Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kunics Zsuzsa: Köz- és magánépítkezések, városfejlődés Nagykanizsán a dualizmus időszakában

232 Kunics Zsuzsa A városi képviselőtestület 1900. november 10-i közgyűlésén elfogadott rendelet - a korábbi elnevezések megerősítése mellett - néhány utcát a régi nevén úttá nyilvánított (Petőfi út, Teleki út, Fő út). A korábbi utcák időközben kiépült, s új névvel ellátott szakaszait összevonták, így a Takarékpénztár u. - Csengery u. - Sörház utcát Csengery út néven, az Iskola utcát a Zrínyi utcához csatolták, a Városház utcát a Kazinczyhoz, a Gőzfürdő utcát a Kisfaludyhoz. A korábbi Vásárteret Kossuth Lajosról nevezték el, a Fő tér 1898. évi Erzsébet tér elnevezése helyett az Erzsébet királyné teret szavazták meg. Számos addig „Névtelen" utca s tér ekkor kapott nevet, mint a Zárda utca, Gyár, Sikátor, Bocskai, Királyi Pál utca, Kiskanizsán a Hunyadi tér, Felsőtemető utca. A város területét 7 kerületre osztották, s a sorszámokon kívül elnevezéssel látták el őket: I. Belváros, II. Zrínyiváros, III. Szentgyörgyváros, IV Törökváros, V Erzsébetváros, Kiskanizsán VI. Ráczváros és VII. Felsőváros. 1902-ben Vécsey Zsigmond polgármesternek (1896-1913) sikerült keresztülvinnie a József laktanya építését, a hozzá vezető utak kiépítését, s új utcák nyitását (21. kép). Az iskolaépítkezések közül is több az ő nevéhez fűződik: a Kazinczy utcai (Ady u.) iskolaház újraépítése, emeletre vétele, ott a polgári leányiskola elhelyezése, a Rozgonyi utcai és a kiskanizsai Templom téri iskolák államsegélyből történő felépítése. Új gimnázium építéséről tárgyaltak, 1903 júliusában tervpályázatot írtak ki a főgimnázium és rendház Eötvös téren emelendő épületeire, de az építkezés elmaradt, az intézményt a megszűnt Sugár úti volt honvédlaktanyában helyezték el 1904-ben.

80 1903-ban árvaházért, új postapalotáért, dohányraktárért, új igazságügyi és pénzügyi palotáért folyamodott a város. Legelőször, 1906-ban a dohányraktár készült el Morandini Román elképzelése szerint az Erzsébet téren (22. kép). Az épületben többen a tér „veszedelmét", „városfejlődési akadályt" láttak, úgy gondolták, a raktárépület „elcsúfítja" a városközpontot. A Morandini által beterjesztett terveken az építési bizottság több változtatást követelt (az ablakok nagyok, ne raktárjellegűek legyenek, a vasrácsokat belül helyezzék el stb.), így biztosították, hogy a korábbi földszintes dohányraktári hivatalnoki lakóház helyére raktár helyett egy „modern és ízléses palota" épüljön fel.

81 A városrendezési elképzelések szerint a szomszédságában szándékoztak felépíteni a pénzügyi palotát, az új igazságügyi palotát s a városi színházat is, s parkírozása után „e tér lesz idővel Nagykanizsa város legszebb tere."

82 Az ún. „századfordulós építészet" olyan kiváló képviselői nyertek pályázataikkal I. díjat Nagykanizsán, mint - a budapesti Ezredéves Kiállítás pusztaszeri pavilonjának, ill. Főkapujának, s közösen a Párizsi Világkiállítás magyar pavilonjának (1900), számos fürdőnek, szállodának, igazgatási épületnek a tervezője a Bálint Zoltán - Jámbor Lajos építészpár,

83 akik 1904-ben a főgimnázium és rendház pályázatán nyertek, vagy K.Császár Ferenc, aki 1913-ban az új igazságügyi palotára kiírt tervpályázaton nyerte el az I. díjat. A terv szerint a kétemeletes épület Erzsébet térre néző homlokzata „görögös, végig hatalmas oszlopsorral díszített", két oldalsó részén „egészen puszta, nem minden nemesség nélkül."

84 Az I. világháború azonban megakadályozta a terv kivitelét, s ugyanerre a sorsra jutott a postapalota és a kőszínház terve is. Az 1911-ben a Délzalai Takarékpénztártól a Kazinczy és a Zrínyi utca sarkán megvett telken a következő évben tervbe vették - a kormány költségvetésének terhére - a postapalota építését. Bierbauer műszaki felügyelő (Budapesti Postaépítészeti Felügyelőség) tervei 1913. nyarán érkeztek meg Kanizsára, e szerint a „korai francia reneszánsz" stílusú épület az „ország legmodernebb és legpompásabb felszerelésű postaépülete" lett volna, az építkezés azonban csak 10 év múlva valósulhatott meg.

85 Az Erzsébet téren álló „Csoportházak", az egykori sóhivatali tiszti lakások állapota a századfordulóra erősen megromlott. A városi képviselők között 1906-ban mozgalom indult lebontásukra, ekkor már „városunk fő patkányfészke"-ként emlegették. Az uradalomtól korábban (1901-ben) megvásárolt, düledező épületeket 1913-ban ürítették ki, majd többszöri sikertelen árverés után végül Simon Lajos és Pfeiler Henrik vállalkozók bontották le.

86 A teret parkosították, s tervpályázatot írtak ki a helyükön emelendő kőszínházra. A város már 1840-ben színházat akart építeni, először az uradalomtól megvett Felsőtemplom előtt álló „magasin" (raktár) helyén. 1870-ben egy színházépítő részvénytársaság létrehozását határozták el, de végleges megalakulása elmaradt. A Délzalai Takarékpénztár 1883-ban 5000 forintos színházépítési alapítványt hozott létre, melyet később évente a város is gyarapított. Az 1885-ben a városi közgyűlés által létrehozott színházügyi bizottság feladata: a „magyar színművészet részére egy állandó hajlék létesítése", s az építéshez szükséges alaptőke összegyűjtése, s az épület részére „alkalmas terület kiszemelése és megszerzése" volt. 1901-ben az Erzsébet térre, a Csoportházak helyére terveztettek egy színházépületet, majd 4 év múlva egy 700-800 fő befogadóképességű épületre írtak ki tervpályázatot. Hiába volt azonban a többszöri kérvényezés, a Berlini Színházépítő Társaság és helyi vállalkozó ajánlata, az építkezés csak az I. világháborút követően valósulhatott meg, s nem Erzsébet téri helyszínen.

87 „A Fő út nagyvárosias kialakulását" azonban jelentős lépéssel vitte előbbre az 1913-ban - két neves budapesti építésziroda tervei alapján - megépült Első Ma-