Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kunics Zsuzsa: Köz- és magánépítkezések, városfejlődés Nagykanizsán a dualizmus időszakában

224 Kunics Zsuzsa polgárok igényeire s lehetőségeire az élet szinte minden területén, így az építészetben is. A városias jellegű fejlődést mutatja a belvárosban még nagy számban lévő üres telkek beépítése, az alaprajzok, telektömbök négyszögesedése. Az első mérnökileg tervezett utca a Kisfaludy utca volt, melyet 1854-ben nyitottak meg. „Kiépül az Erzsébet tér, teljesen kialakul a Báthory uccai tömb, a Magyar ucca végén a Garai ucca nyílik meg... A Rózsa ucca megnyitásával kialakult a Teleki út, Attila ucca, Eötvös tér tömb. A Hunyadi ucca megnyitásával a Rákóczi ucca, Kinizsi ucca és Főút négyszög." - írja az 1857-ben készült Ferenc császári felvételt elemezve Makoviczky Gyula a város településföldrajzát feldolgozó tanulmányában (MAKOVICZKY 1934, 24). A Berek lecsapolásával kezdődő telekosztás eredményezte a Rákóczi utca megnyitását (Cziczelle utca néven), hogy a földjeikre igyekvőknek ne kelljen a városon keresztül menniük. A telektömbök négyszögesítésére törekedve nyitották meg a Csengery utca középső részét, a Gábor utcát (Batthyány u.) és a „Tóth kert melletti utcát", későbbi nevén Bajza utcát. A módos kereskedők és iparosok sorra kezdték építeni romantikus, majd eklektikus stílusú emeletes lakóházaikat. Az 1860-as években épült ki a város egyik legszebb utcaképe, a Deák tér déli oldalán álló jellegzetes kereskedőházsor, melynek meghatározó épületei - a Grünhut Fülöp gabonakereskedő által épített, gótikus stílust idéző Deák tér 2. számú, és az osztrák hadsereg egyik legnagyobb élelmiszerszállítója, Lackenbacher Heinrich által épített 4. számú - ún. „Grünhut-házak"-ként ismert romantikus stílusú lakóházak (KUNICS 1992, 207-208, K. ENCIKLOPÉDIA 1999, 106-107) (2. kép). A tervszerű városfejlesztési törekvések jeleként 1867-ben hagyták jóvá a városi építészeti bizottmány által kidolgozott első építési rendszabályt, melynek célja volt, hogy a szabályozás által a gyakori tűzveszélyek okait elhárítsák, növekedjen az „élet és vagyonbátorlét", s egészségügyi szempontból a városi lakosok javát és különösen a város „kűl csinosodás"-át előmozdítsák, s így a házak értékét növeljék.

2 A rendelet feladatként írta elő, hogy egy, a városi képviselőség által megbízandó küldöttség és felkért szakértők készítsék el Nagykanizsa első városrendezési tervét. A szabályozás eredményeként a telektömböket négyszögesítették, levezették a „város vizeit", megtiltották új építkezéseknél a náddal, zsúppal történő tetőfedést és a házak és melléképületek között az „üregek" elhagyását, megfelelő összeköttetést létesítettek az utcák között. A kiskanizsai városrészben azonban a „mérnöki, négyszöges telektömbök" kialakítására való törekvés nem érvényesült. Az utcahálózat kialakulását továbbra is a dülőutak menete szabta meg. A lakosság növekedésével „a belsőség eloszlik és ezért indul meg a halmazos, rendszertelen uccakialakulás. A templomtéren és a Szent Flórián téren teret hagynak ki, de ezt nem tudatosan teszik, természeti okai vannak ennek. Egyegy pocsolya helyezkedett el ezeken a tereken, mely a Szent Flórián tér háta mögött ma is megvan, s „kacsastrand" csúfnévre hallgat."- írja az időszak kiskanizsai viszonyairól szólva Makoviczky Gyula 1934-ben (MAKOVICZKY 1934, 25). Hosszú vita során született meg a belváros kibővítésének terve, több - kisebb területre kiterjedő - rendezési terv született. A vasút megépítése után a „besűrűsödési tengely" a Fő út felől a vasúti pályaudvar felé tolódott el, először a város felé eső részen, később a túloldalon is megindult az építkezés. A budai vonal 1859. évi megnyitása után csak a keskeny Ispitál utca-Kapronczai utca vezetett a pályaudvarhoz, mely nem volt elegendő a megnövekedett áru- és személyforgalom lebonyolítására. A város már 1866-ban elhatározta, hogy az Iván utcát (a mai Csengery útnak a Zrínyi utcától a teherpályaudvarig terjedő szakaszát) összeköti a Fő úttal. A Nagykanizsai Takarékpénztár az utcanyitáshoz felajánlotta telkének egy részét, valamint - az utat elzáró ház megvételéhez - anyagi segítséget. 1870 januárjában „hosszas alkudozás útján" sikerült a két háztulajdonossal, Rosenberg és Wellisch urakkal megállapodni, mely szerint a város - több részletben történő kifizetéssel - 21 ezer forintot s a lebontandó ház „anyag szereit" ajánlotta fel kárpótlásként. A városi polgárok fontosnak tartották az új utca megnyitását, mivel az „a Városi Közönségnek átalljában nagy hasznára és kényelmére leend", s a kisajátításhoz adakozások folytán a város földesura, a Nagykanizsai Takarékpénztár, a Polgári Egylet, kereskedők, iparosok s tisztviselők összesen 10 970 forintot gyűjtöttek össze.

3 Az új utcát, mely - forradalmat jelentett Nagykanizsa város forgalmában

4 - Takarékpénztár utca néven végül, 1870. december 6-án nyitották meg. A pályaudvarhoz vezető út kiépítésére, kövezésére a megye minden métermázsa teheráru után 1 krajcár vám szedését engedélyezte 1869. július 23-án.

5 Ez az engedély volt a kövezetvámszedés kiindulópontja a városban. A megnyitott új utcán át, a vasúti raktárakig vezető úton bonyolódott a teherforgalom, míg az utasok felvételére szolgáló indóházig vivő út (ma Ady u.) kizárólag a személyforgalom részére volt fenntartva.

6 1867-ben a vasúti pályaudvar felé vezető két újabb utca nyitásának terve vetődött fel. Az egyiket a Kis Sörháztól (a mai Ady u.-Kisfaludy u. sarkán állt egykor) a Szarvas Vendéglő (1875-ig a mai Erzsébet tér 3. sz. épület helyén álló épületben működött) kertjén át a főpiacig, a Fő térig nyitották volna meg lóvontatású vasúttal ellátva. A másik széles főút a budai és bécsi vasútvonal szétágazásától egyenesen vezetett volna a zsinagóga irányába.

7 Kivezetését a Fő útig először