazárépület). Az épületterv bécsi építész munkája, a kivitelezők Hencz Antal és Hirschl Ede nagykanizsai vállalkozók voltak.

70 Az épület két zárt udvarát hajdan sok üzlet vette körül, innen ered a ma is használatos Bazárudvar elnevezés (17. kép). 1890-ben a földszintjén nyílt meg a neves Központ (Central) Kávéház. 1913-ig működött itt, mikor tulajdonosai Kardos József és Steiner József az Erzsébet tér sarkán felépült új Central Szállót s Kávéházat vették bérbe (K. ENCIKLOPÉDIA 1999, 32). A Kereskedelmi és Iparbank a Takarékpénztár utca elején építkezett 1886-ban. A banképítés jeles építésze, a zürichi végzettségű Hubert József volt a tervezője az Osztrák-Magyar Bank 32 magyar fiókintézetének, így a kanizsainak is.

71 A historizáló, de szecessziós elemekkel is gazdagított „Bankpalota" a Felsőtemplom melletti földszintes Weiss- és Wusztl-házak helyén épült fel 1903-ban (KUNICS 1992, 211) (16. és 18. kép). A városi fejlődés szempontjából döntő fontosságú volt a villanyvilágítás bevezetése. Utcai világításról 1821 óta beszélhetünk Nagykanizsán, amikor a Piactéren 34 kereskedő saját költségén éjjeliőröket fogadott. Az 1839-ben megalakult Lámpa-Egyesület 35 állandó lámpát állított fel a fontosabb középületek s üzletek előtt. Utolsó ülésüket 1850 januárjában tartották, mivel a társaság a „mutatkozó részvétlenség és számos városi lakósoknak kárhozatos fukarkodása miatt az enyészet felé közelít."

72 1868-tól vállalkozóra bízta a város az utcai világítást, ekkor 85 lámpa világított már (BARBARITS 1929. 116). 1872-ben a „gázvilágítás behozatala" mellett hozott elvi döntést a képviselőtestület. A villanyvilágítás bevezetésének terve először 1882. év végén merült fel. 1886-ban tárgyalásokat folytattak Vucskics János nagykanizsai lakossal a „villamos világítás" bevezetéséről. Vucskics szerette volna a Fő téren (az Ebenspanger ház szomszédságában) álló fafűrészeléssel, szikvízgyártással foglalkozó telepét „villanyvilágítás előállítására" is alkalmassá tenni, kibővíteni. A Zalai Közlöny tudósítója pártolta az elképzelést: a hír kapcsán a Szarvas Vendéglő jó példájára hivatkozik, s azt reméli, Nagykanizsa is „igyekezni fog e modern, veszélynélküli, jó és olcsónak bizonyult világítás behozatalával városunkat, a vidék és Dunántúl városai közt, az ő közlekedése, forgalma és jelentőségénél fogva megillető neveaura ezáltal is emelni."

73 A városi tanács végül - mivel a telep a város központjában állt, közegészségügyi, tűzrendészed szempontokra hivatkozva, s a szomszédos telek - és házbirtokosok kifogásai miatt - nem adta meg az engedélyt.

74 1888-89-ben légszesz és villanyvilágítás bevezetésére egyaránt ajánlatokat kért a város. Az előmunkálatokra külön bizottságot hoztak létre.

75 Az 1889. tavaszán beérkezett pályázatok (köztük a Ganz és Társa budapesti részvénytársulat) közül a Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparbank s az Egger B. és Társa által beadott ajánlatot tartva a legjobbnak, elrendelték a szerződési tárgyalások megindítását, de még 1893-ban is 240 nagykanizsai és 25 kiskanizsai petróleumlámpa látta el a város közvilágítását.

76 Végül az 1892-ben kiírt újabb pályázat eredményeként (a budapesti Ganz és Társa, valamint Franz Lajos a kanizsai gőzmalom tulajdonosa tett ajánlatot) a Franz céggel kötött szerződést a város. 12 ívlámpát és 280 izzólámpát szereltek fel a városban, az üzembe helyezett villanyvilágítást 1894 nyarán adták át hivatalosan (SZÉKELY 1907, 3, 27, 46) (19. kép). 1892-ben 130 taggal Szépészeti Egyesület jött létre, mely 1894-ben Nagykanizsai Szépítő Egylet néven 275 taggal alakult újjá. Véleményező szerv lett a város külső szépítésére vonatkozó minden kérdésben. Célja volt a város és környékének fasorokkal, ültetvényekkel történő szépítése, a terek gondozása, üdülő-, kirándulóhelyek létesítése, s a „köztisztaság és közegészségügy érdekeinek előmozdítása" (HALIS-HOFF-MANN 1896, 266). Az egyesület javaslatára vették fel az 1896. május 17-én tartott millenniumi díszközgyűlés programjába a Sétatér létesítését (20. kép). A 6 holdas kert fásítását és gondozását is az egyesület vállalta. Ugyanekkor az egylet szorgalmazta a városi könyvtár és múzeum alapítását, s a díszközgyűlésen határozták el egy árvaház alapítását, polgári leányiskola építését és a gimnáziumi épület kibővítését is.

77 A gimnázium épületterveit Tandor Ottóval készíttették el, de maga az építés elhúzódott.

78 A számos építkezés, új utcák nyitása, utak kiépítése szükségessé tette egy újabb szabályrendelet bevezetését „a város közigazgatási kerületeinek, utczái és tereinek elnevezéséről és a házak újbóli számozásáról."

79