Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kunics Zsuzsa: Köz- és magánépítkezések, városfejlődés Nagykanizsán a dualizmus időszakában

226 Kunics Zsuzsa német utcában..őszkor és tavaszkor oly sár volt, hogy egyszer egy év alatt kilenc ló süllyedt föld alá és meg is döglött. A nagy gabona piacz melletti ország úton is a feneketlen sár miatt szekerek süllyedtek meg, még ma is megtörténik, hogy télen bele fagynak" - olvashatjuk 1870-ben a Zala-Somogyi Közlönyben.

20 Az 1867. évi építészeti rendszabály előírta a háztulajdonosok számára a kőből vagy téglából történő járdakészítést, s annak ,jókarban" tartását, ehhez a téglákat a város „termesztményi áron" biztosította.

21 Ennek ellenére évtizedeken keresztül visszatérő témája a városi építészeti bizottságok gyűléseinek a járdák elhanyagolt, a „közegészség, illetőleg a testi biztonságra veszélyes" állapota, a járdák mentén a „vízvezető melenczék"-ben a szemét s iszap lerakódása.

22 1870 júniusában pl. a város határában lezajlott záporeső következtében „oly víz ár fejlődött ki, hogy a Csordás és Cziczelle utcák elöntvék úgy hogy az ott lakók házaiban a víz egy lábnyira felnőtt", s az eltorlódott árkok miatt a víz a város középső részén is nagy károkat okozott. Vágner Károly városi kapitánynak a városi tanácshoz intézett jelentéséből tudjuk, hogy „nem csak ily rendkívüli esőzéseknél, hanem közönséges esős időjárásnál az árkok teljes eliszapodottságuknál fogva a lefolyó vizek kiömlenek, a veteményt, kerteket és mezőséget elborítják... a lakosságnak százakra menő kárt okoznak."

23 Az árkok sürgős kitisztíttatását javasolta s az elkövetkező árokásásoknál „szakértők" alkalmazását, s az építésük pontos szabályozását. Sok gondot okozott az utakon felhalmozódott sár, s hogy a háztulajdonosok ölfával, szeméttel, a kereskedők ládákkal torlaszolták el sok esetben az utcákat, országutakat. A Zala megyei alispáni hivatal 1869 májusában Nagykanizsára is kiküldte a Közlekedési Minisztérium „Útrendőrségi szabályok a magyarországi álladalmi és országutakra nézve" című rendeletét, mellyel a közlekedés akadályozását, az utaknak s „alkatrészeinek" rongálását kívánták megelőzni, s az utak, hidak „folytonos jó karban tartását" biztosítani. Előírásainak azonban nem tudtak érvényt szerezni a városban. A zalaegerszegi mérnöki hivatal 1871. évi közlekedési minisztériumhoz intézett jelentése szerint a Nagykanizsán keresztül vonuló tapolcai-kanizsai és mohácsi-varazsdi államutak 1500 öl hosszú átkelési szakaszán „a szemétnek az útra lett lerakása és a nagy mérvű közlekedés miatt annyi sár gyűlt össze, hogy annak elhordatása felette nagy munka erőt igényel." Az alispáni hivatal kötelezte a városi tanácsot, hogy a sár 2/3 részét városi erővel szállíttassa el, s figyelmeztette az útrendőri szabályok pontos betartására. 24 Néhány hónap múlva ugyanerre a jelentésre hivatkozva a főszolgabíró - az ekkor Nagykanizsától különálló - Kiskanizsa mezőváros bírájának is megküldte a rendeletet kihirdetésre és nyilvános helyen történő kifüggesztésre.

25 Az országutakat először murai kaviccsal szórták fel, ami azonban sáros időben néhány nap alatt nyomtalanul alásüllyedt. 1870-ben elhatározták, hogy hasznosítva a város téglagyárait klinkertéglával (kongótéglával) rakják ki az utakat, tereket. Elsőként a Kapronczai utcai (ma Ady u.) klinkerút készült el, majd 1872-ben - a városrészben lakók kérésére, s mivel „a vonal két oldalán a legtöbb raktárak vannak, a melyekből a vaspályahozi fuvarozás következtében a vámjövedelem legnagyobb része fizettetik" - a Kapronczai utca kezdetétől „folytatólagosan" a gabonapiacon keresztül a „Bécsi utca" (Magyar u.) kiépítését rendelte el a képviselőtestület

26 (6. kép). 1873-ra készült el az Iván utcai (Csengery u.) burkolat.

27 A városi utak kiépítése és, jókarban tartása" azonban csak úgy volt megvalósítható, ha a városon átvonuló állami utak is „klinkerrel építtetnek", ezért a városi tanács 1872-ben kérvényben kérte a közlekedési minisztériumot a Fő utcai állami út burkolására.

28 Hosszú tárgyalások után végül 1883-ban készült el a Király utca-Fő út klinkerezése. Megszületett az igény az utcák tisztántartására is, a Kazinczy utca s a Fő út háztulajdonosai városi támogatással öntöztetni kezdték utcájukat, 1874-ben e célra Badenben öntözőkocsit vett a város. Az elkészült klinkerutak öntözését egy vállalkozónak adták bérbe. Az utcai ültetvények ápolására városi kertészt fogadtak fel 1875-től (BARBARITS 1929, 116). Öntözőkutakat állíttatott fel a város. 1875-ben a vásártéren és a Magyar utcában Jacob Műnk bécsi kútgyáros „kútgépezetével" ellátva, 1876-ban a Deák téren és a Teleki utcában felállítandó kutakra kértek ajánlatokat. A Teleki utcai kút elkészítésével Saller Lajos vállalkozót bízták meg 1877-ben, de a Deák téri kútra - mivel „a külcsinosodás megkívánja, hogy ezen kút külső kiállítása a város méltóságának megfeleljen" - új ajánlatokat kértek.

29 A Hencz Antal, Saller Lajos és Geiszl Mór ismert kanizsai építőmesterek által beadott mintarajzok közül a városi tanács a Geiszl Mór építésznek Hild Ferenc kőfaragóval együtt készített rajzát tartva a „legízlésesebbnek és legjutányosabbnak", a kivitelezéssel őket bízták meg (7. kép). A kút középső részét négy, homokkőből faragott, vizet köpő oroszlánfej díszíti, tetejére klasszicista oszlop került. A vízköpőből kifolyó víz egy felső, majd egy alsó nyolcszögletű medencében gyűlt össze. Nemcsak díszkútnak épült, hogy az utak öntözésére is alkalmas legyen, melléképítményekkel (felső vízvezető csappal ellátott nyomó és emelő szerkezettel) látták el. A kútszerkezetet Wm. Knaust bécsi gépgyárostól rendelték meg. A kiváló munkát a városi tanács által kiküldött bizottság 1879. november 19-én vette át.

30 (A díszkutat később a kanizsaiak „Török kút"-nak nevezték el.) A nehéz pénzügyi helyzet ellenére az 1870-es években óriási mértékben fellendültek a magánépítkezések.