Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kunics Zsuzsa: Köz- és magánépítkezések, városfejlődés Nagykanizsán a dualizmus időszakában

Köz- és magánépítkezések, városfejlődés Nagykanizsán a dualizmus időszakában 227 Ekkor épült ki a Fő tér (Erzsébet tér) - ma is látható keleti oldalának nagy része (8. kép). A görögkeleti templom melletti telken 1867-ben Ebenspanger Manó építtetett szépvonalú, romantikus stílusú lakóházat. Földszintjén működött a család 1834-ben alapított híres bőr-, bor- és terménykereskedő cége. A ház tulajdonosa s a cég vezetője 1886-tól Ebenspanger Lipót kir. kereskedelmi tanácsos, újnépi nagybirtokos, ki Zala megye 3. legtöbb adót fizető virilistája volt, városi képviselőtestületi tagként az építészeti bizottság elnöke, 41 éven keresztül tevékenykedett a Nagykanizsai Takarékpénztárban, több bank igazgatósági tagja, 1885-től évtizedeken keresztül a Kaszinó megbecsült elnöke. (1899-ben nevét újnépi Elek Lipótra módosította.) Az épület emeletét a család városi lakásaként használták (K. ENCIKLOPÉDIA 1999, 68). Az udvari részen álló görögkeleti szerb templom elé az egyházközség 1852-ben emelt először egy térre néző lakóházat. 1870-ben - a Nagykanizsai Takarékpénztártól felvett kölcsönből - a ház mellé az udvarban egy ún. „Damensalon"-t építettek, s ezzel együtt az egész házat felújították, átalakították, így jött létre a ma is látható épület. Az emeleti bérlakások mellett a földszinti helyiségeket üzleteknek, irodáknak adták ki (BOGDANOVIC 1997, 42-45). A templom északi szomszédságában Knortzer György vendéglős emeltetett 1875. áprilisában egy kétemeletes épületet. A „főpiaczi" új épületben (ma Erzsébet tér 18.) szeptemberben nyitotta meg a korábbi helyiségeiből átköltöztetett Arany Szarvas Vendégfogadót, földszintjén egy kávéházzal. Az ugyanezen a telken álló (korábban azonos házszámot is viseltek, ma Erzsébet tér 19.) egyemeletes épületben működött az étterem s a „sörcsarnok". A 32 szobás szálloda a vidék egyik legmodernebb szállója volt, falai között főhercegek, miniszterek, előkelő külföldi vendégek szálltak meg (K.ENCIKLOPÉDIA 1999, 16-17). Kölcsönöket vett fel a város is a meglévő középületek bővítésére, újak építésére. A városi képviselőtestület 1868. szeptember 15-én egy „városház építésére kiküldött bizottmány"-t választott, mely azt javasolta, hogy az akkor már roskadozó félben lévő város- és a szomszédos Pichler-féle ház helyébe egy teljesen új városháza építésére írjanak ki pályázatot. A „Tervirányzat" előírta, hogy a kétemeletes épület 2 udvaros (az egyik díszudvar) legyen, a főbejárat felett hivatalos helyiségeket és egy tanácskozási termet alakítsanak ki. Karzattal és a szabadban erkéllyel ellátott közgyűlési teremmel és a Fő úti homlokzaton egy „tűzfigyelő toronnyal" rendelkezzen. Az építkezést hátráltatta, hogy a két épület Nagy-és Kiskanizsa közös tulajdona volt, s mivel 1868-ban különváltak, Kiskanizsa -míg a megye kölcsönfelvételi engedélye nem érkezett megnem akart hozzájárulni a bontáshoz.

31 A tervezésre kiírt nyilvános pályázatra beadott 10 terv közül kettőt választottak ki, melyek nyomán újabb terveket készíttettek. Az építkezés két részben történt, először a Kapronczai utcai (Ady u.) városi bérház-részt építették meg Berg Károly budapesti építész tervei alapján 1871-72-ben Kivitelezője a tervezővel együtt Hencz Antal helyi építőmester volt. A bérház-rész 1872. májusi átadása után - végül a Nagykanizsán készült tervek helyett Ádám Henrik bécsi építész elképzelése alapján kezdték meg a „hivatalos városháza" építését. A tornyot takarékossági okokból elhagyták, félbemaradt csonkjára kupolát emeltek. A hivatali helyiségek mellett az épületben a földszinten bolthelyiségeket, az emeleten kisebb s 4-5 szobás „tágas lakrészeket" alakítottak ki. A Schármár János építő és id.Hild Károly kőfaragó, soproni vállalkozók kivitelezésében elkészült, neoreneszánsz - eklektikus stílusú épületbe 1873. november l-jén költözhettek be a hivatalok

32 (6. kép). Az 1870-80-as évek sokat foglalkoztatott helyi építőmesterét, Hencz Antalt bízták meg a városi bérház után a kiskanizsai templom építésével is. A tervező neve a levéltári forrásokban s a Zalai Közlönyben megjelent tudósításokban nincs külön feltüntetve. Hencz Antal „építész" a templom „építőjeként" szerepel, nem lehet biztosan tudni, hogy a kivitelezés mellett ő volt-e az épület tervezője is. A kiskanizsai templom már a XIX. század első harmadában szűknek bizonyult, 1826-ban 50 ezer téglát égettek megnagyobbítására. 1835-ben, majd két év múlva is határozatot hoztak az építkezésről, de csak akkor valósulhatott meg, mikor Kiskanizsa különvált Nagykanizsától, s önálló mezővárosként az egyik legjelentősebb vállalkozása az új templom építése volt (BARBARITS 1929, 243). A nagy- és kiskanizsai tagokból álló közösügyi bizottmány 1872-ben a városháza és a kiskanizsai templom javára 125 ezer forint kölcsön felvételét határozta el.

33 1872 októberében a Zala-Somogyi Közlöny tudósítója már arról számolt be, hogy az építkezés jó ütemben haladt, azonban a tornyot alacsonynak találták, s elhatározták, hogy „feljebb emeltetik, s így 18 helyett 20 öl leend". Az épületet végül 1874. július 5-én szentelték fel

34 (9. kép). Kiskanizsa - 4 éves, 1000 forintos részletekben történő fizetéssel - részletfizetési szerződést kötött Hencz Antallal, de nehéz pénzügyi helyzete miatt ezt a vállalását sem tudta teljesíteni. 1875 augusztusában az építésznek levélben kellett figyelmeztetnie a „városi hatóságot" a részlet s a kamat fizetésére.

35 Kiskanizsát elsősorban anyagi terhei, adósságai állították kényszerhelyzet elé, s kérte végül visszacsatlakozását Nagykanizsához. Az egyik ilyen sürgető adóssága épp a templomépítésért fizetendő összeg volt. Az adósság „törlesztési terminusán július 1-én (1878) pedig végrehajtókjelentek meg az adóslevél kezeseinél és az 1000 forintos első részletet exekucio útján kímélet nélkül